A Doroszlói Szentkút körül szerveződő búcsú minden évben a közösség és a lelki megújulás ünnepe. Ilyenkor egész Vajdaságból és külföldről is érkeznek a zarándokok a településre, hogy együtt éljék át a jelentős kegyhely varázsát és erősítsék hitüket. Az esemény igen jelentős múlttal bír: az itt tapasztalt csodás gyógyulások első adatai 1792-ből származnak, ekkor egy Záblóczki János nevű helyi lakos nyerte vissza elvesztett szeme világát a Szentkút vizében való mosdás után.

Bár a búcsú napja hétfőre esett, ft. Hajdú László csonoplyai plébános már vasárnap délután 2 órától fogadta a zarándokokat, akik a Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek. Ki autóval, ki autóbusszal, egyesek gyalogosan. A hosszú utazásban megfáradtak a kegyhely kapujánál sorakozó standoknál meleg ételt és hideg italt fogyaszthattak, de emlék- és kegytárgyakat is vásárolhattak.

A kora délutáni órákban ft. Savelin Zoltán aranymisés bűnbánati liturgiája következett, az esti dicséretet ft. Utasi Jenő aranymisés vezette, és a járműveket is megáldották. Az előesti szentmise 18 órakor kezdődött, ezt a szertartást ft. Balogh Piusz O. Praem (premontrei rend — a szerző megj.) gödöllői apát celebrálta. Este 7.30-tól gyertyás körmenetre indultak a jelenlévők, mely során az örvendetes rózsafüzért ft. Kovács Gellért O. Praem vezette. A folytatásban horvát nyelvű szentmisét tartottak, melyet vlč. Nebojša Stipić mutatott be, majd a kegytemplomban szentségimádás következett ft. Sáfrány Dávid, később pedig virrasztó zsolozsma, ft. Baráth Gábor vezetésével. Éjfélkor coenaculum, vagyis világosság-rózsafüzér zárta a vasárnapot — ezt ft. Sóti János SJ vezette.

A Gomboson is szolgáló ft. Horvát Ákos atyát nemrégiben nevezték ki a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely igazgatójává. Elmondása szerint a búcsú igen különleges esemény, hiszen nemcsak a zarándokok számára nyújt hitbeli feltöltődést és közösségi élményt, hanem a falubelieket is összekovácsolja.

— A Doroszlói Szentkút búcsúja szeptember 8-a, ekkor ünnepeljük Kisboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária születését. Az előző évek hagyományához hasonlóan az idén is már 7-én délután megkezdődtek a programok — ezek egész hétfő délutánig tartanak. Úgy gondolom, ennek a búcsúnak a legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy ez nem csupán egyházi esemény, hanem itt egy egész falu — Doroszló — közössége mutatja meg magát. A háttérmunka, a szervezés 90%-át helyi önkéntesek végzik. Ők nemcsak az ünnep két napján dolgoznak, hanem már hetek óta nyírják a füvet, öntöznek, takarítanak, csatornát pucolnak, gyomlálnak, szervezik a főzést-sütést, stb. Vannak olyan segítőink is a konyhán, akik vasárnap reggel 9-kor kezdik a munkát, és másnap délig talpon vannak. Ha ennek az eseménynek nem az egyházi, hanem a világi oldalát nézzük, akkor ez egy igen összetartó közösség kemény munkájának a bemutatása.

* Ha jól tudom, most először hárult önre az a korántsem egyszerű feladat, hogy megszervezze a búcsút.

— Én több mint tíz éve rendszeresen részt veszek ezen a búcsún, s eddig néha egyedül, olykor pedig többedmagammal, az asszisztenciát koordináltam. Afféle háttérmunkatársként ismertem az itteni embereket, és tisztában voltam a búcsú megszervezésének főbb pontjaival, ám azt még nem tapasztaltam meg korábban, hogy az alapoktól indulva hogyan születik meg ez az egész. Hogyan kell az emberekkel bánni, hogyan kell ehhez a közösséghez viszonyulni? Mire kell odafigyelni? — ezt mind most kellett megtanulnom. Az eseményhez kapcsolódó munkám korábban két napra korlátozódott, most viszont több mint egy hónapja csak ez tölti ki a gondolataimat és a mindennapjaimat. Egyeztetnem kellett az egész segítői gárdával, majd pedig külön-külön az egyes alcsoportokkal, meg kellett szervezni a beszerzést, és mindemellett az itteni szokásokhoz is alkalmazkodni. Szerencsére az előző kegyhelyigazgató, Verebélyi Árpád atya, nagyon sokat segített. Az ő tanácsaira, meglátásaira mindig támaszkodhattam. Most azt is megtudtam, hogy egy kegyhelyigazgató munkájába még az is beletartozik, hogy szombat este eldöntse, másnap milyen üvegtálban tálalják majd a salátát — mesélte nevetve az atya.

* Lelkileg mit adott ez önnek?

— Elsősorban hálát érzek, és reményt. Nemcsak azért, mert az idei mottónk, hogy a remény zarándokai vagyunk, hanem azért is, mert én bízom ezekben az emberekben, a híveimben. Tudom, hogy ők a maximumnál is többet adnak bele ebbe a búcsúba, és mindenki tökéletes munkát végez. Közben abban is bízom, hogy a Szűzanya is itt van velünk, és ezt örömmel nézi — végül is az ő születésnapjára készülünk. Örömmel tölt el, hogy ennyi ember ilyen sokat beletett ebbe az ünnepbe.

* Mit üzenne a híveknek, az idelátogató zarándokoknak és az olvasóknak?

— Én azt mondanám — és ezt rajtam kívül sokan megfogalmazzák —, hogy nagyon fontos az elcsendesedés. Keressen az ember lehetőséget, hogy lecsendesedhessen — leginkább ezt hangsúlyoznám. Egyszerűen nem tud az ember folyamatosan pörögni, és nem is szabad ezt tenni, mert meg kell adni magunknak a lehetőséget a pihenésre. És nemcsak most, Kisboldogasszonykor érvényes ez, hanem bármikor. Ide, a doroszlói kegyhelyre máskor is eljöhet az ember — a kapuink éjjel-nappal nyitva vannak.

Hevér László Magyarországról érkezett Doroszlóra, hogy kántorként vegyen részt az esemény zenei részében. Egyébként élelmiszermérnök, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, de örömmel vállalja a kántori szerepet Szentkúton.

— Szabadkai származású vagyok, de már egy ideje Bonyhádon élek. Sajnos ritkán jövök haza — ritkábban, mint szeretnék —, de az egyik kiemelt alkalom, amikor mindenképp hazatérek, az a doroszlói búcsú. Nagyon sok ismerős, régi emlék és barát köt ide. Más kántorok is vannak itt, és egyebek között ezért is olyan fontos ez számomra, hiszen az, hogy itt lehetek, a közösséghez való tartozás kifejeződése is. Megtiszteltetés, hogy részt vehetek az esemény zenei szolgálatában. Én már felnőttként kerültem ide, nem fűznek hozzá gyermekkori szálak, de nagyon sok vigaszt merítettem már Doroszlóról. Hoztam ide a bánatomat, a terheimet, és mentem haza gyógyultan, hiszen nemcsak fizikailag lehet meggyógyulni, hanem lelkileg is. Bízom benne, hogy a mostani szolgálatomat is meghálálják majd az égiek.

A szentkúti programok szeptember 8-án folytatódtak: hajnalban a fájdalmas rózsafüzért imádkozták ft. Szakály József vezetésével, majd a keresztúti ájtatosság következett, melyet ft. Czank Gábor tartott. Ezután ft. Mester Imre újmisés vezetésével a hívek közösen végezték a reggeli dicséretet, később pedig a dicsőséges rózsafüzér imádsága hangzott fel Szentkútnál, ft. Koleszár József vezetésével. A délelőtt folyamán horvát és német nyelvű szentmise is volt, majd 10 órakor kezdődött az ünnepi püspöki nagymise, melyet a pap testvéreivel Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök mutatott be. 

A szerző és Szalai Attila felvételei