Szabadka, Zenta, Magyarkanizsa, Törökbecse, Nagykikinda és Csóka községek képviselői elérték a Szerbiai Vasutak illetékeseinél, hogy egy új, Oroszországtól vásárolt dízelmotorvonatot állítson szolgálatba a Szabadka—Zenta—Nagykikinda vasútvonalon. A kívül-belül tetszetős, piros színű szerelvény március közepe óta uralja a pályát. Azt szerettem volna írni, hogy száguldozik a síneken, de sajnos ez nem volna hiteles információ. Az új jármű ugyan képes volna 120 kilométeres sebességre is óránként, de a vasútvonal helyenként olyan rossz állapotban van, hogy az utasok biztonsága érdekében a jármű kilométerórájának mutatója nem haladhatja meg a 30-as, illetve a 40-es számot. Az emberek azonban ennek is örülnek, mert még mindig ez a legolcsóbb módja az utazásnak: Zentáról Szabadkára a menettérti jegy 256, egy irányba pedig 160 dinárba kerül.

Herédi Krisztián felvétele

A múlt héten Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere egy kis vonatozásra invitálta meg az újságírókat. A próbaúton nemcsak arról győződtünk meg, hogy „Piroskával” valóban kulturált körülmények között kelhetünk útra, hanem arról is, hogy vannak utasok. Igaz, egyelőre viszonylag kevesen, de ezen nem kell csodálkoznunk. El kell telnie egy bizonyos időnek, amíg mindenki megszokja és elhiszi, hogy a „sinó” újra rendszeresen közlekedik.

Az említett hat önkormányzat a vonal megmentése és fenntartása érdekében szerződéses viszonyba lép majd a vasúti társasággal, és a hatályos törvénnyel összhangban — ha szükség lesz rá, vagyis elsősorban veszteség esetén — magára vállalja a fenntartási költségek egy részét. Emellett úgy vélik, hogy a menetrendet is át kellene nézni, illetve megváltoztatni, hogy mindenkinek megfeleljen, azoknak is, akik munkába vagy iskolába mennek Szabadkára, és azoknak is, akik csak a piacra szeretnének eljutni. Most például Zentáról ugyanabban az időben, 11 óra 25 perckor indul a vonat is és egy autóbusz is Szabadkára.

Egyébként a Szerbiai Vasutak személyszállítással foglalkozó részlege hosszas tárgyalások után — és akkor is csak ímmel-ámmal — adta áldását a járat újraindításához, és kilátásba helyezte, hogy ha nem lesz érdeklődés, ismét megszüntetik ezt a szárnyvonalat. Ezzel szemben az érintett községek vezetői úgy gondolják, hogy ha még egy-két szerelvény Szabadkára kerülhetne, akkor lehetne a rendszeres közlekedést lehetővé tenni Zenta és Nagykikinda, majd a későbbiekben esetleg Szeged felé is. Az idén folytatják a Szabadka—Baja vasútvonal tervének kidolgozását, és remélik, európai pénzből néhány éven belül ismét lesz vasúti járat Szabadkán keresztül Szeged és Baja között.

Ceglédi Rudolf elmondta, a zentai önkormányzat vállalta, hogy közvetítésével feléleszti a vasútvonalat, de a kezdeményezés Kern Imre államtitkár úrral vált sikertörténetté. A Belgrád—Budapest vasútvonal kiépítésének megkezdése után az ott felszedett sínek és talpfák egy részét szeretnék áthelyezni erre a vonalra, ami megnövelheti a sínbusz sebességét.

Sokaknak talán nevetségesnek tűnhet, hogy a XXI. században ekkora szenzációként tálaljuk az új szerelvény beindítását, és örülünk, hogy tiszta, van benne fűtés, illetve nyáron légkondicionálás, hogy kivetítő jelzi, hol vagyunk, és melyik állomás következik, sőt, hangosbemondója is van. Mert máshol teljesen természetes és normális, hogy az emberek a pénzükért megfelelő körülmények között utazhatnak. Valamikor nálunk is az volt, de aztán más idők jöttek, és oda jutottunk, hogy minden olyan hírt, amely a jelenlegi állapotok javulását jelzi, boldogan fogadunk. Persze, mi is láttunk már korszerű vonatot, utaztunk is rajta, de azért olyan jó volt gyermekien rácsodálkozni erre a kis pirosra, mely most már a miénk. 

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia