home 2024. június 16., Jusztin napja
Online előfizetés
Hol volt, hol nem volt…
Martinek Imre
2022.11.09.
LXXVII. évf. 45. szám
Hol volt, hol nem volt…

Egy ősrégi fabula/tanmese szerint volt egyszer egy szamár, mely egy szép napon bele talált esni a kútba. S mivel sehogyan sem tudott onnan önerőből kijutni, ország-világ előtt „reklamálni” kezdett. Éktelen, dobhártyákat szaggató ordítással. Egyre erőszakosabban és türelmetlenebbül követelve, szedjék már ki onnét! Voltak, kik együttéreztek vele, de olyanok is akadtak a hirtelenében összesereglett csődületben, ráadásul nem is kevesen, akik csupán ennyit mormogtak fölöttébb rezignált tudálékossággal: Vajon mit kereshetett egy szamár a kút körül? Mintha máshol nem lenne bogáncs! Na, kérlek…

Bogáncs. Ezen növények szinte mindenütt megteremnek, de a kút fenekén azért mégsem. Olyan mélységekbe tudvalevőleg már nem szívesen ereszkednek alá. Mármint ezek a természetrajzi nómenklatúra szerint gyomokként definiált növények. Az Úr virágoskertjének csupa tövis és zabolátlan példányai, melyeknek „csupán” annyi a feladatuk, hogy óvják a talajt a kiszáradástól, illetve alkalmi legelőt nyújtsanak a méheknek meg az éppen arra bóklászó csacsiknak. Cserébe pedig szerteágazó és mélységeket vallató hajszálgyökereiken keresztül számukra is jut néhány „korty” az anyaföld pórusait átható, élő és életre serkentő folyadékból.

Majd pediglen — folytatódott a történet —, mivel az egyre jobban őrjöngő állatot a kútból kihúzni sehogyan sem tudták, a jószág s a kút gazdái is belátták végül, az agonizálásnak márpedig sürgősen véget kell vetni. A kutat be kell temetni. Vizestül, szamarastul. Majd lesz másik. Mindkettőből.

Az első néhány lapát föld után, mely az állat fejére zúdult odaföntről a várva várt szabadulás helyett, hirtelen a hosszú fülű is felocsúdott. Odalent. Majd pediglen cselekedett. Elcsendesedvén és egyre elszántabban taposva patáival maga alatt a habarékká váló égi áldást. Olyannyira, hogy kisvártatva végre önerőből léphetett ki a mélyből. Az elhantolásában tüsténkedők megrökönyödésére. Vagy mégiscsak öröm volt az inkább, mely bétölté az akkor és ott jelen lévők szívét? Bizony, e kérdésre csupán a Mindenható ismeri a választ, miképpen arra is, hogyan és miért kerülhetett egyáltalán afféle kilátástalan helyzetbe az a szegény pára. Ha ezerszer is tanmesének hisszük e történetet. Holott…

„Nem mese ez, gyermek!” — szólott az apa fiához Arany János Családi kör című költeményében. Valóban nem az. Sokkal inkább útmutatás. A mindennapjainkat egyre inkább és egyre agresszívebben átitató csüggedések elleni harcunkhoz. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..