Végül a szerbiai kormány június 30-ai döntése értelmében a következő fél évben is védővám vonatkozik az EU-ból behozott tejre és tejtermékekre. A probléma megoldódott, a kérdés az, hogy meddig.

A ludasi Szalai Géza szerint az intézkedés minden bizonnyal érinti majd a hazai termelőket, a következményekkel hosszú távon kell számolni.

— Szerintem a kormánytól kérik, hogy határozza meg, meddig tudja tartani a védővámot. Kitűznek egy dátumot, majd ennek lejárta után az unió tovább bombáz bennünket különféle árucikkekkel. A kormány megint tesz valamilyen ellenlépést, ami eltart egy rövid ideig, majd újra az unió lép színre. A tejtermelés, ahogy más ágazat is, mélyponton van, de még kifizetődő. Az állam még nem vonta meg a prémiumokat, a jószágok utáni támogatást. Jobb nincs, ezt kell csinálnunk. A tehenészet mindig is a mezőgazdaság nehéziparának számított. Nem tudni, meddig lesz ez így. A feldolgozóra nem lehet panaszunk. A minőséget megkövetelik, de a kifizetés rendben folyik. Remélem, hosszú távon sem lesz ezzel gond. A tej literjéért a különféle járulékokkal együtt 40 dinárt kapunk, plusz a prémiumot — mondta a ludasi gazda.

Szalaiéknál kilencven tehenet fejnek, 1800 liter a napi tejmennyiség, az átlag 18 és 22 liter között mozog. A nagy melegen kívül, mely a jószágokat is alaposan próbára teszi, az eladással kapcsolatban merült fel gond, mivel a Szerbiában jegyzett bőrcsomósodáskór miatt nem írható ki szállítólevél, így jelenleg nem lehet eladni a jószágot. Ha ez továbbra is így marad, akkor főleg azok a tenyésztők kerülnek bajba, akik jószághizlalással foglalkoznak. A gazdaság bővítését egyelőre nem tervezi.

— A beruházások rengeteg pénzbe kerülnek. Egy száz tehén befogadására alkalmas istálló létesítéséhez a szükséges eszközöket önerőből szinte lehetetlen előteremteni. Hosszú lejáratú hitelt pedig hogy merjen valaki felvenni, amikor annyira bizonytalan, meddig veszik meg a tejet?! A tehenészet mellett szántóföldi kultúrákkal is foglalkozunk, egyik kisegíti a másikat. Ha az egyik nem alakul jól, akkor a hiányt a másik ágazatból tudjuk pótolni. A tehenészetből befolyó pénz a költőpénz: üzemanyagot, műtrágyát, magot veszünk belőle, a termény egy részét átadjuk, a másik részét pedig feletetjük a jószággal. Az elmúlt tizenkét évben, amióta létezik a családi vállalkozás, háromszor bővítettem az istállót. Tervezni lehet, de nekünk most a meglévő állomány elegendő. Ne okozzon nekünk álmatlan éjszakákat az, ha belevágunk valamilyen nagyobb beruházásba. Ez most így működik, csak rosszabb ne legyen. A tehenészet fedezi a költségeket, és némi haszon is van belőle — mondta Szalai Géza.

A tej ára a 2007. évi szinten van

A csantavéri Domonkos Gábor tizenhat tehenet tart. A takarmányt saját maguk termelik meg a jószágnak, és csak a vitaminokat, fehérjéket vásárolják adalékként a gabona mellé. Ő hallott már a védővám eltörléséről, viszont a termelők körében erről még kevesen beszélnek, hiszen jelenleg mindenki a búza betakarításával van elfoglalva.

— Előfordulhat, hogy a tej értékesítése nehézségekbe ütközik, ha külföldről nagy mennyiség kerül a hazai piacra. Bizonyos felvásárlók már bejelentették a tej felvásárlási árának csökkenését, a mi felvásárlónktól viszont még nem kaptunk semmilyen információt. A pillanatnyi árat sem tartom jónak, hiszen 2007-ben is ennyit kaptunk a tej literjéért, a költségek pedig évente kúsznak felfelé. Nem számolunk, hogy megéri-e tejtermeléssel foglalkozni, ezt csináljuk, ebből élünk — mondta Domonkos, aki a Csantavéri Termelők Klubjának elnöke is egyúttal.

A faluban évről évre kisebb a tejtermelők száma. Tíz évvel ezelőtt mintegy 8000 fejőstehenet tartottak nyilván, két évvel ezelőtt ez a szám megfeleződött, azóta pedig még ez a 4000-es szám is csökkent.

Tovább romlik a helyzet

Az oromi Madár Andor a fiatalabb kistermelők közé tartozik, húsz tehene van. A védővám eltörlését nem tartja helyesnek, hiszen ez csak ront a tejtermelők egyébként sem könnyű helyzetén. Úgy véli, az olcsóbb külföldi termék miatt a hazaiak iránt nem lenne kereslet.

— A nem megfelelő minőséggel indokolt kiselejtezés már korábban megkezdődött. Könnyű a tejgyárnak megállapítania bármit is a minőséggel kapcsolatban, ha az ő udvarában van a laboratórium. Ha az én udvaromban volna, biztosan megfelelne a tej minősége. A behozatal miatt nemcsak mi, kistermelők kerülhetünk bajba, hanem azok is, akik száz tehénnel foglalkoznak. Hiába tartják meg az extra minőséget, a tej árának csökkenésével egyszerűen nem lesz nyereséges a termelés. Mi nem tejgyárnak, hanem egy felvásárlónak adjuk át a tejet 26-30 dináros literenkénti áron. A tejtermelést az utóbbi időben egyáltalán nem tartom kifizetődőnek, a teheneket a borjúkért tartjuk. Ha viszont már megvannak, akkor igyekszünk olyan takarmánnyal etetni őket, hogy valamennyi tejet is adjanak. Nemcsak az árcsökkenéstől tartok, hanem attól is, hogy nem vásárolják fel a tejet, és a nyakunkon marad. Nem értem, hogy a védővámot miért nem hosszabbították meg. Szerintem az unió kényszeríthette erre a lépésre az országot. Mi lesz, ha más termékek kapcsán is hasonlóan jár el? — teszi fel a kérdést Madár gazda, aki azt is megjegyzi, hogy jelenleg a kukorica iránt nagy a kereslet, a búzáért viszont csak 15 dinárt kínálnak, ez viszont szégyenteljesen kevés.

Megszokhattuk, hogy a mezőgazdasági termelők elé rendszeresen gördítenek mindenféle akadályokat. Szorgalmuknak, találékonyságuknak köszönhetően viszont eddig minden nehézséget sikeresen vettek. A gazdák fellélegezhetnek, mivel a védővám még marad, de kérdés, hogy mi lesz az elkövetkező hat hónap letelte után.