Az est Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója Szabadka a határon, a város és az emberek (1918. XI. 13. — 1920. VI. 4.) — egy levéltáros jegyzetei című művének a bemutatásával kezdődött. A kiadvány 570 nap eseményét dolgozza fel, és igyekszik megmutatni, hogyan változott a város helyzete ez idő alatt. Találhatunk benne statisztikai adatokat a népesség összetételéről, foglalkozásokról, de szerezhetünk új ismereteket a városvezetésről, katonaságról, politikáról, újságokról, egyházról, egészségügyről, közlekedésről, sportról és egyéb témákról.

— Egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy közvetlen kontaktusban legyünk a múlt töredékeivel, forrásaival, hogy őrizzük, gondozzuk és feldolgozzuk őket, hogy összeállítsunk tanulmányokat, cikkeket, monográfiákat. Előfeltétel, hogy legyenek elérhető források, melyeket kutatni lehet. A könyv 26 fejezetből áll, nem szerettem volna a nagy történelmi eseményekkel foglalkozni, a hangsúly a kisembereken van — mondta Stevan Mačković.

Ezután Dejan Mrkić, a Szabadkai Történelmi Levéltár levéltárosa mutatta be néhány szóban az Ex Pannónia folyóirat 28. számát, mely 1996 óta jelenik meg Szabadkán. A folyóirat annak lehet érdekes, akit érdekel Szabadka múltja. A kiadvány helyi, vajdasági, észak-bácskai témákkal foglalkozik.

A könyvbemutató Papp Árpádnak, a Szabadkai Városi Múzeum szakmunkatársának a szavaival zárult, aki a Várospatológia: Szabadka — egy vidéki város társadalma, térhasználata és a térhasználat tanulságai (1867—2010) című kötetével kapcsolatban osztott meg néhány gondolatot. A kötet címe megtévesztő, nem az egészségügyről szól, ebben az esetben egy város kórélettanáról, változásairól beszélünk. A szabadkai társadalom rétegzettségét és működését vizsgálja az 1867. évi kiegyezés után, történelmi, etnográfiai és kulturális-antropológiai módszerek segítségével. A részletes elemzést statisztikai adatok teszik lehetővé, melyek segítségével betekinthetünk egy város működésébe. A könyvben a proxemikus módszer etnográfiai és antropológiai megközelítéséről is olvashatunk.

— Ahogy változnak az ideológiák, politikai erők, azok mind formálnak. Változnak az utcák nevei, a szobrok, melyeket emelünk, mindenre hatással van, ránk is. A könyv pontosan azokkal a témákkal foglalkozik, amelyekkel mindenki, csak nem akar rákérdezni, rámutatni, ez pedig a politikai térhasználat és egyáltalán a mi térhasználatunk. Az egyén, a csoportok viszonya a hatalomhoz, az ebben való együttműködés, vagy pedig közelítési szándék. Ennek értelmében a Várospatológia egyszerre mutat rá olyan jelenségekre, amelyek az orrunk előtt játszódnak le. Illetve olyan törvényszerűségekre, amelyek a történelem folyamán is nyilvánvalóak voltak — hallottuk Papp Árpádtól.