Szerda délután érkeztünk meg a szálláshelyünkre, majd egy kiadós ebéd után  következhetett a Rá-hangoló ismerkedős, tablókészítős délután. Vacsora után bemutatkoztak a csoportok. Így ismerhettük meg a székely (romániai), a felvidéki (szlovákiai), a muravidéki (szlovéniai), a kárpátaljai (ukrajnai) és a drávaszögi (horvátországi) magyar kultúrát. A nap végén egy felettébb érdekes bátorságpróbán vehettünk részt, mely után sokan nem tudtunk elaludni a sötétben… J

Június 4-én, a reggeli meg egy kis buszozás és metrózás után megismerkedhettünk a Főpolgármesteri Hivatallal és annak működésével. Innen senki nem távozott üres kézzel, hiszen rengeteg ajándékkal és egy oklevéllel is gazdagabbak lettünk. Az ebédet a József Attila Színházban fogyaszthattuk el, majd két órakor elkezdődött a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett ünnepi műsor. Minden régióból két személy ment fel a színpadra, hogy egy versrészlettel vagy egy elmés gondolattal feltűzzön egy emlékszalagot a magyar nemzetet szimbolizáló kopjafára. A műsor végén egy előadást tekinthettünk meg Feketeszárú cseresznye címmel. A vacsorát a szálláshelyen költhettük el. Az estét egy dunai hajókázás tette felejthetetlenné.

Pénteken, reggeli után a budai vár felé vettük az irányt. Csoportokra osztottak bennünket, majd egy érdekes feladatsorral jártuk be a vár területét, és közben egymást is megismertük. A délután hátralevő részében megtekintettük az Operaházat és a várost. Nagyon tetszett a csoportnak a belvárosban megrendezett könyvkiállítás, és érdekes volt az is, hogy a budapesti kirándulásunk során számos ismert magyarországi személyt is láthattunk, ilyen volt például Friderikusz Sándor.

Igaz, hogy a találkozó június 7-éig tartott, de számunkra sajnos a szombati nap volt az utolsó. A reggeli után körbejártuk a környéket a gyermekvasúttal, melynek az a különlegessége, hogy legnagyobb részt gyermekek dolgoznak rajta. A vonatozás után felmentünk Budapest legmagasabb pontjára, a János-hegyre. Mivel eleget gyalogoltunk felfelé, úgy döntöttünk, kipróbálunk egy kényelmesebb megoldást a lejutáshoz. A hegyről a helyiek által csak libegőnek nevezett felvonóval jutottunk le. Ebéd után szabad program következett, melynek keretében ellátogattunk a Margit-szigeti kilátóba. Az egész ott-tartózkodásunkat a díszvacsora és az utána következő gálaest koronázta meg. Négyfajta torta, játékok, karaokeest… Nagyon bántuk, hogy kilenckor már indulnunk kellett a vasútállomásra. Előtte még visszamentünk a színpadhoz, elénekeltünk közösen egy dalt, elbúcsúztunk egymástól, és már mentünk is az állomásra. Hazafelé a vonatban ülve, a hazát elhagyva (vagy hazafelé közeledve) visszagondoltunk azokra a közös élményekre, kalandokra, amelyek egy kis csapattá kovácsoltak össze bennünket ez alatt a néhány nap alatt. Felidéztük azokat a tekinteteket is, amelyekből biztosan látszott a találkozó mottója: határokkal vagy nélkülük, de mi összetartozunk!

Nagy György Anikó, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium III. e osztályos tanulója