* A Vajdaság statútumáról szóló viták mindenképpen a múlt év egyik központi eseményeként tarthatók számon. Ön, aki az alapszabály eredeti szövegének a megfogalmazásában tevékenyen részt vállalt, hogyan értékeli mindezt?
- Számomra rendkívül tanulságos volt mindaz, ami a statútum több mint egyesztendős vesszőfutása során történt a szerbiai politikai színtéren. A vajdasági parlamentben 2008 októberében elfogadott szöveg, vörös posztó volt a belgrádi nacionalisták szemében, felingerelve őket az álarc lehullott róluk, és bebizonyosodott, hogy a vajdasági autonómia kérdésében Belgrádban csak kétféle álláspont létezik: az egyik a jó szándékú tájékozatlanság és meg nem értés, a másik pedig a gyűlölködő nyílt ellenállás. Ez az álláspont egyaránt érvényesült a politikai pártokban, az értelmiségi körökben, az egyházban és a médiában. A legelszomorítóbb az volt, hogy beigazolódott: Belgrádban nem az általunk követelt autonómia mértékével ellenkeznek, hanem magával az autonómiával képtelenek megbékélni. A nyolcvanas évek során dogmává erősödött a szerb fővárosban a központosított etnikai nemzetállam XIX. századi modellje, amely egyszerűen képtelen befogadni, elviselni az autonómiát. A médiában és a közéletben zajló rendkívül hosszú vita a sok mellébeszélés ellenére lehetővé tette, hogy felsorakoztassuk az autonómia melletti érveket is, hogy egyesekben eloszlassunk az autonómiával szemben is néhány előítéletet. Mindezek után kisebbfajta csoda, hogy sikerült lényegi módosítás nélkül átpasszírozni a szerbiai képviselőházon a statútumot és a hatásköri törvényt. Mindazonáltal attól tartok, hogy az igennel szavazó belgrádi képviselők nagy része nem meggyőződésből szavazott a vajdasági autonómia kiszélesítésére.
* Az végül mégiscsak elfogadott törvény mennyiben különbözik az eredeti változattól? A hatáskörök tekintetében van lényegi különbség?
- A statútum szövege a hatáskörök vonatkozásában voltaképpen sértetlenül, csonkítás nélkül lett elfogadva. Ugyanakkor a Vajdaság hatásköreit részletező törvény, amelynek tervezetén én is dolgoztam, az elfogadott formájában már kevésbé egyértelmű. Arról van szó, hogy a hatásköri törvény tovább bővíti a tartomány végrehajtói, közigazgatási jogköreit, de csak igen kevés területen teszi lehetővé az önálló rendeleti jogszabályalkotást, a korlátozott törvényhozói hatalmat. És éppen ez utóbbiban rejlik az autonómia lényege. Az autonómiánk tehát kétségtelenül bővült, szélesedett, de egy dolog továbbra sincs megnyugtatóan tisztázva, ez pedig az önálló adóforrások kérdése. Erre külön törvényt kell hozni.
* Szerepet vállalt a nemzeti tanácsokról szóló törvény megfogalmazásában is. Emiatt számos támadás érte. Hogyan vélekedik erről?
- A kisebbségi magyar politizálás történelmi sikerének tartom azt, hogy a 250 fős szerbiai törvényhozás, amelyben mindössze négy magyar képviselő tevékenykedik, egy olyan törvényt fogadott el, amely tulajdonképpen a Magyar koalíció autonómiakoncepcióját emelte törvényerőre. Nekem az autonómia nemcsak politikai kérdés, hanem szűkebb tudományos érdeklődésem tárgya is, melyről különböző egyetemeken előadásokat tartok. A sors páratlan kegye, hogy tudományos nézeteimet beépíthettem egy hatályos szerbiai törvénybe. Ennek ismeretében nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy közösségünk ügyeletes elégedetlenkedői megpróbálják becsmérelni ezt a törvényt és annak megalkotóit. Ahhoz hasonlatos ez, mint amikor a sportújságíró, aki egyetlen hivatalos mérkőzést sem játszott, kioktatja a bajnokcsapat csatárait, és elmagyarázza, hogy két gól helyett jobb lett volna, ha ötöt rúgnak az ellenfél kapujába. Ennél nagyobb baj, hogy a médiánk igen nagy terjedelemben foglalkozik ezekkel a véleményekkel, noha a véleményformálóknak sem a társadalmi támogatottsága, sem a szakmai felkészültsége és fajsúlya erre nem ad okot.
* Kisebbségi titkárként - immáron tartományi miniszterként - a 2009. év eseményei közül mit emelne ki?
- A gazdasági világválság közepette a vajdasági magyarság számára a 2009. esztendő hihetetlen sikereket hozott. A Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai küzdelmünk 2009 novemberében egy győztes csatával zárult, és sikerült kibővítenünk az autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló törvény jelentőségéről már szóltam, de azt hozzá kell tennem, hogy a magyar választói névjegyzék összeállítása a VMSZ koordinációjában olyan közösségi teljesítmény, amely tulajdonképpen visszaigazolása annak, hogy a VMSZ teljesítményét immár a teljes magyar közösség értékeli és becsüli, attól függetlenül, hogy tagokról vagy szavazókról van-e szó. Noha nem a vajdasági kormány vagy a VMSZ elsődleges érdeme, de kiemelten fontos eredménynek tartom az EU-vízummentesség megvalósulását. Most úgy tűnik, Szerbia végérvényesen és visszafordíthatatlanul elindult az uniós csatlakozás útján. A szabad utazás igazi eredményét csak hónapok, de az is lehet, hogy egy-két év után érezzük majd meg. Összegezve, igaz ugyan, hogy a fejlett magyar panaszkúltúra ismeretében nem túl népszerű dolog eredményekről, sikerekről és haladásról beszélni, de személyesen úgy ítélem meg: eljött az ideje, hogy higgyünk magunkban, jövőnkben itt, az ezeréves szülőföldünkön.