Méghozzá nemcsak húsvéthétfőn, hanem húsvét harmadnapján is — egykoron ugyanis a keddi nap a női locsolkodás jegyében zajlott. Az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület ezt a régi népszokást elevenítette fel. Első ízben élhettek meg, láthattak ilyet a helybeliek, s az esős idő ellenére a település bevállalós férfilakosságának apraja és nagyja kapott friss, helybeli szódát vagy illatos kölnivizet a fejére, locsolóversike kíséretében. A népviselet az esős időben elmaradt, a jókedv azonban kitartott a harmonikazene kíséretében, lovas kocsin a falut bejáró egyesületi tagok s az otthonukban lévő, avagy a gazdasági udvarokban tevékenykedő, esetleg éppen az utcán elkapott járókelők körében. Akadt férfiember, aki még emlékezett arra, hogy egykor bizony a Tisza mentén a nők is kivették részüket eme húsvéti vidámságból.
Húsvéthétfőn is zenés felvonulás varázsolt ünnepi hangulatot Tóthfaluban, a felsőhegyi tamburások és Dér Zsolt csantavéri hegedűművész zenei kíséretében délután a helybeli fiatalok és lovasok keresték fel a lányokat, asszonyokat, majd a népviseletbe öltözött ovisok adtak ünnepi műsort az egyesület programjainak helyszínéül szolgáló régi iskola udvarán. A legkisebbek és a nagyobb gyerekek is lelkesen keresték a csokoládétojásokkal megtöltött nyuszifészkeket, és nagy volt az öröm, amikor négy élő nyuszi is előkerült egy dobozból, és hófehér selymes szőrüket meg lehetett simogatni, valamint a nyuszis fotózkodás is jó ötletnek bizonyult. A régi iskola épülete kora hajnalig zeneszótól és tánctól volt hangos — a közösségi ünnepet ugyanis húsvéti bál követte, akárcsak a régi szép időkben, amikor még a negyvennapos böjt alatt valóban nem voltak mulatságok, így a legnagyobb keresztény ünnep másnapja kínálta az első alkalmat a féktelen jókedvnek.
Fotók: Muhi Hermina
Nagypéntek csendességét is közösen tölthették el a helybeliek, gyerekek és felnőttek: hagymahéjlében festett tojást díszítettek, régi jó böjti ételt, sós bodagot gyúrtak kis és nagy kezek, és fogyott a másik hagyományos nagypénteki étek, a helyszínen frissen készült pattogatott kukorica is, majd a sok ügyeskedés után Nagy Abonyi Szabolcs zentai népmesemondó ejtette ámulatba a közönséget, aki az ünnephez kapcsolódó vajdasági népmeséket mondott — és mint megjegyezte, de régen ettem már sós bodagot, mennyire jólesett! (Ehhez az egyszerű ételhez semmi más nem kell, csupán liszt, víz és egy kevés só, jól összegyúrva, kerek lepénykévé formázva, s akár pattogó tűztől hevülő hordókályha tetején is megsüthető — erről egyébként a nemrég Hódegyházáról Tóthfaluba, egykoron idenősült fia családja közelébe költözött, a helybeliek körében csak Sziráki tatának nevezett életvidám bácsi gondoskodott, aki ezúttal is végig kivette részét a történésekből.)
Kálmán Jenő, az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület elnöke örömmel mondta, hogy remek fogadtatásra találtak a programok, melyeknek összeállításához ezúttal is Burány Béla zentai néprajzkutató Ünnepek, szokások, babonák jeles és jeltelen napjaink népszokásai a déli Tisza-vidéken című könyve adta az alapot, sokat tanult mindenki, aki részt vett az eseményeken, és fontos, hogy a Tisza menti hagyományok visszakerüljenek a köztudatba és a mindennapokba. Az egyesület szervezésében április 30-án lovas kocsis kiránduláson vehetnek részt az érdeklődők, melyen megismerhetik a Tóthfalut és környékét körülvevő természeti szépséget és vidékünk épített örökségét.
Fotó: Hangya Rózsa
Videó: Kálmán Hajnalka
Fotók: Muhi Hermina
Fotók: Hangya Rózsa
