A Hét Nap kommandója Zentára, az Ifjúsági Játékokra egy konkrét kérdéssel érkezett: hova tovább, hogyan tovább, ifjúság, zentai játékok? A válaszok különbözőségeik ellenére egyet biztosan mutatnak: mindenki szerint szükség van a játékokra.
SZÁRAZ Áron, a Szegedi Tudományegyetem harmadéves fizika szakos hallgatója, Szabadka:
- Tanulmányaim befejeztével az integrálható rendszerek fizikájával szeretnék foglalkozni. Magyarországon jó lehetőségek vannak arra, hogy tanulmányaim után behatóbban foglalkozzak valamelyik kutatóintézetben az elméleti fizikával. Ezen a téren a legkomolyabb kutatás az Egyesült Államokban folyik. Zentára második alkalommal látogattam el az idén. Azért jöttem, mert fontosnak tartom, hogy mint leendő fizikus megjelenjek egy olyan rendezvényen, amelyik a határon túli magyar kisebbségek egyik legnagyobb szabású megmozdulása. Az elmúlt évek tapasztalatai azt erősítették meg bennem, hogy a szülőföldről való végleges távozás talán elfogadhatóbb és fájdalommentesebb, ha az ember olykor-olykor visszajön és tanít. Ezért szeretnék majd egy napon én is átadni valamit az ittenieknek, hiszen amint megnyílnak a határok, előtérbe tudjuk hozni a magyarságot összetartó tudományos ambíciókat. Jövőre is szeretnék eljönni erre a rendezvényre, s ha Európában leszek, ezt meg is teszem.
NAGYABONYI Péter, a Nyári Ifjúsági Játékok egyik főszervezője, Zenta:
- A második játékok óta részt veszek a szervezésben. Most érkeztünk el oda, hogy megpróbáljuk kinőni magunkat. A rendezvény évről évre bővül, terebélyesedik. Személy szerint szeretném elérni azt, ami a Szegedi Ifjúsági Napoknak sikerült. Nevezetesen: magát a várost is bevonni a rendezvénybe. Mindenesetre, a mi célunk az, hogy egyszer benőjük a várost. Hogy ez sikerül-e, nemcsak tőlünk függ. Számomra a rendezvénynek nem a nemzeti karaktere a fontos. Nekem maga a RENDEZVÉNY a lényeg. Így, nagybetűvel. Az, hogy sokan vagyunk, hogy ismerkedhetünk, hogy évről évre egyre többen jönnek külföldről, ami Zentának csak jót hozhat. Az is tény, hogy a szervezők eddig mindig arra törekedtek, hogy elkerüljék a rendezvény multikulturális jellegét. Ezt eddig sikerrel ki is védték, s remélem, a jövőben is így lesz. Ami a magánéletemet illeti, más rendezvények felé is kacsintgatok, ehhez a játékok adták meg a kezdőlökést. Viszont a játékokat sosem fogom elhagyni. Befejeztem az építészeti egyetemet, s most tovább tanulok jogszabályozást és project-managementet. Sajnos, a szakmámban nem találtam eddig álláslehetőséget, s ezért pincérként dolgozom. Nagy lokálpatrióta vagyok, szívem szerint itt élném le az életemet, viszont a gazdasági körülmények miatt az itthon maradás még a jövő titka.
Dr. ZSOLDOS Ferenc, a Nyári Ifjúsági Játékok megálmodója:
- Érdekes a kérdés. Az elmúlt másfél-két évben nagyon sok kérdőjel fogalmazódott meg bennem. Tíz évnyi magyarországi tartózkodás után tértem végleg vissza Zentára. Budapesten tanultam, s bizonyos szempontból azt mondhatom, hogy egyéni sikereket is fel tudtam mutatni. Itthon mindezt nagyon nehéz megvalósítani. Ez az a régiója az országnak, ahol annyira szűkek a lehetőségek - főleg egy fiatal számára -, ahol nagyon nehéz egyről a kettőre jutni. Ez megannyi sorstársamhoz hasonlóan számomra is sok frusztrációt, fejfájást okoz. Ettől függetlenül, nem bántam meg, hogy hazatértem. Egy valamit tudok biztosan, azt, hogy az életemet csak itt tudom leélni. Elsősorban az érdekel, hogyan tudok ennek a közösségnek a hasznára válni. Nekem a civil megoldások a legszimpatikusabbak, hiszen ebben benne van az autonómia, a kreativitás, az új dolgoknak a megszervezése. Úgy érzem, egyelőre ezen a vonalon fogok maradni.
MÁRIÁS Endre, a művelődési programok szervezője és a rádiósátor főszerkesztője, Zenta:
- Az ifjúsági játékoknak van jövője, hiszen a korábbi évekhez képest az idén egy nagyszerű fiatal csapat állt fel mögöttem, s ez azt jelenti, hogy van utánpótlás. Nemcsak a játékoknak, hanem a közéletnek is. Ami konkrétan a rádiósátort illeti, az idén minden bizonnyal jobb műsort sikerül összeállítanunk, ami a látványban is megnyilvánul majd. A fiatalokat elnézve, biztos vagyok benne, hogy jövőre, s azután is lesznek játékok. Attól függetlenül, hogy az idősebb korosztály részéről az utóbbi időben számos kritikát kap a rendezvény.
BERTA Tamara egyetemi hallgató, Kisorosz:
- Most fejezem be Szabadkán a műszaki főiskolát, még három vizsgám maradt, és utána a diplomamunka. Tehát valóban az a kérdés, hogy hova s hogyan tovább. Tulajdonképpen két választásom van: vagy egyetemre iratkozom, vagy elkezdek dolgozni. Azt hiszem, jobban hajlok az egyetem felé, de még gondolkodom rajta, hiszen időnk van elég. De ha jobban belegondolok, talán mindkettőt érdemes lenne csinálnom, mármint dolgozni, tanulni és egyetemre járni egyszerre, így legalább egy hatalmas terhet veszek le a szüleim válláról. A nyáron sok táborba el szeretnék jutni. A zentai Nyári Ifjúsági Játékok után otthon, Kisoroszon lesz egy hagyományőrző tábor, ahol a szervezésből veszem ki a részem, majd Kishegyesen a Kátai-tanyán lesz egy informatikai tábor, ahol résztvevőként leszek ott. A nyár vége felé azonban már csak a vizsgákra való készülődés maradt.
FEJŐS Mónika óvónő, Horgos:
- Egy éve végeztem Szabadkán az Óvóképző Főiskolán. Nagyon szeretnék a szakmámban dolgozni, mivel azonban gyermekhiány van, óvónőkből pedig felesleg, nem látok túl sok esélyt arra, hogy a szakmában tudok maradni. Egyre kevesebb munkalehetőségük van a frissen diplomázott óvodapedagógusoknak. A gyakornoki évemet nemrég fejeztem be, szeptemberben szeretnék államvizsgázni. Reménykedem, hogy sikerül munkát találnom. Ez azonban nemcsak rajtam múlik, hiszen nagyon kiszámíthatatlan a jövő. Ha a diploma megszerzése után nem találok munkát, kénytelen leszek másfelé tekingetni, elsősorban Magyarországra gondolok. Ami a rövidtávú terveket illeti, szeretnék még az idén nyáron eljutni a tengerre, ez elsősorban az anyagiaktól függ.
LÉKÓ Tamara középiskolás, Orom:
- Szabadkán a Közgazdasági Középiskolába járok, másodikos vagyok, a középiskola után szeretnék egyetemre iratkozni. A nyáron inkább pihenéssel, bulizással szeretnék foglalkozni, semmi tanulás. A tengerre szintén el szeretnék jutni a barátokkal. A montenegrói tengerpartra megyünk, pontosabban Budvára.