A Rihter család

A zentai útról letérő, a nádas felé vezető aszfaltos út végén található a PG Rihter mezőgazdasági vállalkozás, melyet Rihter Franjo irányít. Ő az, aki hálája és tisztelete jeléül egy autóval ajándékozta meg a legrégebbi munkását, Varga Nándort.

— Nagyon korán, már tizenhét évesen elkezdtem dolgozni a valamikori November 29. húsárugyárban — kezdi Franjo. — Mivel a középiskolát akkor még nem fejeztem be — és az igazat megvallva nem is nagyon igyekeztem —, csak fizikai munkát végezhettem. Megterhelő volt és gyakran megalázó. Ezért csakhamar úgy döntöttem, hogy elvégzem a közlekedési középiskolát, így 1998-ig, amíg a vállalat tönkre nem ment, sofőrként dolgoztam tovább. Megtapasztaltam, milyen érzés, amikor minden dinárért keményen meg kell dolgozni. Ezért tudom megbecsülni a jó munkaerőt.

A cég az idén lett tízéves. Ezt ünnepelte meg a közelmúltban a munkaadó családtagjai, az alkalmazottak és azok szerettei körében. Ekkor került sor a nagy eseményre is, amelynek, azt hiszem, bármelyikünk szívesen részese lett volna.

— Ez egy családi vállalkozás — mondja Franjo. — Négy alkalmazottunk van, de a két fiam és a feleségem is ugyanúgy kiveszi a részét a munkából, mint a munkásaink. Furcsa, hogy ezt a kifejezést használom, nálunk ugyanis mindenki egyenrangú: együtt ünnepeljük meg a születésnapokat, az ünnepeket — családias légkör jellemzi a cégünk mindennapjait.

Azon a bizonyos szombat estén is meghitt hangulatban ültek a Rihter család asztalához a cég alkalmazottjai a szeretteikkel együtt. Az est fénypontja az ajándékautó átadása volt. A kocsit napokig bújtatták egy ismerősnél, az ünnep napján pedig ott várta a garázsban új gazdáját.

— Nándor az első alkalmazottam. Jóban-rosszban számíthatok rá. Ügyes kezű, kiváló munkaerő. Már hetekkel az autó megvásárlása előtt azzal tréfálkozott, hogy alig várja, hogy kapjon egy olyan karórát, amilyet annak idején a vállalatok vezetői ajándékoztak a legjobb alkalmazottaknak. A családommal azonban megbeszéltük, hogy egy autóval lepjük meg.

Franjo és fiatalabbik fia, Attila Újvidéken vette meg a Peugeot 307 típusú, tizenegy éves, csodaszép autót. Az ügyintézők közül szinte senki sem hitte el, hogy egy ilyen értékes ajándékkal szeretné meglepni egy munkását a főnöke. Azt mondták: ilyen nincs, ez biztosan csak vicc. De nem az volt.

— Nándinak volt egy régi autója, amellyel igencsak sok volt a baj. Gyakran szorult javításra. Nem volt kérdés tehát, hogy egy újabb, kitűnő állapotban levő — egyben szép és praktikus — gépkocsival lepjük meg a tizedik céges évfordulóra — meséli Franjo. — És ha leszámítjuk, hogy az autó műszaki vizsgáját és bejegyeztetését némiképp nehezítette az a körülmény, hogy Nándi személyi igazolványa időközben lejárt — úgy sikerült a meglepetés, ahogy terveztük.

A fénykép kedvéért Rihter Franjo még egyszer
átadja Nándornak az autó kulcsát

Amikor Nándor meglátta az autó kulcsát — melyet egy hatalmas dobozba összehordott, gondosan becsomagolt limlom között talált meg —, azt gondolta, álmodik.

— Nem hittem el, hogy az autó az enyém. Még akkor sem, amikor az udvaron körülálltuk, és a többiek gratuláltak. Jó két hétbe telt, mire végre el mertem hinni, hogy ez a csodajárgány az enyém — meséli a boldog tulajdonos, Varga Nándor.

Főnök és beosztott tehát kölcsönösen megbecsüli egymást. Látszik rajtuk, hogy a munkakapcsolaton kívül barátság is összefűzi őket. De így van ezzel a PG Rihter minden alkalmazottja.

— Vállalkozásunk ugyan nem olyan régi, ráadásul jelenleg bizonyos nehézségekkel is szembe kell néznünk, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy az emberekkel, akikkel naponta több órát töltök el, baráti viszonyban legyek. Véleményem szerint csak így lehet eredményesen együtt dolgozni, a jól végzett munkáért pedig dicséret, alkalmanként ajándék is jár. Mi egyébként is segítjük az alkalmazottjainkat oly módon, hogy néha megajándékozzuk őket liszttel, hússal stb. Örülünk, hogy ilyen nagyszerű emberekkel hozott össze minket a sors, és a családommal együtt azt valljuk, hogy nem fukarkodással vagy megszorításokkal, hanem elismeréssel lehet megtartani a jó munkaerőt.

Rihter Franjo még egy vállalkozásba belekezdett az idén nyáron. Az Agrosilver nevet viselő magtárban a felvásárolt kukoricát, napraforgót, olajrepcét tárolják és árusítják. Ott is két alkalmazottjuk dolgozik, akikkel szintén jó és szoros kapcsolatot ápol az egész Rihter család.

Franjo tehát nemcsak sikeres üzletemberként, hanem nagylelkű főnökként is bebizonyította, hogy érdemes becsülettel dolgozni. Ki tudja? Talán egy napon másokat is olyan öröm ér, mint Varga Nándort...