Csoportkép

''Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának." (Anonymus: Gesta Hungarorum)
Az említett helyen később az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark épült fel azzal a céllal, hogy ismeretet nyújtson a honfoglalásról és a magyarok bejöveteléről.
Mi, királyhalmi, noszai és kispiaci cserkészek október elején látogattunk el erre a helyre, hogy az idei VIII. Tőzeg tábor lakói közelebbről ismerjék meg a honfoglalás és a magyarok kalandozásainak történetét.
Reggel 7 órakor indultunk, sajnos nem ökrös szekérrel, mint őseink, hanem jól fűtött autóbusszal, mely hideg időben kellemes és kényelmes utazást nyújtott. Miután megérkeztünk, elfogyasztottuk a reggelinket, és elindultunk a mi kis sétánkra -- a múltba.
A borult idő miatt először a Rotundába tértünk be. Megnéztük a régészeti kiállításokat, melyek képet adtak arról, hogyan is néztek ki a honfoglaló magyarok, milyen ruhákat viseltek, hogyan éltek, és láttuk a használati tárgyaikat, valamint egy nemezből készült jurtát is.
Következő állomásunk a Rotunda szívébe vezetett, és megtekintettük a Feszty-körképet, melyet Feszty Árpád és festőtársai alkottak. A hatalmas alkotást nézve teljesen átszellemültünk a táj és az események látványától, a különböző jeleneteknél hallható hangoktól (tűzropogás, lovak patáinak dobogása, sikoltozás stb.). Felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára.
Az időutazás közben megéheztünk, ezért elfogyasztottuk ebédünket, majd folyatattuk vándorutunkat, hiszen még sok érdekesség várt ránk. Néha eleredt ugyan az eső, de mi, cserkészek ettől sem riadtunk vissza.
A Feszty-körképen kívül a lovasbemutató tetszett még nagyon mindenkinek. Közelről vehettük szemügyre a magyarok viseletét, egy szabadban felállított jurtát, megismerkedtünk őseink lovas tudományával, harci technikájával, sőt, néhányan közülünk lovagolhattak és íjazhattak is.
Utunk során benéztünk egy régi szélmalomba, ott láthattuk, hogyan őrölték valamikor a búzát, a malom melyik szintjén mi történt; megtekintettünk egy százéves tanyai iskolát, megismertük, milyen körülmények között és milyen tanszerekkel tanultak régen szüleink, nagyszüleink; egy terepasztalon azt is láthattuk, hogyan öntötte el Szegedet a nagy árvíz; megtekintettük a Reneszánsz Panoptikumot, és láttuk Mátyás király lakomáját, nevesebb uralkodóink viaszszobrát; megtanultuk, hogy régen hogyan készítették a papírt... Igaz, mindezek nem kötődnek szorosan a honfoglalás korához, de múltunkhoz, történelmünkhöz hozzátartoznak.
Az emlékparkban gyorsan elszaladt az idő. Még csak egy közös fényképezkedésre maradt időnk, majd fáradtan, elázva, de sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva indultunk haza. A kirándulás és az, hogy megismerhettük őseink történetét -- feledhetetlen élmény marad számunkra.
Végezetül, szeretnénk megköszönni a Bethlen Gábor Alapnak, hogy mindezt lehetővé tett számunkra.