Sós Nóra, a Horgosi Művelődési Ház programkoordinátora elmondta, hogy a kiállítás ötlete a szintén horgosi származású Fujkin Istvántól ered, akinek Hazatérők című, gólyapárt ábrázoló bronzszobra 2019 augusztusa óta tekinthető meg a művelődési ház emeletén.

— Több olyan művész tevékenykedik Horgoson, akinek a munkáját szeretnénk bemutatni a közönségnek és a közösségnek is. Az állandó tárlat az év bármely napján megtekinthető a művelődési ház munkaidejében. A nagyon színes kiállítást két dolog jellemzi: az egyik a horgosi gyökerek, hiszen mindenkit azok hoztak ide és vezettek vissza, a másik pedig a sokszínűség és az egyediség, mivel minden alkotónak más-más technikája és stílusa van. A nyolc művésztől átlagban három-négy alkotás érkezett, melyek megvásárolhatóak — mondta Sós Nóra.

A kiállítást Németh Ernő horgosi újságíró nyitotta meg, kiemelve, hogy a galéria előtt Fujkin István Hazatérők című kompozíciója áll őrt.

— Ahogyan a gólyák is évről évre hazatérnek, hogy befoltozzák vagy újrarakják fészküket, ugyanúgy a horgosiak is időről időre elmennek, de mindig visszatérnek, hogy újra otthont teremtsenek itt maguknak. Nem lehet csak években, emberöltőkben gondolkodni ezen a szélfútta, történelem dúlta tájon, hanem csakis századokban. Horgas halásztanyát, melynek első írásos említése I. Géza magyar király 1075-ben kelt adománylevelének a fennmaradt átiratában található, a tatárok rombolták le 1241-ben. Utána Tiszaszentpéter néven hoztak létre itt egy nagyobb települést, melyet a törökök töröltek el a föld színéről. Végül Kárász Miklós telepítette újra a falut, pontosan 250 éve. A járványhelyzet miatt a negyedszázados jubileumot sajnos nem tudjuk úgy ünnepelni, ahogyan az illő lenne, de úgy érzem, hogy egy galéria megnyitása mégis méltó módja az emlékezésnek. Településünk nemcsak a népdal egyik bölcsője, de a képzőművészetnek is nagy hagyománya van. Engedjék meg, hogy idézzek néhány sort falunk honlapjáról: Horgos képzőművészetével eddig nem foglalkoztak behatóan, bár színpalettája bőséges. A Kárász családi ág szeghalmi tagja, Kárász István (1871—1951) császári és királyi kamarás, festőművész, akinek a Horgoson festett olajképei fennmaradtak a horgosi leszármazottak tulajdonában (pl. Szelevényi-puszta). Egyébként a horgoson még élő Kárász család tulajdonában csaknem minden felmenő megfestett arcképe fennmaradt. Munkácsy Mihály (1844—1900) festőművész 1891. október 24-én részt vett a szegedi új tiszti kaszinó megnyitóján, és ekkor az unokaöccsénél, Reök Ivánnál szállt meg. 1896-ig a Reök család kíséretében Munkácsy járhatott Kamarás-erdőn, a szintén rokonságban levő Kelemen család új villájában. Kamaráson műterme volt Nyilasy Sándor (1873—1934) szegedi festőművésznek, aki Trianonig ott alkotott. 1957-től húsz éven keresztül a horgosi Szent János utcai műtermében alkotott a felsőtőkési származású Balázs G. Árpád (1887—1981) festőművész. A mára felújult horgosi Kárász Képzőművészeti Szakcsoportot 1972-ben öt falubeli képzőművész alapította meg: Császár József (1939—1997), Fujkin István, aki jelenleg Torontóban él és dolgozik, Kárász Ilona (1931—2004), aki Martonoson volt tisztelendő nővér, a lokálpatrióta Nagygyörgy Zoltán és a Stuttgartba elszármazott Tóth István — írja Nagygyörgy Zoltán helytörténet-kutató. Remélem, hogy a ma itt kiállító, most is itt élő vagy hazatérő művészeink tovább öregbítik falunk hírnevét a képzőművészet terén is. Ötvennégy év múlva lesz Horgos első nyilvános említésének ezredik évfordulója. Remélem, hogy addigra ez a galéria jelentős intézménnyé fejlődik, lakóink, művészeink is visszatérnek ide, Horgosra, mint a két gólyamadár — mondta Németh Ernő, majd megnyitotta a tárlatot.

A megnyitó után Tillinkó Luca és Csonka Ferenc hegedűjátékkal lépett közönség elé, majd az egybegyűltek megtekinthették a kiváló alkotásokból álló kiállítást.