„A butaság a legjobb narkózis, mert a halálig tart.” — Néhány nappal ezelőtt az Ognjen Prica utcában gyalogolva érdekes dologra lettem figyelmes. Először nem is akartam hinni a szememnek.
A Csillag Károly utcánál ugyanis — amely egyébként zsákutca, és abból az utcából közelíthető meg, amelyben éppen akkor jártam — gyalogátkelőhelyet festettek a friss aszfaltcsíkra. Ez nem is volna baj, mert ez így van rendjén. A fejemben azonban az okozta a képzavart, hogy amikor megfordultam, egy újabb gyalogátkelőhellyel találtam magam szemben, mely ráadásul sehova nem vezet, pontosabban egy félbevágott fatörzs áll a végén. Azon tűnődtem, hogy ide miért került zebrasáv, hiszen itt előtte sem volt soha, és most is teljesen szükségtelen. Az eset szomorúságát még csak fokozza, hogy az egyirányú, viszonylag forgalmas Ognjen Prica utca egyik végén sincs kijelölt átkelőhely a gyalogosoknak. Természetesen a zsákutca köré helyezett forgalomirányító táblák is magukért beszélnek. Mindez így fest a valóságban:
A két kijelölt gyalogátkelőhely, mely közül az egyik felesleges
A zsákutca elején lévő forgalomirányító táblák — A képen látható tábla előtt egy másik is található, mely a kötelező haladási irányt — jobb — jelzi az utcában lakó mintegy tíz ház lakóinak (mintha ők enélkül nem tudnák, merre kell menniük).
A fatörzshöz vezető gyalogátkelőhely — Még jó, hogy a szakemberek nem az utcára nyíló garázs elé festették az útburkolati jelet. Abban az esetben ugyanis a gépkocsi tulajdonosa minden alkalommal szabálysértést követett volna el, ahányszor csak elhagyta volna a saját garázsát. A gyalogátkelőhelyen ugyebár tilos megállni.
Az Ognjen Prica és a forgalmas Arsenija Čarnojević utca kereszteződésénél viszont nincs zebra. Ha már a kivitelezőnek muszáj volt ráfestenie az aszfaltra — hogy el tudjon számolni az eszközökkel —, akkor azt száz méterrel arrébb is megtehette volna, mert ott erre minden bizonnyal nagyobb szükség lenne.
Ilyen — és ehhez hasonló — értelmetlenségek után jogosan vetődik fel minden szabadkai polgárban az a kérdés, hogy vajon a butaságnak van-e határa, illetve felelősségre vonnak-e valakit a mulasztásokért? A terepen tapasztaltak alapján, melyről a polgárok saját maguk is meggyőződhetnek, úgy tűnik, ezúttal is csak az volt a fontos, hogy a beruházásra szánt pénz el legyen költve, attól függetlenül, hogy annak, amire fordítják, van-e értelme, vagy sincs. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe Somogyi Tóth Sándor regényéből egy idézet: „A butaság a legjobb narkózis, mert a halálig tart.” Azt hiszem, igaza volt!
