A kerekasztal résztvevői Eric Ruark amerikai szakértő, a FAIR (Federation for American Immigration Reform) politikai igazgatója, Juan Soto Gómez spanyol elemző, a Fortius tanácsadó iroda elnöke és Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa község polgármestere voltak Brasnyó Zoltánnak, a Pannon Rádió főszerkesztőjének moderálásával. A beszélgetésen szó esett a migrációs válság térségeiről (Észak-Amerika, Nyugat-Európa, a Délvidék), a jelenség aktuálpolitikai hátteréről, az illegális migráció okairól, a politikai és társadalmi reakciókról, valamint a hosszú távú megoldási lehetőségekről.

Amerikai perspektíva

Eric Ruark elmondta, hogy az Egyesült Államokban már 2006–2007-ben nyilvánvalóvá vált számára: a bevándorlás kérdése az ország jövőjét alapjaiban befolyásolja. Ekkor a kongresszus egy olyan reformmal próbálkozott, amely amnesztiát adott volna az illegálisan ott tartózkodóknak. A javaslatot kísérő tömegtüntetések sokkolták a közvéleményt. Ruark szerint világossá vált, hogy ha minden illegális belépőt benn tartanak, az fenntarthatatlan. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok óriási gazdasági vonzerő a jobb életre vágyóknak, és az ország sokáig nem érvényesítette a bevándorlási törvényeit, ami bátorította az illegális határátlépéseket. Sok gazdasági migráns tudta, aki átjut, az munkát találhat, és maradhat. A helyzet csak az elnökválasztást követő politikai fordulat után változott érdemben. Donald Trump 2016-ban a határvédelem ígéretével nyert, megkezdte a kerítés felépítését a déli határon, és szigorú intézkedéseket hozott, melyek nyomán az illegális határátlépések száma láthatóan csökkent — ez részben a COVID—19 járványnak is köszönhető volt. A következő, Joe Biden által vezetett, engedékenyebb kormányzat idején ismét megugrott az illegális beáramlás, ami tovább növelte a szigorítások iránti igényt. Ruark hangsúlyozta, hogy ma már a közvélemény széles köre, még sok latin-amerikai gyökerű szavazó is támogatja az illegális migráció elleni határozott fellépést. Szerinte tartós megoldás csak politikai konszenzussal érhető el. Ehhez a kongresszusnak reformálnia kell a hézagos jogszabályokat, például a menedékjogi rendszert, különben a helyzet kormányváltásonként ingadozik tovább.

Európai perspektíva

Juan Soto Gómez spanyol elemző felidézte, hogy hazáját 2006-ban érte az első migrációs sokk: néhány hét alatt tízezrek érkeztek illegálisan a Kanári-szigetekre Afrikából, amit Spanyolországban „invázióként” érzékeltek. Korábban főleg Latin-Amerikából jöttek hasonló nyelvű-kultúrájú emberek, így ők nem okoztak akkoriban feszültséget. 2006 után azonban a Nyugat-Afrikából és a Közel-Keletről érkező tömegek teljesen új kihívás elé állították az országot. A 2015-beli, európai migránsválság tovább súlyosbította a helyzetet, több útvonalon is özönlöttek a migránsok. Soto Gómez rámutatott, hogy Európa sokáig idealista módon állt a kérdéshez, például 2015-ben Nyugaton még barbárnak bélyegezték a magyar kormány kerítésépítését, de azóta a valóság kijózanította a közvélemény túlnyomó részét. A nyugat-európai nagyvárosokban a túlzott bevándorlás demográfiai és biztonsági gondokhoz vezetett: az őshonos lakosság kisebbségbe került, és a bűnözés is megugrott. Ma már a többség is riasztónak tartja ezt, így a nyugati politikusok kénytelenek szigorítani álláspontjukon. Az elmúlt években több nyugati országban még a szociálisabb nézetű pártok is a migráció korlátozását ígérik. A spanyol szakértő szerint a migráció húzóerejét, vagyis különösen a bőkezű jóléti állam és annak ellátási vonzerejét mérsékelni kell, mivel szerinte sokan nem munkát, hanem szociális ellátást keresnek. Soto Gómez hozzátette, Európa identitásválsága is nehezíti, hogy közös választ adjon arra, kit és milyen feltételekkel hajlandó befogadni. Hosszú távon több fronton kell intézkedni: az illegális határátlépőket következetesen vissza kell küldeni, a bevándorlást munkavállalási engedélyhez kell kötni, letelepedési jog nélkül, és előnyben kell részesíteni a könnyebben integrálható bevándorlókat. Emellett Európának segítenie kell a kibocsátó régiókat: befektetésekkel, fejlesztésekkel javítani az afrikai és a közel-keleti országok helyzetén, hogy kevesebben induljanak útnak kényszerből.

Vajdasági tapasztalatok

Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere, aki közelről élhette át a migráció okozta problémákat, arról számolt be, hogy Vajdaságban csak 2015-ben vált kézzelfoghatóvá a válság, amikor a Közel-Keletről érkezett ezrek vonultak át a térségen a magyar határ felé. Magyarkanizsa lakosai előbb abban bíztak, hogy a migránsok gyorsan továbbutaznak nyugat felé, de a határzár és a kerítés megépülése után sokan a vajdasági oldalon rekedtek. Fejsztámer szerint Horgoson naponta ezrek vonultak át, ami óriási terhet rótt az ott élőkre. A helyiek döbbenten tapasztalták a valóság és a média által sugallt kép közti különbséget: míg a hírek elesett, nagyrészt női és gyermek menekültekről szóltak, a mindennapokban főként fiatal férfiak jártak utcáról utcára, számos konfliktust okozva. A lakosok kezdetben segíteni próbáltak, élelmet és vizet osztottak, de a migránsok sokszor eldobálták a kapott ételt és ruhákat, miközben nyugati pénzküldeményekért álltak sorba a helyi postákon. Hatósági segítség híján évekig a helyi közösség viselte a krízis következményeit: a túlterhelt egészségügyi ellátástól a rengeteg hulladékig és a romló közbiztonságig. Fejsztámer szerint a magyar kormány által épített határkerítés egyszerre volt érthető lépés és kétélű dolog: a kerítés lelassította az áradatot és megvédte Magyarországot, de a migránsok Szerbiában torlódtak fel, így a határ menti települések lakosai nap mint nap találkoztak velük. A polgármester kiemelte, hogy a kerítés nem teljesen oldotta meg a válságot, a probléma csak átkerült a túloldalra, ráadásul az EU-országok is gyakran Szerbiába küldik vissza a migránsokat. A polgármester hangsúlyozta, a vajdasági magyarok támogatják a határzárat, de saját bőrükön érzik a következményeit, ezért nemzetközi megoldást sürgetnek. Megjegyezte, hogy a több százezer átvonuló közül végül egy sem telepedett le a térségben, így elkerülték a tartós együttélés konfliktusait, melyek ma már a nagy, európai városokban egyre égetőbb problémát okoznak.

Közös tanulságok és javaslatok

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy az illegális migráció problémája globális, és nincs rá egyszerű vagy egyetlen ország által meghatározható biztos recept. A határok védelme fontos, de nem elég. Csökkenteni kell a húzó tényezőket, rendezni a menekültügyi rendszereket, és befektetni a kibocsátó országok fejlődésébe. Az államoknak ki kell mondaniuk, hogy kiket és milyen feltételekkel hajlandók befogadni, mert enélkül a jövőben még súlyosabb társadalmi feszültségek jöhetnek. A panel résztvevői szerint az illegális migráció elleni fellépés nem embertelenség, hanem a helyi közösségek védelme és a jövő biztosítása. Szabadkán világossá vált, bár Amerika, Nyugat-Európa és Vajdaság tapasztalatai eltérnek, a cél közös: visszaszerezni az irányítást a határok felett, és megoldani, hogy a migráció legális, ellenőrzött és a befogadó ország érdekeivel összehangolt módon történjen.