Az adásban részletesen bemutatták azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az állam lakásokat vásárolt Kosovska Mitrovicán, hivatalosan az otthonukat kényszerűségből elhagyók részére. Csakhogy a valóság ebben az esetben is más képet mutat: a földönfutókká lettek közül nagyon sokan továbbra is a befogadóközpontokban élnek, a lakások jó része pedig politikai alapon lett szétosztva. Ugyancsak állami pénzekből „szanálták” a 2002-es földrengésben megsérült házakat, de ebben az esetben is más képet mutat a valóság: a házak nagy része még most is romokban hever.
A fentiekből is látszik, hogy számos esetben történtek visszaélések a lakásvásárlások terén. Ennek pedig általában azok a szerbek itták meg a levét, akik nem rendelkeztek politikai kapcsolatokkal, illetve nem dolgoztak a szerb állami intézményekben. Ezek az emberek ugyanis gyakorlatilag semmilyen segélyt nem kaptak. Az ingatlanokkal történt visszaélések egyébként a szerb kormány azon projektuma keretében történtek, amely azért jött létre, hogy felvásárolja az Ibar folyótól északra élő albánok ingatlanjait.
Mindez 2003-ban kezdődött. A felvásárlás mechanizmusait annak ellenére titkolták el a közvéleménytől, hogy azt a költségvetésből pénzelték. A lakások felvásárlásával a Kosovska Mitrovica-i körzet volt megbízva, a pénzeszközöket pedig a Kosovói Koordinációs Keret biztosította a szerb költségvetésből. Ennek a szervezetnek az élén akkor Nebojša Čović állt, aki az újságírók megkeresésére tagadta, hogy bármi szabálytalanság történt volna.
A program keretében egyébként 134 ingatlant vásároltak, mintegy 14 millió euró értékben. Az így megvett ingatlanok ára a piacinál magasabb volt, mivel a felvásárláshoz közvetítőket használtak fel, akiket a mitrovicai körzetvezető Dragan Kalaba állított csatasorba. Az ingatlanok felvásárlását a Masters cég tulajdonosa, Bojan Radovanović végezte, akit tavaly decemberben azzal a váddal tartóztattak le, hogy fiktív dokumentumokat használt fel banki kölcsönök felvételére. Radovanović egyébként több sportklubnak a legszűkebb vezetőségében is helyet foglalt.
Csakhogy Radovanović nem sok sikerrel járt a helyi albánokkal való kapcsolatfelvétel (és alkudozás) során, s így került a képbe Idriza Siljaka, egy észak-kosovói albán vállalkozó, a Daki cég tulajdonosa. Idriza az újságírók megkeresésére részletesen beszámolt az akkor történtekről, s megerősítette, hogy közreműködött az ingatlanok felvásárlásában. Egészen pontosan 22 ingatlan vettek meg így 3,3 millió euró értékben. Többek között Siljaka a saját ingatlanját is eladta: papíron — saját magának... Időközben a kraljevói ügyészség feljelentést tett ellene hivatali visszaélés gyanújával, mely szerint 12 millió dinár haszonra tett szert. Egy négyzetméternek az ára a tranzakciók során elérte a 968 eurót is. Az Insider egyébként azt is kiderítette, hogy abban az időben az átlagos négyzetméterár 700 euró körül volt. Nebojša Čović ebben az esetben is tagadta, hogy tudomása lett volna az esetleges visszaélésekről. Miután Čovićot leváltották a koordinációs központ éléről, a helyére Sanda Rašković Ilić került, a Szerb Demokrata Párt tagja. A helycserével az eddig módszerek ugyan nem változtak meg, csak az azok kivitelezésében részt vevő személyek. Ettől kezdve az ingatlanok felvásárlását a Szerb Demokrata Párthoz tartozó  Nebojša Minić és a Kosovska Mitrovica-i Boban Savić ügyvéd intézték. A háttérből az eseményeket azonban egy bizonyos Marko Jakšić irányította, aki ugyancsak a Koštunica-párt tagja. Az Insider időközben azt is kiderítette, hogy ebben az időszakban, más intézmények bevonásával, többek között az akkori kosovo—mitrovicai körzet elnökének, Boban Savićnak a lakását is megvásárolták.
S hogy a felvásárolt ingatlanokat kik között osztották szét? Többek között ily módon jutott lakáshoz Radoja Krečković, az Elektrokosmet igazgatója. Ugyancsak a kedvezményezettek köréhez tartozott Nikola Kabašić, a Kosovska Mitrovica-i bíróság megbízott elnöke, a Demokrata Párt tagja. Lazar Kostić mitrovicai önkormányzati képviselő ugyancsak ekkor jutott ingatlanhoz. Az észak-kosovói Szerb Nemzeti Tanács elnöke, Nebojša Jović is kapott lakást. A B92 megkeresésére ezt meg is erősítette, s azt nyilatkozta, hogy előtte a családjával egy 52 négyzetméteres lakásban éltek, s miután az illetékesekhez fordult, azok jóváhagyták számára az ingatlan odaítélését.
Hogy mi mindenre folyt még el ellenőrzés nélkül a szerb költségvetés pénze? Arra a másik eklatáns példa a 2002-es földrengésben megsérült ingatlanok szanálásának a programja, amire 16 millió eurót költöttek el. Ebből a pénzből 11 milliót közvetlenül a költségvetésből fizettek ki, 5 milliót a munkálatokat végző Binačka Morava állami cég hitelként vett fel. A pénzeszközök felhasználásáról azonban jóformán semmilyen hivatalos dokumentáció nincs. Mint kiderült, sok esetben hamis dokumentumokkal igazolták az elvégzett munkát, a papíron szanált épületek ma is romokban állnak. Nebojša Čović ebben az esetben is tagadta a felelősségét.
Summa summarum: a szerb költségvetésből 14 millió eurót fizettek ki ingatlanok felvásárlására, hogy azokban olyan személyeket helyezzenek el, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. Az ingatlanok többségébe viszont nem ezek a személyek költöztek be. A 2002-es földrengésre 16 milliót költöttek el. A pénz elfolyt, a munkálatokat viszont nem végezték el. A felelősséget pedig mindezért senki sem viseli.