A moziteremben megrendezett ünnepi programot a székelykevei óvodások kis műsora nyitotta meg, majd a házigazdák nevében Magyar János, a Petőfi Sándor MME elnöke mondott köszöntőt.

— Amikor egy ember betölti a hetvenöt évet, azt mondják rá, hogy koros. Ez a megállapítás egy olyan szervezet esetében, amelynek a tagjai önkéntesen tevékenykednek, hatványozottan érvényes. Szinte lehetetlen utánajárni, hogy a hetvenöt év leforgása alatt hányan munkálkodtak a Petőfi Sándor művelődési egyesület keretében. Rájöttem, nagyon jók voltak az elődeink, mert megtanítottak bennünket arra, hogyan kell megbecsülni azt, amit ránk hagytak, és mennyire fontos a közösség, a kemény munka és a kitartás. Kis közösségünk, mely itt, a Dél-Bánátban a „másság szigetét” alkotja, csak a tanultak alapján tudta megőrizni nyelvét, hagyományait és vallását. A rendszerváltás számunkra is nagy áttörést hozott, amikor először vehettünk részt a bukovinai székelyek találkozóján, mintha a világ kapuja tárult volna ki előttünk. Azóta teljes tüdővel lélegezhetünk, hiszen az ismeretségek útján igaz barátokra leltünk, akik többsége ma velünk együtt ünnepel. Jó érezni, hogy egy nagy közösség része vagyunk, hogy az összetartozás nem csak papírra vetett üres szó. Ezt az is alátámasztja, hogy mai rendezvényünk a Magyarság Háza és az egyesületünk közös szervezésében zajlik.

Dr. László Eszter, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnök asszonya Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár urat, valamint dr. Csibi Krisztinát, a Magyarság Háza igazgató asszonyát is képviselte.

— Egy hetvenöt éves ember előtt is még rengeteg feladat, terv van, ami az egyesület esetében is igaz, ezért tartsanak ki, és tegyék azt, amit eddig is tettek. A születésnapok, az évfordulók, a jubileumok alkalmával mindenki számadást tart: mi volt a múltban, mit csináltunk jól, mit rosszul. Én azt gondolom, ez esetben inkább előre kell nézni, és azt mondani, hogy még tovább megyünk nagy lendülettel, erővel, és természetesen tesszük a dolgunkat a közösségért, a székelységért, a bukovinai székelységért, a határon túli magyarokért és mindenkiért — hangsúlyozta László Eszter, és hozzátette, olyan bort hozott ajándékba, amely a tavaly első alkalommal megrendezett Bukovinai Székely Borfesztiválon aranyérmet érdemelt ki, és a Bukovina nevet kapta. Emellett átadott egy emléklapot is, mely a következő szöveget tartalmazta: „Mindig nagy tisztelettel gondolunk azokra a magyarokra, székelyekre, csángókra, akik országuk határain kívül évtizedeken, évszázadokon át komoly erőfeszítések árán őrzik identitásukat, kultúránkat, hagyományainkat. Őszinte szívből kívánom, hogy hitük, elkötelezettségük tartsa meg önöket ezen az úton, és sikerrel adják tovább a következő nemzedéknek a megmaradást biztosító következetességet és kitartást.”

Első alkalommal érkezett Székelykevére Szabó Lukács Imre, Hajdúbagos polgármestere.

— Mi is úgyszólván letelepítettek vagyunk Hajdúbagoson, csak ez korábban, Bocskai István idején, az 1600-as évek elején történt. A hasonlóság a csángók, illetve a székelyek és a hajdúk között nagy, mert mindegyik szabadság- és igazságszerető nép. Hajdúbagos mintegy tíz évvel ezelőtt kezdte megrendezni azt a vers- és prózamondó versenyt, amely azt célozta, hogy az egész Kárpát-medencéből hozzuk össze azokat a gyerekeket, akik ilyenre vállalkoznak. Ennek kapcsán már nyolc évvel ezelőtt próbálkoztunk kapcsolatba lépni Székelykevével, a legdélebbi magyar településsel, hogy legyenek ott ők is, de ez akkor sajnos nem sikerült. Ebben az évben, hála istennek, a polgármester úrnak és Joó Gyülvész Margit tanárnőnek, Székelykeve is képviseltette magát a Hazám, hazám nevű rendezvényen, a gyerekek felléptek, szép eredményeket értek el, és jutalomként magyarországi körúton vehettek részt. Hogy mit kívánnék a székelykeveieknek? Kívánom a megmaradást. A megmaradásnak pedig az egyik feltétele, hogy mindenki ott tudja felnevelni a gyermekeit, ott tudjon letelepedni, ott találja meg a boldogulását, ahol született. A másik pedig az, hogy szülessen elég gyerek. És ezt nemcsak az ittenieknek, hanem magunknak is kívánom.   

Az ünnepi műsorban fellépett a Petőfi Sándor MME vegyes kórusa, mely tánccal is bemutatkozott, valamint a citerazenekar és Gyuris Bálint citeraszólista, emellett a fiatalok a szavalás és a mesemondás terén is bemutatták tehetségüket. Az est zárásaként a hőgyészi Székely Kör Bokréta néptánccsoportja kápráztatta el a közönséget. A jubileum alkalmából egy kis emlékfüzetet is megjelentetett az egyesület, az esemény pedig kötetlen beszélgetéssel, mulatással ért véget.