Ez az esemény egy sajátos, játékos seregszemle, melyen a közösség apraja-nagyja, sőt, a környező településekről érkező vendégek és a külföldről hazatérő családtagok is örömmel próbálják ki magukat különféle kihívásokban.

A focipálya gyepén, a perzselő augusztusi napsütésben sorakoztak fel a település civil szervezeteinek és egyesületeinek lelkes csapatai. Bár a hőség próbára tette a résztvevők állóképességét, a jókedvet nem tudta megtörni. A Nyári Játékok sajátossága, hogy a versenyszámok nem a megszokott sportági kereteket követik: minden csapat maga ajánl egy különös, olykor bizarr próbatételt, így a program évről évre új, gyakran meghökkentő kihívásokkal bővül. Az idén olyan különlegességek is színesítették a palettát, mint például a gyorsasági lufifújás. Akadtak versenyszámok, melyek nemcsak az ügyességet, de a csapatszellemet és az összehangolt mozdulatokat is próbára tették — a pályán sokszor hangos nevetés kísérte a kissé esetlen, ám annál lelkesebb kísérleteket.

Hodovány Attila, Bácskertes Helyi Közössége titkára elmondta, estig körülbelül 500 embert várnak a focipályára, és már hosszú évek óta különösen jó hangulat jellemzi ezt az összejövetelt. Ez a falu minden korosztálya számára jó alkalom az ismerkedésre és a játékos szórakozásra, versengésre.

— A Nyári Játékokon minden szervezet 8 fős csapattal indul. Most a helyi közösség, az önkéntes tűzoltó testület, a művelődési egyesület, illetve a vadász- és a horgászegyesület is kiállított egy-egy csapatot. A szervezés folyamán a résztvevők ajánlanak egy-egy játékot/kihívást. Van két bírónk, akik helyi tornatanárok — ők figyelik a történéseket a pályán, időt mérnek, illetve értékelik a csapatok ügyességét. A nyertesek az esemény végén serleget kapnak jutalmul, de egyáltalán nem kell komolyan venni a versengést: a fő célja az egésznek az, hogy összehozza az embereket, építse a csapatszellemet, és színt vigyen a mindennapokba. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ezt teljesen egészében mi, kupuszinaiak szervezzük és pénzeljük. Minden egyesület beszáll valamivel, és lakossági felajánlások is vannak. Most például a horgászegyesület gondoskodott az italról, az ebédhez szükséges hozzávalók pedig egyéni adományokból származnak — jó példája ez a falubeli összetartásnak.

Hodovány Attila

* Mit kell tudni a helyszínről? Mindig itt, a focipályán rendezték meg a Nyári Játékokat?

— Régebben természeti környezetben, az egyik közeli holt-Duna-ág partján tartottuk meg a programokat, de egy ideje már felköltöztünk ide a futballpályára. Ennek oka legfőképp az, hogy a korábbi helyszínen a változó vízállás és a szúnyogok jelenléte is befolyásolta a játékok menetét. Bár a régi helynek megvolt a maga idilli hangulata, itt kényelmesebb a lebonyolítás.

Csapatok és szurkolók

* Mit állapíthat meg az elmúlt évek tapasztalatai alapján? Sokan ellátogatnak erre az összejövetelre?

— Ami azt illetti, mint sok helyről Vajdaságban, Kupuszináról is elmondható, hogy a fiatalság java már nem itt él. Sokan külföldön dolgoznak vagy tanulnak. A tavalyi jubiláris esemény egy kicsit nagyobb volumenű volt, mint a jelenlegi, azaz a 21. Nyári Játékok. Az elmúlt évben a költségvetés is sokkal nagyobb volt, így akkor az estét a Kék és Narancssárga nevű együttes Republic ihlette koncertje zárta, mely sokakat idevonzott még távolabbról is. Az idén ugyan kisebb a keret, de a lelkesedés egy cseppet sem lankadt: természetesen most is lesz élő zene, és ahogy látható, hiába a rekkenő hőség, már a kora délutáni órákban is vagyunk itt szép számban. Sokan már jártak itthon búcsúkor, de valakik például éppen erre az alkalomra időzítették a hazalátogatást.

Sokan ilyenkor találkoznak először hosszú hónapok vagy akár évek után, s a beszélgetésekbe mindig vegyül egy csepp nosztalgia. Az elszármazottak újra összejönnek a „hazai pályán”, és örömmel idézik fel a múltat.

Beszélgetés a sátor alatt

Buják Erzsébet és férje több mint harminc éve Kanadában élnek, de most ők is ellátogattak a Nyári Játékokra.

— Nagyon jó, hogy létezik ez az esemény, rendkívül pozitívnak tartom — ez is egy hazahúzó erő számunkra. Ez az első alkalom, hogy végre mi is itt lehetünk. Hosszú éveken át sóvárogva néztem a fotókat az itthoni történésekről, de most, hogy a férjem nyugdíjas, már mi is többet lehetünk itthon, és részt vehetünk a közösség életében. Ez a kis versengés, melyet itt tapasztalhatunk, igazi közösségformáló, csapatépítő erő. Rendkívül jó látni ezt a hatalmas összetartást ebben a kis faluban. Mivel óvónő voltam, én is nagyon sok rég nem látott ismerőssel találkozom, egykori ovisaimmal is, és ez felettébb jó érzés. Ha a terveink összejönnek, akkor ezután sokkal gyakrabban járunk majd haza, és örömmel veszünk részt az ehhez hasonló eseményeken.

Buják Erzsébet és férje Kanadából érkezett haza

Ahogy a helyszínen megtapasztalhattam, ez az összejövetel valóban túlmutat a versengésen: a sport és a mozgás fontosságának hirdetése mellett valódi találkozóhellyé vált, ahol régi ismerősök újra egymásra találnak, barátságok szövődnek, és a közösségi egység érzése megerősödik.

A versenyek izgalmát és feszültségét a Mix Band együttes kiváló zenéje oldotta. Délután babgulyás is főtt a pálya szélén felállított üstökben, a sátorok árnyékában pedig a sörcsap várta a hűsölni, megpihenni vágyókat. Kürtőskalács, főtt kukorica és lángos is kóstolható volt. Az egész nap az önfeledt szórakozás jegyében telt a kupuszinai futballpályán, s bár a faluban egyre kevesebben vannak, az itteniek lelkesedése töretlen. Az események — például a Budzsák Feszt, a búcsú vagy éppen a Nyári Játékok — a közösségi összetartozás igen szép megnyilvánulásai, ahol a fiatalok és az idősek, az itthon élők és a messziről hazatérők egyaránt megtalálják a helyüket. Kupuszina ennek tükrében nem csupán egy pont a térképen, hanem élő bizonyítéka is annak, hogy a hagyomány és a közösségi szellem képes kiállni az idő próbáját, még a mi — olykor igen viharos — bácskai múltunk árnyékában is.

Készül a bab (a szerző felvételei)