Hogy lehet egyszerre alkotni, művészként kiteljesedni és a tudásunkat átadni a diákoknak, arra Butterer Kiss Márta képzőművész és pedagógus a bizonyíték. Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola képzőművészeti tanárnőjét a belgrádi Živojin Mišić Egyesület a pandémia idején a legjobb pedagógusoknak járó díjjal tüntette ki.
* Milyen módszerekkel próbálja megszerettetni a gyerekekkel a képzőművészetet? Hogyan lehet színesebbé tenni a tanórákat?
— Egy ismerősöm egyszer megállapította, hogy szerinte azért dolgozom úgy, ahogy, mert túlságosan szeretem a művészetet, melyet mindenkivel meg szeretnék szerettetni. Nagyon fontos számomra, hogy emberi viszonyulással dolgozzak az órákon, és inkább azon van a hangsúly, hogy hol alkalmazzák az életben azt a tudást, amelyre szert tesznek nálam. Arra törekszem, hogy minél jobban motiváljam a gyerekeket, és mindig elmondom nekik, hogy nem művészt kívánok belőlük faragni, hanem azt szeretném, ha hasznosítani tudnák, amit az óráimon hallanak és látnak. Sok egykori diákom útját követem, és tele van a szívem, mert látom, hogy azt alkalmazzák, amit megtanultak nálam.
Butterer Kiss Márta (Dávid Csilla felvétele)
* Tanárként már több díjat is a magáénak tudhat, ezúttal viszont az online oktatással érdemelte ki az elismerést. Miként lehet a képzőművészetet a virtuális térben oktatni?
— Mivel az iskolában nem fértek el a tantárgyak, az órarend úgy lett kialakítva, hogy a 7. és a 8. osztályosok kizárólag online vesznek részt a rajzóráimon, ami azért nehéz, mert vannak olyan nyolcadikos osztályok, amelyeket most kezdtem el tanítani, és nem ismerem őket. Azokkal a diákokkal sokkal könnyebb a munka, akikkel már ismerjük egymást, mert tudjuk, mit várhatunk el a másiktól. Mivel a rajzóra szükséges eszközei, kellékei bent maradtak az iskolában, és olyan könyvünk sem volt, amely ehhez az oktatási módszerhez való, elő kellett vennem a harmincévnyi tapasztalatomat, tudásomat. Amikor például a formákat tanultuk, akkor a zöldségféléket és a gyümölcsöket emeltük be a tanórákba, hiszen a színük, a formálásuk kiváló tananyag, és kreativitásra serkentik a diákokat. Mivel vizuális világban élünk, élvezettel mozogtunk és tanultunk a virtuális térben. Elképesztő, hogy milyen szép munkák születtek, ezeket én feltöltöttem a Facebook-oldalamra, és azzal motiváltam a gyerekeket, hogy eldicsekedtem, milyen sok lájkot kapott az alkotásuk. Nem gondoltam volna, hogy az ötleteimet díjjal jutalmazzák, hiszen én csak arra összpontosítottam, hogy ebben a szokatlan helyzetben a tanulóknak ne menjen el a kedvük a rajzolástól, a tanulástól, miközben három-négy napig bent kell hogy üljenek a lakásban.
A formák egymás közötti viszonyai
* Milyen nehézségei vannak ennek az oktatási módszernek?
— Lelketlen ez a fajta tanítás. Mivel szeretem legalább két mondattal véleményezni minden egyes tanuló munkáját, ez csaknem ötszáz diák esetében meglehetősen fárasztó munka. Van, hogy tíz órát ülök a számítógép előtt. Az online oktatás jelentős mértékben lelassítja a tananyag átadását, és rengeteg előkészületet igényel. Lassan megérkeznek az elektronikus könyvek, de ez nem elég az eredményes oktatáshoz a képzőművészet terén. A diákokat állandóan motiválni kell, ami még nehezebb a személyes találkozás nélkül. Igyekszem alkalmazkodni a szituációhoz, és a legjobbat kihozni belőle.
* Jelenleg milyen témában vagy technikában gondolkodik? Min dolgozik?
— Most néhány munkám egy közös tárlaton látható, mely a Vajdasági Művészeti Egyesület kezdeményezésére valósult meg. Egy, a grazi művészekkel közös projektumról van szó, melynek fókuszában az újrahasznosítás és a környezetvédelem áll. Mivel egyébként is óvom a környezetet és szelektíven gyűjtöm a hulladékot, fölmerült bennem egy ötlet, melyet elküldtem erre a pályázatra, a zsűri kiválasztotta, és egy ottani, ausztriai művész, Marlene Schaumberger realizálta. Nagyon örültem ennek az együttműködésnek. A járványhelyzet miatt nem jutott el hozzánk a kiállított anyag, ezért megkértek bennünket, hogy mi is valósítsuk meg az ötletünket, mely megtekinthető volt a múlt héten a művészeti egyesületben. Emellett nemrégiben nyílt meg a közös tárlatunk Fődi Évával, ő kerámiákat és rajzokat állított ki, én pedig a már említett installáció bővített részét mutatom meg az érdeklődőknek. A kiállítás anyagának középpontjában a bolygónk áll.
Illusztráció Smit Edit Pont a körben című verséhez
* Nemrég jelent meg Smit Edit kötete, a Teliföldön, melyet ön illusztrált. Mesélne erről a közös munkáról?
— Mivel unokatestvérek vagyunk, nagyon közel lakunk egymáshoz, és már volt korábban egy kisebb együttműködésünk, ezért, mondhatni, egyértelmű volt, hogy ismét közösen alkotunk. Ő kért fel a kötet illusztrálására, és miután beleolvastam az anyagba, igent mondtam. A munka során kikértem a véleményét, folyamatosan látta, hogy milyen rajzok készülnek, és úgy gondolom, egy szép könyv született.