* Hogyan derült fény a betegségedre?
- Áldott állapotban voltam, amikor az első probléma megjelent. A szervezetem a babát idegen testnek vélte, és szabadulni akart tőle, ezért szigorú ágynyugalmat rendelt el az orvosom. A vérvizsgálatok eredménye nem utalt nagy bajra. Lányom koraszülöttként jött a világra. Boldogok voltunk, és azt gondoltuk, hogy a bajoknak végük lett a csodás eseménnyel. Pár hónap elteltével újból gyermekáldás előtt álltam. Ekkor a betegségem újra előbukkant, és győzedelmeskedett: az ikerterhességem megszakadt. Következtek a kivizsgálások, és 2006 novemberében szembesültem a ténnyel, hogy immunbetegségben szenvedek.
* Konkrétan mi a betegséged?
- Lupus, az ezerarcú betegség. Az orvostudomány vívmányainak hála sokat megtudtam a diagnosztizált kórról. Kutatásaim alatt rájöttem, hogy a tüneteimet - noha megvoltak - nem vettem észre. Ízületi gyulladás és fájdalmak, kiütések az orron és az arcon pillangóhoz hasonló alakban, görcsrohamok, fejfájás lázzal, fáradékonyság, gyengeség, duzzanatok. Betegségem előrehaladásával súlyosabb tünetek is jelentkeztek, mint pl. a stroke, azaz agyvérzés.
* Hol voltál kivizsgáláson?
- Újvidékre jelentkeztem. Négy hónapig vártam, mire bejutottam az orvoshoz. Elmagyarázták, hogy mivel jár ez a betegség. A hallottak nagyon megviseltek, és csak két hónap elteltével mentem kezelésre. Rengeteg vizsgálaton estem át. Elfogadtam minden orvosi utasítást, együttműködtem a gyógyítóimmal. Egy rossz szavam sem lehet az orvosokra, nővérekre. Segítettek, és mindig meghallgattak.
* Miként lehet kordában tartani ezt a betegséget?
- Újvidéken többször voltam kezelésen, Belgrádban pedig egyszer dr. Zádori javaslatára, mert súlyosbodott az állapotom. A kezelés négytől hat hétig is eltarthat. Mivel a lupus nem gyógyítható, ezért a terápia a betegség tüneteinek az enyhítésére korlátozódik. Az alapbetegségemen kívül még számos más bajomat is megállapították. Összesen tizenhétféle gyógyszert kaptam. Ha egy újabb orvosságot írnak fel, akkor azzal az immunológushoz kell fordulnom, jóváhagyásért. Hálával tartozom az orvosomnak. Többször előfordul, hogy ha egy bizonyos ideig nem jelentkezem neki, akkor ő hív fel engem, és érdeklődik a hogylétem felől.
* Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy a betegséged gyógyíthatatlan?
- Amikor kiderült, hogy milyen súlyos betegségben szenvedek, jó és rossz gondolataim egyaránt voltak. Egy ilyen hír drasztikusan befolyásolja az ember életét, és én mindenen változtatni akartam. Az első gondolatom az volt, hogy mi lesz a családommal, és hogy nem ezt érdemlik. Hogyan élik túl, ha eltávozom közülük. Úgy érzem, hogy cserbenhagyom őket. A férjemtől elváltam, mert nem akartam magamhoz láncolni. Fiatal, és megérdemli a boldogságot. Csak abban reménykedem, hogy ezt megértette és elfogadta. A kislányom a mindenem, és neki szenteltem az életemet. A szüleim, a húgom, a nagyszüleim mind mellettem állnak. Ők adnak erőt az életért vívott harchoz.
* Hogyan érzed most magad?
- Csodálatosan. Ezt annak is köszönhetem, hogy az immunológusom beleegyezett abba a veszélyes játékba, amibe belekezdtem. Bizonyos gyógyszerek szedését ugyanis abbahagytam. Azóta több hónap telt el, és szerencsére azt mondhatom, hogy megérte a kockázatot. Újra tudok mosolyogni, az emberekkel sokkal nyitottabb, közvetlenebb vagyok. Eljárok itthonról kikapcsolódni, az életkedvem a régi. Terveim vannak és lesznek is, mert anélkül az ember nem élhet. Nagyon sokat fohászkodom, és hiszek.
* Valószínűleg vannak rossz emlékeid is...
- Amikor a betegségemre fény derült, sok barátom elfordult tőlem, és a családom egyes tagjai sem keresik a társaságomat, és ezt nem igazán értem meg. Sajnos a szeretteimnek többször súlyos, riasztó helyzeteket kell átélniük. Amíg ugyanis nem érkezik meg az orvosi segítség, nekik kell helytállniuk. Ez egy igazi próbatétel számukra is.
* Mi az, amire szívesen gondolsz?
- A legfontosabb, hogy az elveszett barátok helyét újak váltották fel. Ők lettek az én angyalaim, bátorítottak, kitartásra biztattak. Közülük hadd említsem meg Dér Henit, akit igaz szívemből szeretek. Ő mindvégig mellettem áll. Természetesnek vélte, hogy segít rajtam. Magyarországra is átvitt, hogy ott találjunk gyógyírt a betegségemre, de csak öt napig érvényes vízumot kaptam. Ez persze nem ítélkezés. Tudom, hogy ezen a betegségen sehol a világban nem tudnak segíteni...
* Titkos vágya(i)d?
- Úgy érzem, hogy várnak még rám feladatok. Humánjellegű tevékenységben szeretnék részt venni. Az embereknek segítségre van szükségük. Ha csak egyetlen emberen tudok is segíteni, akkor máris megérte, hogy még itt vagyok. Kedvenc, erőt adó idézetem: ,,Csak akkor fognak a dolgok jobbra fordulni, mikor már belefáradtunk abba, hogy elegünk van mindenből. Másodszor pedig hogyha hitben lépünk”. Szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, testvéremnek és a nagyszüleimnek a kitartásukért. Minden olyan családtagnak, ismerősnek, aki egyszer is felemelte a telefonkagylót, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. Hálás vagyok mindenkinek, aki csak gondol rám, és bármilyen formában erőt ad.