A soha meg nem épült létesítmények — Szerbia adófizető polgárai olyan létesítmények „felépítését” is fizették, amelyek a valóságban sosem készültek el. Ennek az egyik példája a Kosovska Mitrovica-i Gerontológiai Központ, amely eredetileg a szociálisan veszélyeztetett idős polgárokról való gondoskodást szolgálta volna.
A Bojan Radovanović tulajdonát képező Masters cégnek másfél millió eurót fizettek ki a központ építésére, a valóságban azonban semmi sem történt. Az Insider újságírói által megszerzett dokumentumok szerint a Masters a pénzt továbbutalta a Daki alvállalkozó cégnek. Ennek a tulajdonosa egy bizonyos Idriz Siljak, aki az újságíróknak azt állította: nem tudott arról, hogy a cégét bevonták volna ebbe a projektumba, s hogy bármit is fizettek neki. Azt állította, hogy a cége számláját Bojan Radovanović ellenőrizte. Hozzátette azt is, hogy az ő vállalatának még betonkeverője sem volt, így ebből logikusan következik, hogy nem vehetett részt a Gerontológiai Központ építésében.
Nebojša Čović, aki ebben az időben a Kosovói Koordinációs Központ élén állt, azt nyilatkozta az újságírók megkeresésére, hogy ez az intézmény fizetett ugyan előleget a Masters cégnek, de a Vojislav Koštunica vezette kormány 2004 közepén a projektet áttette a Munka- és Szociális Ügyi Minisztériumhoz. Slobodan Lalovi, a minisztérium akkori vezetője pedig úgy nyilatkozott, hogy egy régi projektről van szó, s ő nem emlékezik a részletekre.
Azok, akiknek eredetileg épült a központ, végül a különféle szerbiai menekülttáborokban kötöttek ki — sokan közülük ma is a kollektív szállásokon élnek.
A Masters és a Daki cégek más állami projektekben is részt vettek, s ezek sem fejeződtek sosem be. Ennek eklatáns példája az a négy épület, amelyet eredetileg Kosovska Mitrovica északi részén kellett volna felépíteni a menekülteknek. Habár a szerb adófizetők 1,4 millió eurót fizettek ezért, a lakások sosem készültek el. Ugyancsak ezen a cégen keresztül vásárolták fel a kosovói albánok lakásait is, igen borsos feláron.
Čovićtól azt is megkérdezték, mindez hogyan volt lehetséges. A befolyásos politikus erre azt válaszolta, hogy azoknak a tendereknek köszönhetően, amelyeket a helyi önkormányzat írt ki. Hozzátette, hogy neki személy szerint ebbe nem volt beleszólása. Azt állította az újságíróknak, hogy minderről a végső döntést a Kosovska Mitrovica-i körzet vezetője, Dragan Kalaba hozta meg. Az említett személy viszont elutasította a B92 újságíróival való személyes találkozást, csupán egy rendőrségi nyilatkozatot küldött meg. Eszerint 2004 májusában, a hatalomváltást követően ülést tartottak a Koordinációs Központban. Ezen Vladimir Rakić, a kormány mitrovicai képviselője és Stojanka Petković, a szociális kérdésekkel megbízott tanácsos is részt vett. Rakić itt azt jelentette ki, hogy az ún. „lamela” lakásprogramot fel kell függeszteni. Arról nincs információ, hogy a rendőrségi kivizsgálásnak végül mi lett az eredménye.
Az Insider azt is kiderítette, hogy Kosovo területén úgy változtak a kivitelezők, ahogyan a hatalom Belgrádban a választások után. Egyébként a 2006-os évre nincs is pontos kimutatás minderről, mivel a dokumentumokat — a hivatalos tájékoztatás szerint — nem archiválták. Egyébként pont ez az a periódus, amikor a kérdéses kifizetések megtörténtek a sosem megvalósult projektumok kapcsán.
Az ezt követő időszakban 2010-ig a szerb állam legalább 16 millió eurót költött olyan projektumokra, amelyekre a Nemzeti Beruházási Alap és a Kosovo-ügyi Minisztérium felügyelt. 14 millió eurót tíz cég között osztottak el, a fennmaradó összeget pedig további harmincháromnak.
A legtöbb megbízatást egy Dinamik nevű cég kapta. Ennek a vállalatnak az igazgatója Krsto Milić, aki egykoron a Trepčai Kombinát igazgatóbizottságában is jelen volt. Az ő cége 2007 és 2010 között négymillió eurós megbízatást kapott. Ugyancsak nagy rendelések jutottak a kraljevói Amiga cégnek, amelyik a hivatalos jelentések szerint a G17 egyik fő pénzügyi támogatójának számít. Ugyancsak nem panaszkodhattak az olyan cégek sem, amelyeknek a tulajdonosai a Szerb Haladó Párthoz vagy a Szerb Demokrata Párthoz állnak közel, sőt tulajdonosaik egyben e pártok helyi vezetői is az adott időszakban. Olyan cég is szerepel a listán, amelynek a struktúrája a Szerb Pravoszláv Egyházhoz és Artemije püspökhöz vezet.
A „patriotizmus” és a „szerb érdekek védelme” évek óta kifogás az állami költségvetéssel történő visszaélésre. Ez mára már egy különálló rendszerré vált, amelyre a szerb törvények gyakorlatilag 1999 óta nem érvényesek. Ezt a rendszert védték a barikádokon, illetve a közelmúlt észak-kosovói szerb tüntetésein. Az Insider arról is beszámolt, hogy a barikádokon olyanok is voltak, akik ott hangos szóval elutasítják a tartomány függetlenségét, ugyanakkor a cégüket bejegyeztették a kosovói regiszterbe, s ezzel gyakorlatilag elismerték Kosovo Köztársaságot. Ilyen például a Bar Invest cég, amelyet Szerbiában Zoran Jakšić képviseli, annak a Marko Jakšićnak a testvére, aki a Szerb Demokrata Párt első embere Kosovóban. Ugyancsak a kosovói albán hatóságok által vezetett regiszterben szerepel a kolašini PGP cég, amelyik szintén a Szerb Demokrata Párthoz áll közel, de megtalálható a regiszterben a Szerb Haladó Párthoz és a Szerb Radiklális Párthoz közel álló személyek vállalkozása is. Hogy megértsük ennek jelentőségét, tudni kell azt, hogy Kosovóban csak úgy lehet céget bejegyeztetni, ha a tulajdonos rendelkezik kosovói személyi igazolvánnyal, illetve ki kell tölteni egy nyomtatványt is, amelynek a fejlécén a Kosovo Köztársaság felirat szerepel.
