Minek tud ma örülni az ember? Leegyszerűsítve a válaszadást, úgy fogalmazom meg, hogy saját magának. Mert ebben az én-központú világban azt tartjuk igazán fontosnak, aminek a középpontjában mi magunk vagyunk. Az Én! Azt fogadjuk el, ami nekünk tetszik, azt engedjük közel magunkhoz, aki nekünk megfelel, azt ünnepelünk, amit mi akarunk, és úgy, ahogyan mi azt elképzeltük. Ez egy olyan jellegű tény, ami jelen van a mindennapokban, de vajon képesek vagyunk-e arra, hogy kilássunk ebből a jelképes „zacskóból”?   

Vajon karácsony ünnepében mennyire fontos Jézus Krisztus megszületése a fenyőfa, emberi szeretet, ajándékozás és terített asztal egysége mellett? Ahogyan Húsvét ünnepében is, mennyire fontos Krisztus golgotai kereszthalála és feltámadása a sonka, torma, kolbász és tojás egysége mellett?

Húsvét öröme abban jelenhet meg, ha elkezdjük annak tartalmát ünnepelni! Mert egy szerettünk ünnepét sem azért ünnepeljük, hogy abban magunkat emeljük ki, ellenkezőleg, őt ünnepeljük. Húsvétban sem elsősorban a hagyományokat, vagy magunkat, esetleg egymást kellene ünnepelnünk, hanem azt, aki feltámadt a halálból azért, hogy nekünk életünk legyen, örök életünk!

Húsvét ünnepében Isten Szentlelke által helyet kaphat az igazi öröm, a boldogság, a hálaadás, a reménység, melyek hittel való megélése feltámadásba vetett hitté alakítja át a mi kicsinyhitűségünket, és teszi ünneppé az ünnepet! Ezt megélve válhat az ünnepünk és az életünk hitvalló életté, mely képes arra, hogy a Húsvétban hittel és bizalommal, teljes meggyőződéssel megvallja Lukács evangélistával együtt:

„Valóban feltámadt az Úr...” Lk 24, 34

Áldott, békés, feltámadásba vetett hitben gazdag Húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek!

Erős Vár a mi Istenünk!
Dolinszky Gábor
Evangélikus püspökhelyettes