Hogyan beszéljünk a szextingről
Pap Ágota pszichológus
2021.09.16.
LXXVI. évf. 36. szám
Hogyan beszéljünk a szextingről

Az iskola kezdetével ismét aktuálissá válnak az online terek veszélyei, s ezek között van olyan is, amelyről csak nehezen tudunk beszélni. Ilyen például a hamis profilok felismerése vagy a szexting. Főleg azért, mert a tinik legfőbb szabadidős foglalkozása a barátokkal való találkozás és szorosan mögötte a közösségimédia-használat, valamint a csetelés.

Egy gyereket sokban megerősíthet, ha úgy nő fel, hogy közvetítheti a szükségleteit és az érzéseit, vagyis később könnyebben tud majd nemet mondani mások, az ő számára morális akadályokba, belső konfliktusokba ütköző kéréseinek is. Továbbá az is segíthet, ha megtanítjuk őt megóvni a teste határait a fehérneműszabály értelmében: amit a bugyi/gatya és a trikó fed, az az övé, és ahhoz nem nyúlhat senki az engedélye nélkül. Ez már oviskorban bevezethető.

A szexuális zaklatók egyik eszköze a közös titokra való hivatkozás, mellyel megzsarolják a gyerekeket, ezért is fontos megtanítani a jó titok és a rossz titok közti különbséget. Vagyis amíg az előbbi az izgatottsággal teli várakozáshoz kötődik, mint például a szülinap, addig a rossz titok megbetegít, fáj tőle a hasunk, a fejünk, és szomorúvá tesz.

Ha mégis megtörténne a netes szexuális zaklatás, fontos, hogy ne szidással reagáljunk, hanem legyünk a gyereknek támasza, akihez akkor is bátran fordulhat, ha valamilyen helyzetet tévesen, rosszul kezelt. Talán az lehetne a megoldás, ha azzal bátorítanánk, hogy el lehet ismerni, ha hibázunk, és kérhetünk segítséget. Engedjük meg, hogy bemutassa nekünk, szülőknek azt a világot, amely vonzza vagy érdekli őt, azokat az influenszereket, akik hatnak rá, vagy akiket favorizál, illetve azokat az embereket, akikkel barátkozik. Beszéljünk vele a kamuprofilokról, arról, hogyan ismerhetőek fel. Figyeljünk a saját működésünkre is a közösségi oldalakon, mert ahogy mi posztolunk, úgy posztolhat ő is. Sokszor éppen mi magunk hozzuk kellemetlen helyzetbe a róla megosztott képek által. Lehetőleg privát és ne nyilvános fiókra legyen állítva a gyerek profilja, s ne váljon láthatóvá sem az elérhetősége, sem az, hogy melyik iskolába jár.

A lájk- és követővadászat sokunkból kihozza a legintimebb képek, pillanatok megosztásának kényszerét. Erre azután könnyen ráharapnak azok is, akik nem voltak a posztok célszemélyei. Egy manipulatív beszélgetés közepette pedig olykor csak idő kérdése, mikor merül fel a szexting, azaz erotikus szelfik, videók vagy szexuális tartalmú üzenetek küldése. A pornográf tartalmak egy részét a gyerekek maguk készítik, csupán heccből vagy a mások iránti érzéseik kifejezésére, illetve szeretnének gyorsan populárissá válni. Egy-egy ilyen kép azután kellemetlen helyzetbe hozhatja a gazdáját, mert akár az iskolában vagy más digitális felületeken is felbukkanhat, életre szóló sebeket ejtve.

Fontos megértetnünk a gyerekekkel, hogy az intimitást másképp fejezzék ki, s azt is, hogy az újságok hasábjain előforduló, erotikus tartalmú képek más célt szolgálnak. Az egészséges testképfejlődés mellett egy másik ember pucér teste nem elsősorban szexuális izgatás céljából jelenik meg. Nem a genitáliák kerülnek premier plánba.

Mást jelent az erotika, és mást a pornográfia — ezekről a fogalmakról is ildomos beszélnünk velük. S arról is, hogy a szexuális tartalmú képek nem lehetnek a szeretet csereeszközei, vagyis ha valaki szereti a másikat, akkor ez az érzés abban az esetben is fennmarad, ha az illető nemet mond az ilyen felkérésekre.

Ha a netes ismerkedést személyes találkozás is követi, nem árt, ha előtte videócsetelnek, és az esetleges találkozó előtt felállítunk a gyerekkel egy biztonsági szabályrendszert, például nálunk vagy nyilvános helyen találkozzanak, ne üljön be idegenek autójába, ne menjen fel ismeretlen lakására, fényes nappal találkozzanak, legyen jelen más is, vagy kísérje el őt a barátja/barátnője…

A szexualitásról persze sohasem könnyű beszélni, különösen, ha tartunk a témától, vagy mi magunk is bizonytalanok vagyunk. További gondot okozhat, ha a testiség kisgyermekkortól kezdve tabu. Mindenesetre igyekezzünk őszintén válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Ezért a legkönnyebb, ha a beszélgetés elején önmagunkról beszélünk. Sokszor az a legjobb, ha megvárjuk, amíg a gyerek kérdez, vagy meg szeretné osztani velünk egy, a témához kapcsolódó aggodalmát, bizonytalanságát. Ez persze csak olyan családokban történhet meg, ahol fel lehet tenni kérdéseket. Ne feledjük, a szexualitásról szóló beszélgetésnek nem a nemi betegségekről és a helyes óvszerhasználatról kellene szólnia! És legyenek pozitív üzeneteink a szexualitással kapcsolatban. A veszélyekről a későbbiekben is ráérünk beszélni. Legyünk észnél, ha a gyerek felteszi a kérdéseit, hiszen ekkor biztosan nem a méhecskékről és a lepkékről szeretne hallani.

„A szexuális tartalmú képek nem lehetnek a szeretet csereeszközei, vagyis ha valaki szereti a másikat, akkor ez az érzés abban az esetben is fennmarad, ha az illető nemet mond az ilyen felkérésekre.”

Természetesen van olyan, hogy nem tudunk minden kérdésre válaszolni. Ekkor sem kell pánikba esni, elmondhatjuk, hogy ha valamiről nehéz vagy nem tudunk beszélni, együtt is megkereshetjük a választ, de semmiképp se tereljük el a témát, mert fontos beszélgetést veszíthetünk el. S akkor is tárgyaljuk meg gyerekünkkel a dolgokat, ha úgy tűnik, már nagyon informált, mert az internetről vagy a másoktól szerzett információk tévútra vezethetik őt, esetleg megijedhet, elbizonytalanodhat. Ma már sok, kamaszoknak szóló könyvet találhatunk a boltokban, sőt olyat is, amelyet a fiatalabb korosztálynak írtak. Használjuk az életkornak megfelelően a kifejezéseket, kerüljük a kiselőadást, inkább kérdezzük meg, hogy mit gondol erről az egészről. Csupán a reprodukció sem lehet téma — sokkal inkább a szerelemből születő vágy, az oda vezető udvarlás és esetleg a szakítás.

A megfelelő kommunikáció és a tabuk ledöntése által elkerülhető a szégyen társítása a szexualitáshoz, s az is, hogy a gyerekek a későbbiekben csak nevetgélve tudjanak beszélni róla. Jó lenne, ha a szülők nem az intézményektől várnák a felvilágosítást, s a tanárok sem csak a családoktól. Ebben szükség van egy partnerségre, mely által a gyermek választ kap a kérdéseire, s egyikünk sem jön zavarba egy kép láttán vagy egy furcsa szó hallatán.

 

1. Flipboard.com

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..