home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Hétszáz mérkőzés van mögötte
Tóth Tibor
2012.10.17.
LXVII. évf. 42. szám
Hétszáz mérkőzés van mögötte

Augusztusban nyugdíjba vonult Csőke Béla, az Újvidéki Rádió sportrovatának vezetője.

Riporter pályafutása alatt több mint hétszáz mérkőzést közvetített, az egykori Jugoszlávia ötvenkét városából tudósította a hallgatókat, de több külföldi sporteseményen is jelen volt. Csőke Bélával pályafutásáról, a legendás, de mostanra már megszűnt körkapcsolásos közvetítésekről beszélgettem.
— 1970-ben kerültem a rádióba, és a pályafutásomat ifjú munkatársként az ifjúsági műsorban kezdtem, később pedig az újvidéki krónikába és más rovatokba is bedolgoztam — kezdi a beszélgetést Csőke Béla. — Valamikor atlétikával, magas– és távolugrással foglalkoztam, így természetesen mindig vonzott a sport. Akkoriban olyan kiváló sportriporterek dolgoztak az Újvidéki Rádióban, mint Gyula Károly, Bence Lajos, Tóth Ferenc, Hegyi József. Az 1972-es müncheni olimpiára Gyula Károly utazott el, én pedig tiszteletdíjasként, néhány kollégámmal együtt a szerkesztőségben gyűjtöttem az adatokat, eredményeket. Akkor még nem volt internet, így az egyik kolléga a Belgrádi Rádiót, a másik pedig a Kossuth rádiót hallgatta, s mindenről idejében értesülhettünk. Gyula Károly közölte a helyszínről elsőként a hallgatókkal, hogy a müncheni olimpián terrortámadás történt. Tiszteletdíjasként a mi dolgunk volt a kisligák eredményeinek összegyűjtése. A kisligákat hallva kezdetben csak legyintett mindenki, mígnem egyszer Vébel Lajos akkori főszerkesztő meg nem dicsért bennünket. A Szocialista Szövetség egyik ülése után Vébel bejött a szerkesztőségbe, s nyilvános dicséretben részesített minket, mivelhogy egy bánáti küldött elismerően beszélt a sportműsorunkról, s elárulta, hogy vasárnap este a labdarúgó kisligák eredményeiről a mi műsorunkból tájékozódik. Magyarul ugyan csak annyit tudott, hogy az eredményeket megértette, mégis el volt ragadtatva műsorunktól, Vébel főszerkesztő pedig attól, hogy a Szocialista Szövetségben dicsérően szóltak rólunk.

* Mikor bízták meg az első élő közvetítéssel?
— Türelmesen vártam az alkalmat, de mivel három-négy kiváló sportriporter is dolgozott akkor nálunk, nehéz volt sorra, vagyis érvényre jutnom. Egy idő után kezdtem már unni a dolgot, s mivel a feleségem Horgoson dolgozott, Szántó Zoltánnal megbeszéltem, hogy abbahagyom a rádiózást, felköltözöm Szabadkára és elszegődöm a Magyar Szóhoz észak-bácskai tudósítónak. Amikor ez Gyula Károly fülébe jutott, dühös lett, hogy én is távozni akarok, mint néhány más kolléga énelőttem, ezért megígérte, hogy hamarosan kimehetek a pályára közvetíteni. Hetekig jártam a pályákat a kilenc kiló hetven dekás Nagrával a hátamon, szalagra vettem a közvetítést, azt pedig Gyula Károly hétfőn meghallgatta, s rámutatott a hibákra. Kezdő riporterként bizony sok volt bennük a szóismétlés, a labda szót például nagyon sokszor használtam. Első közvetítésemre 1978. március 12-én került sor, amikor a Heréskertből, a Novi Sad és a brčkói Jedinstvo mérkőzéséről jelentkeztem. Négy más-más helyszínről közvetített akkor a rádió, Gyula Karcsi pedig ránk parancsolt, hogy mindannyian 2—2,5 percnyi ideig beszéljünk, ami azt jelenti, hogy 8—10 percenként került minden riporterre a sor. Az alatt az idő alatt le kellett írnunk, hogy mi történt a pályán, s kizárólag azt olvashattuk be, rögtönözni nem volt szabad. Hogy a főnökünk milyen jó pedagógus volt, arra csak később jöttem rá. Ha az első kapcsolásnál bakizik ugyanis az ember, akkor az beég az agyába, és végigkíséri az egész mérkőzésen, további hibákat idézve elő. Miután már hétszáznál is több meccset közvetítettem, kapcsolás előtt az első két-három mondatot mindig leírtam.

* Az egykori Jugoszlávia ötvenkét városából közvetített, azonkívül több külföldi országból is.
— Jelentkeztem például az olaszországi labdarúgó-világbajnokságról is, de a külföldi sportesemények közül legszívesebben az ökölvívást választottam, mert a szókincsem ebben a sportágban volt a leggazdagabb, ezért nekem is öröm volt dolgozni és feltételezem, hogy a hallgatónak is hallgatni. Első külföldi utam 1979-ben a kölni ökölvívó-Európa-bajnokságra vezetett. Ez nem mindennapi utazás volt, hiszen egy hét alatt hat repülőgépet cseréltem. Surčinból Frankfurtba repültem, ott átszálltam a Kölnbe tartó járatra, majd az Eb után újra Köln, Frankfurt, Belgrád volt az úti célom. A fővárosban már várt Pista sofőrünk, kezében két jeggyel a Titogradba induló gépre, vasárnap ugyanis ott vendégszerepelt a Vojvodina, és arról a meccsről is tudósítottam. A csomagokat beraktam az autóba, a sofőr hazavitte a feleségemnek, és vasárnap este újra eljött értem a repülőtérre. Ezek voltak azok a szép idők, amelyeket sokszor emlegettem, főleg abban az időszakban, amikor még arra sem volt pénzünk, hogy eljussunk Szabadkára. A fiatalok el sem akarták hinni, hogy egy hét alatt hat repülőt váltottunk és merre jártunk.

* Az ilyen megfeszített munka bizonyára sok váratlan helyzetet is teremtett...
— Sok II. ligás mérkőzésről is élő műsort sugároztunk, mivel valamikor Vajdaságnak 5-6 kitűnő II. ligás csapata volt. A bajnokság utolsó fordulójában az OFK Kikinda Prijedorban vendégeskedett, s azon a találkozón dőlt el, hogy a Rudar vagy a Vajdaságban, azt hiszem a Spartacusnál vendégszereplő, ljubljanai Olimpija esik-e ki a ligából. Mindaddig nem volt semmi gond, amíg a prijedori klub elnöke meg nem tudta, hogy magyar nyelven közvetítek, és hogy a szabadkaiak meg a ljubljanaiak is érintettek, ráadásul egymás ellen lépnek pályára. Nem akarta, hogy bárki is értesüljön az eredményről, így az egyik jegyszedőnek megparancsolta, hogy vágja el a telefonvezetéket. A közvetítés megszakadt. A hallgatókat azonban nem hagyhattam cserben, és a továbbiakban a szemközti szálloda telefonjáról jelentkeztem. Újvidékről 10—15 percenként hívták a szállodát, én pedig ingáztam a stadion és a szálloda között. Amíg a szállodából jelentettem a történéseket, addig a technikus követte a találkozót, lejegyezte a fontos dolgokat, így hát nem maradtunk le semmiről.

* Nemcsak a nagyvárosok stadionjaiból közvetített, hanem kisebb helységekből is, például Bajmokról.
— A Radnički akkor is a vajdasági ligában szerepelt és a mérkőzés tétje az volt, hogy őszi bajnokok lesznek-e vagy sem. Emlékszem, akkora hó esett, hogy alig tudtunk hazamenni. Nem tettünk különbséget az I., a II. és a kisebb ligák között, a sport, az sport, a foci, az foci. Néha a kisligákban sokkal érdekfeszítőbb meccsek voltak, mint az I. ligában. Az ember az utazások során sok érdekességet hall, ám eljön az az idő, amikor egész egyszerűen ráun a focira. Nyugdíjasként már nem nagyon nézem tv-ben, egyedül az atlétika köt le. Meccsekre sem járok el. Beteltem a focival.

* Az egykori országban hova járt legszívesebben?
— Szerettem új városokat, új embereket megismerni. Bosznia-Hercegovinába 14-15 évig havi rendszerességgel, sőt gyakran havi 2-3 alkalommal is elutaztam. Mivelhogy én voltam a legfiatalabb, Bosznia az én terepem volt. Nagyon jól éreztem magam Macedóniában is, de sokat jártam Zágrábban, Splitben, Ljubljanában is, de nem repülővel, hanem általában autóval utaztunk.

* Beszélgetésünk elején említette, hogy a kisligák eredményeit is frissen közölték a hallgatókkal. Akkoriban, amikor még nem volt internet, hogyan sikerült gyorsan begyűjteni a friss eredményeket?
— Nagyon érdekes volt a szervezés, de szép lassan bejáródtak a dolgok. A pályák környékén általában van kocsma. Felhívtuk őket, hiszen a szurkolók mérkőzés után általában betérnek oda és vagy örömükben vagy bánatukban isznak. Ha épp nem volt kocsma, akkor felhívtuk a rendőrséget, ügyeletes rendőrnek ugyanis minden meccsen lennie kellett. Ha ott sem jártunk sikerrel, akkor hívtuk a közelben lévő benzinkutat, hiszen a szurkolók oda is gyakran betérnek. A hallgatók figyelemmel kísérték a kisligák eredményeit. Egyszer az esti híradóban pontatlan eredményt közöltünk, s azonnal csörgött a telefon: a stadion közeléből levő szövetkezet portása jelentkezett, s közölte velünk a pontos eredményt, így a következő híradásban már kijavítottuk a hibát.

* Kaptak-e visszajelzéseket egy-egy közvetítés alkalmával?
— Jólesik az embernek, amikor felismerik. Topolyáról több alkalommal közvetítettem az AIK mérkőzéseit, és az emberek kis tranzisztoros rádión hallgatták a körkapcsolást. Érdekes volt, hogy amikor meghallottak a rádióban, felnéztek, integettek felém, s mondták: ott van a Csőke Béla. Biztattak, hogy csak így tovább. Mérkőzések után több szurkolóval is beszélgettem, véleményt cseréltünk a látottakról. Szép élmények voltak ezek.

* Volt-e kedvenc csapata?
— Nem volt kedvenc csapatom. Talán a Spartacus kicsit közelebb állt a szívemhez, mivel Szabadkán voltam diák, és  akkor is sok időt töltöttem a stadionban, de különösebben nem szurkoltam egyik csapatnak sem.

* Milyennek kell lennie egy rádiós sportriporternek?
— Mindenekelőtt ismernie kell annak a sportágnak a szabályait, amelynek a közvetítését végzi, kell hozzá gazdag szókincs, a sport iránti szeret, s nem utolsósorban egy jó nagy adag fanatizmus.

* Véleménye szerint manapság volna-e igény körkapcsolásos közvetítésekre?
— A vajdasági csapatok iránt még most is van érdeklődés. Jelenleg négy együttesünk szerepel a Szuperigában, de lehetne közvetíteni alsóbb osztályú meccseket is. Mi is közvetítettünk Bajmokról vajdasági ligás találkozót a hallgatók kedvéért, hiszen őértük vagyunk, az ő kéréseiknek teszünk eleget. Néhány tehetséges fiatal sportriporterrel a körkapcsolásokat fel lehetne eleveníteni. A tanításuk időbe telne, a fiatalok nagy része viszont türelmetlen. Volt rá példa, hogy valaki jelentkezett, hogy elmenne közvetíteni. Nem úgy megy az! Megvannak ennek a munkának a fokozatai, hogyan kezdem, mivel kezdem a közvetítést. Az első 4-5 mérkőzésen nem rögtönözhettem, papírra leírtam a pályán történteket, és azt olvastam be a mikrofonba. Abban nagyon igaza volt Gyula Karcsinak, hogy ha kezdetben hibázol, akkor annak árnyéka végigkövet kilencven percen át.

* Ha újra kezdhetné, akkor is ezt a hivatást választaná?
— Igen, újra ezt csinálnám. Először is hálás vagyok a sorsnak, mert nagyon jó tanítómesterem lehetett. Nem elég, ha szereted a sportot és ismered a szabályokat, gazdag szókinccsel is rendelkezned kell. Rengeteget olvastam. Egyik-másik közvetítésre mégis gyakran puskát írtam, különféle kifejezésekkel, s alkalomadtán jó hasznát vettem.

* Augusztus óta nyugdíjas. Megszokta már ezt az új életvitelt?
— Megpróbálom megszokni, hogy nem dolgozom. Egy négy évtizedig tartó bejáródott életritmus most megszakadt. Helyette most ki kell találnom valami mást. Nem engedhetem el magam, mert akkor kopognak, és elvisznek. Naponta 3—5 km-t gyalogok délelőtt és délután is. Tavasszal horgászni is eljárok. Nagyon szeretek a vízparton, de amíg dolgoztam, nem volt időm hódolni ennek a jobbára hétvégi szenvedélynek, mert négy évtizeden át minden hétvégémet munkával töltöttem. Most annyira jólesik, hogy itt a szombat meg a vasárnap, és nem kell csinálnom semmit, nyugodtan hallgathatom a rádiót, megnézhetek egy-egy sportközvetítést a tévében. Üdítő a felismerés, hogy te jó Isten, így is lehet élni! — fejezte be a beszélgetést Csőke Béla, az Újvidéki Rádió nyugdíjas sportriportere.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..