Az ilyen zavaros időszakok, mint amilyenben most élünk, kedveznek a hazudozóknak. Így lehet az, hogy a háborús konfliktusok minden résztvevője sikereket ér el, így lesz kedvező az egyébként kedvezőtlen folyamat, így nem tudjuk meg sosem bizonyos dolgokról, hogy hogyan történtek valójában. Az internet, a közösségi média pedig korábban soha nem látott mértékben szélesíti ki azt a terepet, ahol az álhíreket, téves információkat terjeszteni lehet. Persze olyan dolgok is vannak, amelyek első hallásra képtelenségnek tűnnek, mégis igazak. És vannak olyan, féligazságokon alapuló hazugságok, amelyek egészen logikusak és hihetőek. Csak az a gond velük, hogy mégsem igazak. De beszélhetünk úgynevezett önbeteljesítő jóslatokról is, melyek viszont nyilván mindenki számára ismertek: ha sokat beszélünk valamiről, az végül képes be is következni, mert mindenki kezdi elhinni, és olyanokat cselekedni, amik elősegítik a megvalósulását.

A klímaváltozás tény, saját bőrünkön tapasztaljuk, nem valamiféle kitaláció vagy összeesküvés-elmélet. A vele kapcsolatos fejleményeket azonban láthatóan számos esetben sokan a saját érdekeiket szem előtt tartva próbálják magyarázni. Időnként nevetséges, de valójában inkább szomorú, hogy még a puszta létünket fenyegető folyamatokat is próbálják elpolitizálni. Mindezek a fejlemények pedig csak kedveznek azoknak, akik álhíreket terjesztenek. Így lehetséges, hogy olyan hírekkel találkozhatunk a közösségi médiában, amelyek szerint hamarosan betiltják vagy legalábbis korlátozzák a hús- és a tejfogyasztást. Vagy az olyan információk, hogy hamarosan megszabják az évente megvásárolható ruhadarabok számát, vagy hogy csak ritkán, indokolt esetekben lehet majd repülővel utazni.

Ha tudjuk, mekkora üzlet a hústermelés, milyen pénzek forognak a textiliparban, mekkora biznisz a légi forgalom, nehezen hihető, hogy mindezeknek lenne valóságalapjuk. Miközben az igaz, hogy az ipari mértékben zajló hús- és tejtermelés, a textilipar, illetve a légi forgalom lebonyolítása is hozzájárul a környezet szennyezéséhez. Elég csak néha felnézni az égre, és látjuk, milyen intenzív a légi forgalom. A statisztikák szerint pedig bolygónkon másodpercenként egy ruhákkal teli kamionnak megfelelő mennyiség kerül a szemétlerakókba. Egy átlagos fogyasztó most 60 százalékkal több ruhát vásárol, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ez szédületes bővülés. Iparági adatok szerint a modern ruhák élettartama két—tíz év. Az alsóneműnket pedig csupán egy-két évig hordjuk, vagy még addig sem.

Egyelőre álhíreknek tekinthetjük a húsfogyasztás vagy a hústermelés tiltására vonatkozó előrejelzéseket, de a téma mégis aktuális. Előfordulhat, hogy az elkövetkezendő években egyes európai országok nagy adókkal sújthatják a húst, vagy egyenesen be is tilthatják. Csak néhány európai országnak van jogilag kötelező érvényű zéró kibocsátási terve és éghajlati mérőszámai. Köztudomású azonban, hogy például Hollandia, Svédország és Dánia területileg kis országok, kiterjedt mezőgazdasággal, melyek ökológiai lábnyoma igen nagy. De vannak olyanok is, akik arra figyelmeztetnek, hogy a farmok esetleges bezárása, a hústermelés betiltása nem racionális stratégia. A témáról biztosan sokat hallunk a közeljövőben, és nagy kérdés, mi történik majd valójában.