Tavaszodik. Ettől néha könnyebb… (Néha meg nehezebb… :) De kitartóan nem csüggedünk. :) Azért most a terasz aranyat ér (1. kép). Úgy tűnik, így gondolta ezt az a gerlepár is, amely ideiglenesen hozzánk költözött (2. kép).

A körülményekhez képest a napjaink Matykóval nyugodtan és szervezetten telnek. Nagyjából sikeresen megbirkóztunk az online oktatás rejtelmeivel és buktatóival: Hova kell bejelentkezni? Mi a kód? Mit kell letölteni? Hova kell feltölteni?! Kapcsold be a tv-t, kezdődik az iskola! Nem találom a szolfézsórát a Facebookon! A zongora (elektromos) meg persze hogy most némult el (így meglehetősen abszurd lesz a telefonos zeneoktatás)! Laptop, telefon, laptop, telefon… Apropó, és én hogy fogok dolgozni, ha a laptopom folyton iskolába jár?! — tépelődik anyuka. Szerencsére a probléma azóta már megoldódott, a Mama kölcsönlaptopja jóvoltából (3. kép), és a zongoránknak is van már hangja, hála Palatinus Lacinak. Szóval mindezeken túllendülve egész jól belerázódtunk a dologba, élve a helyzet adta előnyökkel is, ki-ki a maga módján. (Kisfiam, a magyaróra után öltözz fel! A nagyszünetben tedd rendbe a szobád! Matek után gyere a konyhába uzsonnázni! Anyuka, tudtad, hogy történelmi pillanatokat élünk? Hetvenhat éve nem maradt el olimpia! Igen, igen, kisfiam. És KMV sem volt még online, sőt én sem rendeztem még az éteren keresztül. No de, kisfiam, kérlek, ne az olimpiát guglizzad angolórán, és egyáltalán ne szörfölj a neten iskolaidőben!)

Persze mindez csak a napunk egyik része. A többiben nagyokat beszélgetünk, főzünk, társasjátékozunk vagy épp ki-ki elmerül a maga dolgában. Ami engem illet, az elmúlt időszakban sikeresen végigmolyoltam a lakás minden zegét-zugát, mindent kipakoltam, rendszereztem, kiselejteztem, bepakoltam, elpakoltam, lemostam, elmostam, kimostam… A tavaszi nagytakarítás az átlagosnál precízebbre sikeredett. (Végre!)
Hihetetlen kincsekre leltem közben: régi (kézzel írott) levelekre, versekre és verszsengékre (azóta már híressé vált) költőbarátoktól, alkotói ötletekre, előadástervekre, díszletrajzokra, próbanaplókra, régen nem hallgatott muzsikákra, lemezekre, audiokazettákra és még sok más emlékre, melyek most előbújtak rejtekeikből. Szép időutazás volt ez, és lám, anélkül, hogy átléptem volna a küszöböt, egy hatalmasat barangoltam, sok régi ismerős, barát társaságában. És miközben én az emlékekben kalandoztam, a lakás egyre ragyogóbb lett, tiszta, tavaszi pompájába öltözött. Nos, ezt nagyon szeretem… Rend, rendszer, tisztaság… Ilyenkor a lélek is kisimul, s valahogy mindenhez nagyobb kedve és energiája van az embernek, legyen az munka vagy szórakozás.

Matykó hacsak teheti, olvas, ehhez változatos helyszíneket keres (vagy tákol) magának (lásd a 4. képen). Néha kis herceget olvasunk angolul, szerbül — nyelvgyakorlásnak tökéletes! (Ezek a könyvek is most újra előbukkantak… Hogy miért van nekem vagy egy tucat kis hercegem, a jó ég tudja, de most konstatáltam: van három magyarul, egy szerbül és egy angolul — és van egy magam szülte kis hercegem is