Az utóbbi években már-már szállóigévé vált, hogy az útkarbantartókat meglepte a hó (tél közepén), s ezért nem sikerült idejekorán járhatóvá tenni az utakat. Természetesen ez csak féligazság, mert szerintem a helyzet nem olyan sötét, mint amilyenre sokan festik.
Tudni kell, hogy ezeket a munkálatokat rendszeresen tervezzük, beszerezzük a szükséges anyagokat, s állandó ügyeletet tartunk. Sajnos kevés olyan munkagépünk van, amely kizárólag a hó eltakarításra használható, s azonnal bevethető lenne, hanem az egyéb célokra használt munkagépeket kell átalakítani, felszerelni hóekékkel. Ez viszont időigényes munka. Ennek ellenére, azt hiszem, egyre jobb a készenléti állapot, és egyre kevesebb a panasz.
Másrészt viszont azt is el kell mondani, hogy nem ritkán hallunk olyan híreket, akár az Egyesült Államokból, akár európai nagyvárosokból, hogy az alig tíz centiméteres hó megbénította a forgalmat. Nálunk azért ilyen még nem fordult elő. Természetesen nem lehet minden mellékutcát megtisztítani, de a tömegközlekedés és a közellátás általában folyamatos volt.
Ki kell emelni, azonban azt is, hogy az általános helyzet sokban függ a polgárok viszonyulásától. Nagyon sokan vannak azok, akiket dicséret illet, de vannak olyanok is, akik a ,,Napsugár KFT'-re bízzák a hó eltakarítását saját portájuk előtt, pedig ez kötelességük.
A kedves olvasó felteheti a kérdést, hogy miért most, a tél vége felé elevenítem fel ezt a témát. Az ok egyszerű. Az elmúlt héten, hála állami ünnepünknek, átruccantam a határon, intézni dolgaim. Úgy látszik, hogy a sűrű, folyamatos hóhullás egy uniós országban is okozhat bonyodalmat. Ugyanis a Szeged környéki utak enyhén szólva is szomorú képet festettek. Egyes utakat egyáltalán nem takarították. Talán csak a lélekjelenlétem, vagy a jó szerencsém mentett meg a balesettől, egy komolyabb megcsúszás után.
Visszajövet, a határon átérve, meglepődve és elégedetten állapíthattam meg, hogy nálunk az utak tisztábbak, csúszásmentesek voltak.
Mindig a jó szándékú bírálat híve voltam, elfogadtam azt, és megpróbáltam javítani a helyzeten, de ugyanúgy fontosnak tartom azt is, hogy ismerjük el azt, ami jó, nyilvánosan is tudjunk dicsérni, ha van rá okunk. Azt hiszem, az idén már dicsérhetünk is.