A Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Vajdasági Magyar
Művelődési Intézet gyermekszínjátszó találkozót tartott
május 9-én és 10-én a bácsfeketehegyi színházteremben. A játékosság, a minőség
és az egymás iránti nyitottság jegyében eltelt két nap alatt huszonegy darab
került színpadra, főként tizenévesek előadásában. A fellépők 19
településről érkeztek: Zomborból, Doroszlóról, Szilágyiból, Bezdánból,
Kúláról, Szabadkáról, Noszáról, Ludasról, Horgosról, Hajdújárásról,
Csantavérről, Bácskossuthfalváról, Gunarasról, Adáról, Muzslyáról, Lendváról,
de természetesen itt voltak a helybéli színjátszók is. 254 fellépő és
23 rendező tanár munkájába nyerhettünk bepillantást. Noha a találkozó nem
a versengés, hanem a szakmai véleménycsere és a kapcsolatépítés végett jött létre, mégis lehetőséget nyújtott két csoportnak arra, hogy határon túlra vigye a vajdasági gyermekszínjátszás hírét. A zsűri (Mess Attila színművész, Hajós Zsuzsa drámapedagógus, Sereglei András színész-drámatanár) döntése alapján a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó záró rendezvényére, Debrecenbe a nagybecskerekiek Katinka és Julinka című előadása jutott el (melyet Lukács Gabriella rendezett), a nyírbátori Határtalan Gyerekszínjátszó Fesztiválra pedig a bácsfeketehegyi Mazsola csoport Tamás kocsis című előadása Lódi Andrea rendezésében.
A nyírbátori találkozó

Mazsola Nyírbátorban

A május 21-22-ei nyírbátori találkozóra, amelyet a Nyírbátori Kulturális Központ szervezett, a vajdasági csoport mellett három magyarországi, három erdélyi és egy kárpátaljai csoport kapott meghívást. Az értékelőbizottság
(Fridrik Noémi színművész és Nagy István Attila színikritikus) második
díjat ítélt oda a vajdasági csapat Tamás kocsis című előadásáért, melyet
Benedek Elek meséje nyomán közös dramatizálással a Feketics Művelődési Egyesület Mazsola csoportjának tagjai készítettek: Farkas Szintia, Ficze Árpád, Göncöl Boglárka, Nyírádi Sándor, Perlaki Adriána, Perlaki Enikő, Szarka Áron, Tóth Erzsébet és Török Noémi.
A debreceni bemutatkozásról

A Csipet csapat Debrecenben

Az Országos Weöres Sándor Találkozón Magyarország és a határon
túli régiók gyermekszínjátszóinak az idei legjobb előadásai szerepeltek. Ez egy országos, minden megyét átfogó többfordulós nagyrendezvény, melynek koordinátora a Magyar Drámapedagógiai Társaság.
Ezen a megmérettetésen a Nagybecskereki Oktatási Központ gyermekszínjátszói mutatkoztak be Katinka és Julinka című darabjukkal, amit Lukács Gabriella rendezett A Holle anyó című Grimm-mese nyomán.
A csoport tagjai: Bodó Ákos, Ozvald Adrián, Jaksa Csaba, Lukács Áron, Pejački Tijana, Markó Laura, Szabó Andrea, Kovács Emese, Huszta Anabella, Karl Dávid, Mezei Rozália, Tóth Róbert, Lackó Inesz, Petrovity Viktória, Kovács Imola,
Lukács Anna.
Az élményeket Lukács Gabriella így foglalta össze:
A Csipet csapatot, a Nagybecskereki Oktatási Központ anyanyelvápolóit a Szervó Mihály és a Sonja Marinković Általános Iskola 7--10 éves színjátszói képezik. Lelkesen próbálunk, óvodákban, iskolákban, templomokban szerepelünk és minden lehetőséget megragadunk, hogy bemutassuk fejlődésünk újabb állomását.
Június 5-6-7-én a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon, Debrecenben bemutattuk a Katinka és Julinka című előadást. Csapatunknak feledhetetlen élmény volt a Csokonai Színház pompás színpadán játszani kiváló közönség előtt. Mondhatom, hogy igen erősen dobogott a szívünk, hiszen érezhető volt izgatottságunk. Legyőzve a lámpalázat, sikeresen szerepeltünk.
A gyerekek elragadtatva nézték végig a színjátszók felvonulását a Csokonai színháztól a Kossuth térig, majd a gála megnyitóját, melyet egy fergeteges játék fűszerezett a nagytemplom előtt. Kis csapatunkkal 21 előadást néztünk meg. A gálán olyan fiatalok vettek részt, akiket a színház szeretete hozott össze, lenyűgöző volt számunkra az az energia, az a lelkesedés és tehetség, ami megnyilvánult a fiatalok munkájában. A fesztiválon való részvétel mindnyájunkat gazdagabbá tett.
Az előadásokat Asbóth Anikó, Csikos Sándor, Fodor Mihály és Lajos Sándor elemezték. Sok-sok bátorítást kaptunk tőlük a további munkánkhoz. Elmondták: egy lelkes, robbanékony és játszani vágyó Csipet csapat jó alapnak bizonyul a továbbfejlesztésre. Úgy gondolom, a színház segít abban, hogy megismerjük magunkat. A színház megerősít minket közös emberiségünkben. Hálás köszönettel tartozunk mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen óriási tapasztalatot és tudást szerezhettünk.