Két évig vendégtanár volt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Doktori tanulmányait a Zágrábi Egyetemen végezte, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának Soós Kálmán-ösztöndíjában részesült. Fő kutatási területe a kelet-horvátországi magyar közösségek története. Az elmúlt néhány évben egy másik tisztséget is betölt.

Dr. Nyári Denisz (Az Új Magyar Képes Újság felvétele)

* Ön az eszéki Zrínyi Magyar Kultúrkör elnöke. Mit kell tudni erről az egyesületről?

— A szervezet 2014-beli megalakulása óta én vagyok a második elnök, előttem Jukić Zita kolléganő látta el ezt a tisztséget. Fontos hangsúlyozni, hogy nem mi vagyunk az első és nem is a legrégebbi magyar egyesület Eszéken. Már jóval előttünk megalakult a Népkör, mely a mai napig aktívan működik, székhelye a nyugati városrészben, Rétfalun található. A két civil szervezet tevékenységi köre között az a legnagyobb különbség, hogy a Népkör célja a hagyományos magyar népi kultúra, például a néptáncok, népdalok és népviselet megőrzése, míg a Zrínyi inkább az „urbánusabbnak” nevezhető kulturális tartalmak szervezésére összpontosít. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy semmiféle rivalizálás nincs — éppen ellenkezőleg: a két egyesület tagjai között jelentős az átfedés, és rendszeresen segítjük egymást különféle rendezvények megszervezésében, illetve kölcsönösen részt veszünk egymás eseményein, vagyis az együttműködésünk példaértékű.

* Milyen programokat szervez a kultúrkör?

— Az általunk életre hívott események közül kiemelkednek az irodalmi estek, melyeket szinte mindig kétnyelvű formában tartunk. Ezekre az alkalmakra neves magyar írókat, költőket hívunk meg. Az elmúlt időszakban vendégünk volt például Horváth Viktor és Bartis Attila, valamint Szvoren Edina látogatását tervezzük. Rendszeresen szervezünk filmvetítéseket: a közelmúltban vajdasági alkotók, Vicsek Károly és Siflis Zoltán által készített dokumentumfilmeket mutattunk be, míg tavaly az eszéki Urania moziban levetítettük Koltai Lajos Semmelweis című filmjét, melyhez rövid bevezető előadás is kapcsolódott. Fontos szerepet töltenek be az ismeretterjesztő előadásaink is, melyek különféle témákat ölelnek fel, elsősorban az eszéki magyar közösség múltjával kapcsolatban. A Zrínyi-kultúrkör másik kiemelkedő tevékenysége a Dörömb Gyermekszínjátszó-csoport működtetése, Ferenczy Nikolett vezetésével — ő a mai eszéki magyar iskolaközpont magyar nyelv és irodalom szakos tanára. Nikolett lelkiismeretesen és kreatívan foglalkozik a gyerekekkel, és rendkívül színvonalas előadásokat hoznak létre.

* Az egyesület neve is utal arra, hogy Zrínyi Miklós élete, bár közvetetten, de kötődik Eszékhez.

— Azért választottuk ezt a nevet, mert a Zrínyi családot mind a magyarok, mind a horvátok „magukénak” tekintik. Ez a nemesi család mindkét nemzet általános iskolai tankönyveiben szerepel, mindkét helyen pozitív, példamutató megítélésben, és valóban fényes példája annak, miként alkothatunk hidat két nemzet és két állam között — pontosan erre törekszik a mi egyesületünk is. Úgy érzem, ha szabad ilyen szerénytelenül fogalmazni, hogy ez a törekvésünk eddig sikerrel járt: több mint tízéves működésünk során sosem találkoztunk nagyobb nehézséggel, mindenhol barátsággal fogadtak bennünket — mind a magyar, mind a horvát oldalon. Nagy célunk, hogy ezt a szellemiséget a jövőben is megőrizzük és tovább erősítsük — természetesen lehetőségeinkhez mérten.

* Jelenleg milyennek mondható a drávaszögi, különösen az eszéki magyarság helyzete?

— A helyi magyar közösség legnagyobb problémája kétségtelenül a népességfogyás. Eszék mintegy 100 000 lakosú város, melyben a magyarok száma csupán néhány száz főre tehető. Ennek ellenére úgy gondolom, joggal lehetünk büszkék arra, hogy a település életéből aktívan kivesszük a részünket, és hogy ennyire láthatóak vagyunk. Számos rendezvényünk van, melyet leginkább a többségi nemzet tagjai látogatnak, és bátran kijelenthetem, hogy az eszéki magyarokról kialakult általános kép alapjában pozitív. Ezért a megítélésért külön köszönet illeti parlamenti képviselőnket, Jankovics Róbertet is, aki rendkívüli erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy előteremtse a kisebbségünk működéséhez és fennmaradásához szükséges anyagi és egyéb támogatásokat. Ha nem lennének ezek a súlyos demográfiai és asszimilációs gondjaink, akkor nyugodtan kijelenthetnénk, hogy az eszéki magyarság az elmúlt több mint száz év aranykorát éli.

* Horvátországban mely településeken él még erősebb magyar közösség, mely ápolja is az identitását?

— Elsősorban a drávaszögi magyarlakta falvakat említeném, emellett Szlavónia területén, vagyis a Drávától délre is vannak magyar települések. Egy részüket már az Árpád-kor óta magyarok lakják — közülük ma már csupán négy helyen maradt fenn számottevő közösség: Haraszti, Kórógy, Szentlászló és Rétfalu. Emellett olyan falvak is vannak, amelyek magyar lakossága a XIX. században települt ide. A legnagyobb számban éppen bácskai magyarok telepedtek le Szlavóniában. Az általuk teljesen vagy részben benépesített települések közé tartozik Antalfalva, Dályhegy, Lacháza, valamint Ójankovác, Marinci és Csák — illetve természetesen még sok más település is. Ma Horvátország egész területén alig 10 000 magyar él, míg Trianon előtt a számuk meghaladta a 120 000 főt.

* A magyar kisebbség számára milyen lehetőségek vannak Horvátországban? Gondolok itt elsősorban az oktatásra, médiára, különféle pályázatokra, támogatásokra…

— Az eszéki magyarságnak ma már rendkívül jól kiépített oktatási infrastruktúrája van: az óvodától kezdve az általános iskolán és több középiskolai programon át egészen az egyetemig. Eszéken a bölcsészettudományi karon alap- és mesterképzési szinten is lehet magyar nyelv és irodalom szakon tanulni. Emellett napi félórás rádióműsorunk is van a Radio Osijekban, mely már a múlt század közepétől működik, valamint a heti félórás, Drávataj című műsorunk is említésre méltó. Jelenik meg hetilapunk is, az Új Magyar Képes Újság, mely nyomtatott és online változatban is elérhető. Annak ellenére, hogy ilyen erős a média-infrastruktúránk, külön büszkék lehetünk arra is, hogy időnként annyi magyar rendezvény és esemény zajlik Eszéken és környékén, hogy a médiánk egyszerűen nem is tud mindegyikről beszámolni. Ez is azt mutatja, mennyire aktívak a közösség tagjai. Csak egy példa: amikor anyaországi vendégek látogatnak hozzánk, gyakran elsőre szóhoz sem jutnak, amikor azzal szembesülnek, milyen kis létszámú közösség tartja működésben ezt a sokrétű tevékenységet. Ami a gazdasági támogatásokat illeti, jó példa erre az Eszéken működő Economica Hungarica Alapítvány, mely magyar gazdák, kézművesek és vállalkozók felkarolásával foglalkozik.

* A jövőre nézve milyen terveik vannak a kultúrkörben?

— Legfőbb célunk az, hogy meg tudjuk őrizni azt a szintet, amelyen jelenleg működünk. Szeretnénk megtartani a lelkesedésünket, rendezvényeink számát és színvonalát, valamint a bizalmat, melyet közösségünk, a többségi nemzet és az anyaország részéről egyaránt tapasztalunk — legyen szó erkölcsi, társadalmi támogatásról vagy a nagyon is kézzelfogható anyagi segítségről, mely nélkül munkánk nem igazán lenne kivitelezhető. Úgy vélem, jelenlegi létszámunk mellett a tevékenységeink bővítése sajnos nem megvalósítható. Inkább azon kell dolgoznunk, hogy a fiataljainkat aktív tagként megtartsuk a közösségben.