Az Insider az információkhoz való hozzáférés törvénye alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerb állam az elmúlt 12 esztendőben minden ellenőrzés nélkül 2,8 milliárd eurót költött erre el. Naponta 650 ezret.

A különböző szerb kormányok képviselői ezt azzal indokolják, hogy a pénz a veszélyeztetett kosovói lakosságra fordítják. Csakhogy a valóság más. Ezek az emberek ugyanis teljesen elfeledve élik mindennapjaikat. A legtöbbjük semmilyen segélyt nem kap, az élelmezésükről a népkonyhák gondoskodnak.

Ettől függetlenül az Insider újságírói azt is megállapították, hogy a szerb kormánynak szinte az összes minisztériuma hatalmas összeget költ a déli tartományra. Mirko Cvetković demokrata kormányának 15 reszortja közül 11 adott választ az újságírói kérdésekre, ám egyik sem adott meg minden adatot. Arra a kérdésre, hogy miért nem, az újságírók igen sokrétű választ kaptak. Egyesek azt állították, hogy az adott minisztérium hatásköre év közben megváltozott, s ezért nincsenek konkrét adatok, más esetben pedig azért, mert az illetékes jogkör időközben egy másik minisztériumhoz került. Az újságírók olyan választ is kaptak, hogy az adatok egyszerűen elvesztek vagy archiválásra kerültek.

„Kosovónak Európa legfejlettebb régiójának kellene lennie. Nem Szerbián belül, nem a Nyugat-Balkán térségében, hanem egész Európában, annyi pénz folyt oda az elmúlt tizenkét évben” — ezt már Goran Bogdanović ex Kosovo-ügyi miniszter állapította meg az újságírók megkeresésére.
Az Insider kiderítette, hogy csak az egészségügyi biztosító 2003 és 2011 között fizetésekre és járulékos költségekre 542,5 millió eurót költött el. Az igazságügyi minisztérium pedig 2005—2011 között a kosovói bíróságok és ügyészségek számára 27,5 millió eurót utalt át. Továbbá a szerb áramszolgáltatónak 2000—2010 között 318,4 millió eurójába került a szakadár tartomány. A belügyminisztérium nem adott meg ugyan adatokat, de a Mennyibe kerül Kosovo honlap adatai szerint 2002—2009 között a szerb rendőrség 114,4 millió eurót költött a volt déli tartományra. A Szerb Nemzeti Bank 2002 és 2009 között pedig 430,5 milliót törlesztett az államadósságnak abból a részéből, amely Kosovóra hárul.

A felsorolt néhány adat csupán töredéke annak, amennyire az újságírók fényt derítettek, de már ebből is látszik, hogy az a hivatalos retorika, amely a szerbség kosovói megmaradásáról szólt az elmúlt egy évtized összes kormánya számára, az a valóságban a pénzeszközök ellenőrizetlen költését jelentette. Ha ezt a több mint kétmilliárd eurót mondjuk Szerbia fejlesztésére fordítják, az a demokratikus szerb történelem legnagyobb beruházása lehetett volna.

A Kosovo Szerbia! parola egyik abszurditása az, hogy a szerb állampolgárok fizetik azokat a közvállalatokat is, amelyek elméletileg Kosovo területén működnek, a valóság azonban teljesen más. Nem működnek ugyanis, s nem is léteznek. Vagyis a pénzek a valóságban fiktív intézmények fenntartására folynak el. Az itt „dolgozók”-nak az egyetlen feladatuk pedig csak az, hogy papíron legalább megőrizzék az 1999 előtti állapotokat. Ennek pedig az az egyenes következménye, hogy tizenkét éve már a szerb költségvetésből fizetik mindazokat a közvállalatokat, amelyek a valóságban nem is léteznek ott, ahova regisztrálták őket. Az Insider adatai szerint jelenleg is 33 ilyen fiktív közvállalatot pénzel a szerb kormány. Mint minden cég esetében a munkavállalókon kívül a fizetést természetesen ezekben is felveszi az igazgató és az öt-nyolc tagú igazgatóbizottság minden tagja.

Ennek egyik eklatáns példája Priština városa. A szerb hivatalos adatok szerint a kosovói fővárosban továbbra is működnek a szerb közvállalatok.
Hasonló a helyzet a kosovói önkormányzatokkal is mint közigazgatási egységekkel. Akárcsak köztársasági szinten, minden választás után a városi önkormányzat „ellenőrzése” alatt álló cégekben itt is cserélődnek a igazgatóbizottságok, illetve az igazgatók, mert ezek a közvállalatok, függetleünl attól, hogy a valóságban léteznek-e vagy sem, továbbra is a politikai váltógazdálkodás örve alatt a politikai pártok zsákmányának számítanak. De hasonló a helyzet az önkormányzati funkcionáriusokkal is. Jelenleg a prištinai önkormányzat élén Bogdan Savić, a Szerb Szocialista Párt tagja áll. Az újságíróknak ő maga is elismerte, hogy bár Belgrád számára hivatalosan ő Priština polgármestere, a városban semmiféle hatalmat nem tud gyakorolni, még csak egy utcanév meghatározásában sincs befolyása.

Hasonló esetek garmadával vannak, s sok cégnek értelemszerűen még az igazgatója se jár be dolgozni, mert nincs hova.

S amíg azok, akik 1999 előtt a szerb közigazgatásban, államigazgatásban vállaltak munkát Kosovo területén, s a mai napig megkapják a fizetést, addig azok, akik valóban itt élnek, de 1999 előtt nem álltak közvetlen kapcsolatban a szerb állammal, nem kapnak semmit. Az „adminisztrációban dolgozók”, még ha fiktív munkahelyről van is szó, a fizetésen kívül megkapják az ún. „kosovói stimulációt” is, melynek összege 2008-ig az alapbér 100 százaléka volt.

A legtöbb pénzt a szerb állam az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok bérére költötte el. A mai napig a fizetési listán van többek között a prizreni egészségház 359 alkalmazottja. Csakhogy 1999 óta egy sincs ott a valóságban. Ugyancsak 19-en kapnak fizetést a helyi gyógyszertár révén, 28-an a peći tüdőgondozóban, s 646-en a különböző prištinai egészségügyi intézményekben. Az Insider azt is kiderítette, hogy azok a gračanicai orvosok, aki valóban helyükön maradtak, nemcsak a szerb államtól veszik fel minden hónapban a fizetést a kosovói stimulációval együtt, hanem rajta vannak a Kosovói Köztársaság költségvetési tételén is. Hasonló a helyzet északon is, ahol a négy szerb önkormányzatban 1303-an kapják fizetésüket mindkét államtól.