Azt mondják, az ország jelenlegi gazdasági állapota következtében csupán két társadalmi réteget különböztethetünk meg: a gazdagokat és a szegényeket. Vagyis a ,,kiskirályok-at és ,,alattvalóik-at.
Régmúltunk történelme számos igazi királyt jegyez. Őket a nép választotta uralkodójává. Mert megbíztak erkölcsi erejükben, szellemi hatalmasságukban. Ilyen volt minden magyar királyunk, akik hittek a nemzet összetartó erejében. Ilyen Szent István, aki államot alapított, és elhozta minden igaz magyar szívébe a kereszténységet.
Az idő folyama azonban igen sok hordalékot hozott magával. Gondoljunk csak Trianonra, a magyar történelem legnagyobb szégyenére. A széttépett ország darabjai nem bölcsőként ringatják a határon túlra rekedt magyarokat, üldözik és újfent meghurcolják őket. De még ennél is sokkal fájóbb, hogy az anyaország, az édes gondviselést ígérő anyaország is elfordult a határain kívül magára hagyottan tengődő gyermekeitől.
A pénz és a politika azonban nagy úr. Mondhatnánk: jelenleg a legnagyobb. Legalábbis itt, a Balkánon. A ,,kiskirályok versengenek a bársonyszékekért, a hatalomért. És általában el is érik céljukat. De vajon tényleg királyok ők, vagy csak annak képzelik magukat?
Hisz-e a kiskirályoknak? - kérdeztük olvasóinktól.
HUSZÁR Attila szabadkai üzletvezető:
- Az attól függ, hogy kiket értünk kiskirályokon. Mert szerintem a politikusaink hiszik azt magukról, hogy királyok, hiszen a hatalom az ő kezükben összpontosul. Ők irányítják az országot, pontosabban: vezetik a népet az orránál fogva. Ők tényleg hatalmat gyakorolnak, tehát uralkodnak a nép felett. Ezáltal természetes, hogy magasabb rendűnek, kiválasztottnak képzelik magukat. Meg is tömik a tarisznyájukat rendesen, miközben a dolgozni akaró nép munka híján éppen hogy csak tengődik. Sok családnak hetekig nem kerül hús az asztalára, és ismerek olyan kisnyugdíjast is, aki hetente két alkalommal tud csak kenyeret venni, többre nem telik kevéske nyugdíjából. Hát mi ez, ha nem önkényuralom a kiskirályok részéről? És ebben a politikai szerepvállalásuk segíti őket, holott a nép akaratát figyelmen kívül hagyják. Eszemben sincs hinni nekik, legyen szó akár a vajdasági magyar politikusokról, akár a többségi nemzet politikusairól. Egyetlen szavukat sem hiszem el már 2000. október 5-e óta. Az akkor ígért változásokból szinte egy sem valósult meg, pedig az igazi királyok akár a vérüket is ontanák a népükért, az országukért. Mondva csinált (kis)királyok ezek, és csak azt várom már, mikor lép valaki a bársonypalástjuk végére, hogy kivillanhasson a meztelen igazság!
BUDAI Lídia tiszaszentmiklósi főiskolás:
- Ma már nincsenek sem kicsi, sem nagy királyok. A királyságot felváltotta a köztársaság, azon belül a folytonos civakodás az országvezetés élén. A királyok előtt hódoltak alattvalóik, és bármit megtettek volna királyuk és országuk jövője érdekében. Király nem lehetett akárki. Ahhoz szív kellett, nemes lélek és a nép megbecsülése. Az újsütetű ,,kiskirályok, ha egyáltalán vannak ilyenek, egyik feltételnek sem tesznek eleget. Szemrebbenés nélkül átgyalogolnak az elszegényedett népen, néha odavetnek neki egy darab száraz kenyeret, amit később többszörösen is visszakövetelnek. Ez nem vall nemes lélekre! Nem tudok és nem is akarok hinni ezeknek az embereknek. Én önmagamban hiszek, a kitartásban, a lélek erejében, a szeretetben. Ha elégedett vagy önmagaddal, akkor el tudsz fogadni másokat is attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségűek, milyen nyelvet vallanak anyanyelvüknek. Ez a nemeslelkűség és ez az igazi hatalom. Ilyen alapon én magam is király vagyok, hiszen a családom, a barátaim, a világról kialakított nézetem az én uradalmam. Aki szeret engem, hisz is nekem. De ezt ki kellett érdemelnem. Hányan dicsekedhetnek ugyanezzel a folyton civakodó és az országot nyomorba döntő politikusaink közül?
BERTA István topolyai földműves:
- Nem hiszek a kiskirályoknak. Jobban mondva azoknak, akik annak képzelik magukat. Én úgy érzem, hogy a jelen kor királya volt a néhai Antall József, aki műveltségével, rendkívüli politikai érzékével igyekezett gondot viselni a Magyarország határain kívül élő magyarokra is. Nem engedte meg, hogy a felelőtlen politikusok egymás ellen uszítsák a népet és szétzúzzák az együvé tartozást. Legalább ilyen nemes léleknek tartom Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt is, aki szívügyének tartotta - és remélhetőleg tartja ma is - a magyar nemzet megtartását. Jelen pillanatban Orbán Viktor szavaiból csengenek ki hasonlóan hazafias és nemes érzelmek, és amíg a FIDESZ állt a magyar kormány élén, mi, idegenbe szakadt magyarok úgy érezhettük, hogy talán mégis befogad bennünket az anyaország. De az végül is megmutatta, hogyan érez irántunk. Tudomásunkra juttatta, hogy nincs ránk szüksége. Elfordult tőlünk a szocialisták által szított gyűlölködés miatt. A vajdasági politikusok nagyon kishitűek, lélekben pedig rendkívül szegények ahhoz, hogy kiskirályoknak vallhassák magukat. Habár kétségtelen, hogy legtöbbjük olyan gazdagságra tett szert az elmúlt több mint egy évtized politikai csatározásait kihasználva, amely már-már vetekszik egy-egy néhai király gazdagságával, de ettől még a nép tiszteletét és bizalmát nem nyerte el.
SZALAI JUHÁSZ Aranka nagykikindai háztartásbeli:
- Nem szoktam politizálni, és e mögött a kérdés mögött éppen a politikát vélem felfedezni. Én becsülettel és kitartással nevelem a gyermekeimet, így nincs időm ilyesmivel foglalkozni. Véleményem szerint csak olyan újgazdagok vannak, akik kiskirálynak képzelik magukat. Az ilyenek modortalanok, faragatlanok, éppen ezért nem érdemlik ki a bizalmamat, sem azt, hogy egyáltalán beszéljek róluk. (re)