Pongrác gyermekkorában árva maradt. Egy római, keresztény közösség vette pártfogásába. A kis Pongrác éles eszű volt, és amikor a császár elé állították, kiállt hitéért. Diocletianus nem talált szavakat, csak intett, hogy fejezzék le. Pongrác tizenhat évesen halt mártírhalált.

A nép úgy tartja, hogy a három szent rosszalkodik vagy haragszik, ezért hozzák magukkal a hideget. Azt mondják a régi öregek, hogy Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragszanak ránk, és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket. Sokévi népi megfigyelés szerint ezen a napon a melegedő időjárás hidegre fordul. Nem ritkák a fagyos reggelek sem. Viszont ha nem történik drasztikus lehűlés, hűvös nyár várható. A három fagyosszent előtt ritkán ültették ki a palántákat. A Pongrác-napi eső káros volt a gabonára, mivel kedvezett a gombabetegségeknek. A legismertebb népi rigmus a: Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, hogy a szöllő e ne fagyjon, füstöljenek kendtök! A fagyveszély ellen leggyakrabban füstöléssel védekeztek (néhol marhatrágyát égettek), de ahol tehették, vízpermetet fújtak, vagy letakarták a lugasokat. A másik ismert tréfás mondóka a: sok bort hoz ám a három -ác, Szervác, Pongrác, Bonifác, ha felhőt egyiken sem látsz. Tilos volt ezen a napon palántálni, mert a következő napok hideg hajnalai kárt tettek volna a zsenge növényekben. Megfigyelték azt is, hogy amilyen az időjárás Pongrác napján, olyan lesz Orbánkor is (május 25-én).

Szent Pongrácot a tizennégy segítő szent közé sorolja a katolikus egyház. Fiatalemberként ábrázolják vörös palástban, mely a vértanúságára utal. A gyermekek, a fiatalok és a nem régen megkereszteltek védőszentje. Hozzá fohászkodnak hamis tanúzás esetén, illetve a gazdák és az állattartók a májusi fagyok elleni védelemért.