Április 1-jén megtartották a Húsvétra Készítem... elnevezésű műhelyfoglalkozást a Vajdasági Magyar Folklórközpontban. Az elkészült alkotásokat a gyerekek haza is vihették, a lányok pedig festett tojásokkal várhatják majd a locsolkodókat.
A résztvevők megismerkedhettek a különböző hagyományőrző tojásdíszítési technikákkal, mint a berzselés vagy a tojásírás. A berzselés, azaz a levélrátétes díszítés a legkönnyebben elsajátítható, viszont nagyon látványos eredményt kaphatunk vele.
A tojásírás már sokkal összetettebb művelet, mely jóval több kézügyességet igényel, az írókát (népi nevei: gice, gica, kice, kesice, kandé) felmelegítve méhviaszba kell mártani, és így tudunk írni a tojásra, majd a megírt tojásokat aztán festékbe helyezzük a hagyományos módon a kívánt árnyalat eléréséig. A viaszt végezetül leolvasztjuk a tojásról (tipp: a mikrohullámú sütő sokat segíthet), így a viasz által fedett felület alatt nem fogja be a festék, és szépen kirajzolódik az írt minta. Elődeink nemcsak „írni” tudtak a tojásokra, hanem el is tudták „olvasni” őket, vagyis értelmezni tudták a jeleket, melyeket még őseik hagytak rájuk, és századokon át örökítettek tovább. A tojásokra írt jelek nemcsak tavaszi virágok, leveles ágak, hanem olyan jelek is, amelyek segítettek távol tartania gonoszt, az ártó, veszedelmes dolgokat. A kacskaringós minták, mint például a vétett út vagy utavesztett hímesek segítettek kapcsolatba lépni a holtak lelkével, ezért sokszor némán és minden más mintát megelőzve kellett elsőként elkészíteni őket. A kéz, a tenyér jelei megálljt parancsoltak a rontásnak, betegségeknek, ahogy a kézrátéttel való gyógyítás még sok helyen ma is szokás.
Fényképezte: Apró József
