Két vallási tematikájú tárlat várja az érdeklődőket a magyarkanizsai Dobó Tihamér Galériában. Az Erős hittel című kiállítás válogatás a magyarkanizsai közösség-község egyházi-vallásos kegytárgyaiból, A szakralitás misztériumai című pedig a jezsuitákhoz kapcsolódó színháztörténeti kiállítás, mely erősen vallási jellegű.

A képtár alsó szintjén látható tárlat anyaga a magyarkanizsai Jó Pásztor Testvérek Közössége, a tóthfalusi plébánia és a Hagyományok Háza, az oromi Zengő Tájház és a tóthfalusi Bata Teréz gyűjteményéből kapott értékes, ritka tárgyakból tevődik össze, melyeket Muhi Zsuzsanna, a képtár munkatársa, tárlatvezetője gyűjtött össze. A kiállítás március 10-éig tekinthető meg.

— Ez a tárlat az itt élő nép gyűjteménye a XIX—XX. századból. A látogatók számos értékes és érdekes tárgyat nézhetnek meg, például a zárda épületéből származó körülbelül százéves stációképeket, az I. világháború idejéből fennmaradt ereklyetartókat, ezeket használták a fronton tartott miséken. Látható egy különleges, rímekbe szedett Biblia is, a századforduló határán nyomtatták, nincs benne évszám, és egy család tagjai között kézről kézre szállt. Mindig a családfő olvasott fel belőle a dologidő után, majd nyugovóra tértek a család tagjai. Ez pedig itt a mártírhalált halt Szabó Dénes tóthfalusi plébános zöld-arany miseruhája. Jól látszik a viselet nyoma a ruhán. Szabó Dénes 1936-tól 1944-ig volt Tóthfalu plébánosa, és egy pici képünk is van róla. Ezt az értékes, latin nyelvű misekönyvet Utasi Jenő atya bízta rám, ebből mondott misét még Szabó plébános is. Ez a kereszt pedig a fennállásának nemrég 110. évfordulóját ünneplő tóthfalusi templomnál is idősebb. A tóthfalusi nép és a környéken levő tanyákról összeverődő emberek ezt a keresztet fogták, amikor gyalogosan templomba mentek valamikor réges-régen, Csantavérre, Szegedre, Kanizsára. Ez pedig az oltáriszentség doboza, melyet szintén Tóthfaluban őriznek. Ez is több mint százéves, a templom előtti időkre tekint vissza. Ebbe tették bele az oltáriszentséget, akkor ugye még nem volt templom a faluban, és magukkal vitték arra a misére, ahová eljutottak. Nagyon nagy dolog, hogy a mai napig megvan! Gyónócéduláink is vannak, gyönyörű, egyszerű idézettel. Nagyon sok imakönyvben találtunk szentképeket. Egy szép pünkösdi miseruhánk is van a nagytemplomból. Ezeken a ruhákon nem érezni, hogy öregek, régiek, gondos kezek tartják rendben őket. Ez a házi áldás is a századforduló környékére tevődik, a tóthfalusi tájházból hoztam el. Csak nagyon óvatosan szabad megérinteni. Két háborút biztosan láthatott! Ezüst- és aranypapír van mögötte. Ez a másik kép is a tóthfalusi tájházból való, ugyanazzal a technikával készült, szintén régi a keret, de látszik, hogy úriasabb házból származik. Ezeket a szentképeket pedig nászajándékba adták, párban, a tisztaszobába az ágy két oldalára kerültek, az egyikben a kereten belül a menyasszony virágját tették. Ezek a régi imakönyvek, szentképek pedig a Jó Pásztorok Közösség tulajdonai. Érdekes, hogy picike imakönyv, de a betűk nem kicsik benne. Valamikor nagyon nagy szó volt az ima meg a szentkép, ezeket úgy gyűjtögették! Ennek a képnek meg az a története, hogy karácsony előtt kilenc nappal kivitték a templomból, és mindennap más családnál gyűltek össze imádkozni az emberek, ahol karácsony böjtjén maradt a kép, annak a családnak volt a dolga visszavinni a templomba. Ez pedig egy érdekes kétnyelvű — latin és magyar szövegű — polgári imakönyv 1933-ból. Sok család rengeteg kincs birtokában van, ezek közül némelyek látták a családot felnőni. Nem tudom, mi lesz ezekkel, ha az idős emberek elhalnak.

A képtár felső szintjén A szakralitás misztériumai című összeállítás várja a látogatókat, mely egyszerre vallási és színháztörténeti kiállítás. A XVII—XVIII. századi barokk, szakrális színházi díszlettervekből láthatnak válogatást, 22 darabos selyemlevonatot egy utazó kiállítás állomásaként a magyarkanizsai Dobó Tihamér Galériában.

— Az úgynevezett soproni jezsuita díszletkönyv válogatás a szakrális (színpadi) tervek és a templomi, kolostori játékok látványvilágát és különleges értékét hangsúlyozza. A jezsuiták képei, színterei elsősorban oktatási célokra szolgáló festői alkotások, az oltáriszentség, a kereszt, a szentek szobrai, a Szentírásból származó szakrális jelenetek absztrakt képi mintalapjai, melyek az előadások festett háttér- és oldalképeit alkották. A rend a színjátszásban látta azt a kohéziós erőt, amely a gyermek nevelését a színpadon, a hitéletben, a közösségi életben egyszerre valósíthatja meg — magyarázza a tárlatvezető.

A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának szakmai programjaként a kiállítás március 10-éig tekinthető meg. A zárónapra ünnepi műsorral készülnek, melyen beszédet mondanak a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai, dr. Fekete István és Bicskei Zoltán, illetve Turnai Tímea a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület nevében. Verset mond Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház művésze, valamint az óbecsei Schola Cantorum énekkar gregorián énekeket ad majd elő Stefaniga Ottília vezénylésével. A záróműsor 18 órakor kezdődik a Dobó Tihamér Képtárban.