A hamvazószerda a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Mozgó ünnep, a farsangi időszak utáni első nap. Ezen a napon az egyház az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja fel a híveket. A nagyböjt kezdete nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek.
Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu az elmúlás természetes jelképe.
A negyvennapos étkezési megtartóztatás a 4. századtól fokozatosan alakult ki, a 7. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta. Latin neve quadragesima (negyvenedik), emlékezésként arra, hogy Jézus, mielőtt tanítani kezdett volna, negyven napig böjtölt a pusztában.
Fényképezte: Szalai Attila
