A tornyosi Homolya-tanyán szombaton első alkalommal rendeztek lovastalálkozót, melyen ötven ló és lovas vett részt a környező településekről, Zentáról, Oromról, Keviből, Csantavérről és Tornyosról. A kiváló hangulatú rendezvényen megválasztották a legszebb kancát, csődört és fogatot, de a lovasok különféle ügyességi versenyeken is részt vettek, szalmabálákat kerülgettek, kukoricacsövet gyűjtöttek, fogattal tolattak. A legjobb időeredményt elért versenyzők serleget és oklevelet vihettek haza.
A verseny kezdete előtt az udvarba lépve azonnal egy tarka pónin akadt meg a tekintetem, amint éppen vizet kortyolgatott a nagy melegben. Ő Dorka, a hétéves Welsh-póni, mely szelíd, szófogadó és rendkívül hálás.
— Dorka a nagybátyám lova, de két-három éve én rendezem. Nagyon szeretem a lovakat, mert megnyugtatnak, ha szomorú vagyok, jókedvre derítenek. Naponta egyszer etetjük őket, legtöbbször zabot és hereszénát kapnak, de répa és alma is szerepel az étlapon, melyek csemegének számítanak. Mindennap sétáltatjuk őket, nem sokat, de néhány kilométerre szükségük van — mondta a csantavéri Kucs Denisz.
A fogatok felvonulása a pályán
A beszélgetéshez csatlakozott a szomszédban élő Kalmár Győző is, akinek életében kisgyerekkora óta jelen vannak a lovak, hiszen édesapjának híres csődörei voltak.
— Valamikor a csődöröket egy helyre vittük, akár harminc-negyvenet is, és a szakemberek megállapították, melyik milyen fajta, hogy áll a lába, milyen a dereka, és csak a megfelelő csődörökkel volt szabad fedeztetni. A többivel, az úgynevezett zugcsődörökkel nem volt szabad, voltak azonban, akik megszegték ezt a tilalmat, őket jobban megbüntették, mint amennyit a csődöre ért. A Zentán élő Dániel fiamnak van egy kis belga lova, melyet itt tartunk a tanyán. Nem nagy haszon van belőle, de szeretjük, és sokat gyönyörködünk benne. Ha a fiam vagy mi jövünk haza valahonnan, már messziről felismeri az autó hangját, és örömében nyerít. Ma már senki sem szánt lovakkal, hobbiként tartják őket, ami nem olcsó, de aki szereti, annak minden pénzt megér — mondta Győző bácsi, hozzátéve, hogy a lovakat azért is szereti, mert felidézik benne a múltat.
A lovastalálkozón részt vett Argó is, a hatéves angol félvér csődör, mely lovasával, a csantavéri Fekecs Árpáddal az idén megnyerte a Vajdasági Vágta egyik betétfutamát, a Szabadkai Vágtát.
— Mintegy tíz éve tartok lovakat. Akkoriban sokkal több, a maihoz hasonló rendezvényt szerveztek környékünkön, ma már ez a szám mindössze kettő-három. Argó elég ideges típus, de ahhoz képest, hogy csődör, könnyen kezelhető. Az idén harmadszor indultam vele a vágtán, most készültünk a legkevesebbet, de most szerepeltünk a legjobban. Otthon még két pónim és egy féléves csikóm van, majd őt szeretném Argó számára párnak. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás számomra hobbi. Nem is tudom, honnan jött ez a szenvedély, a családban ugyanis senki sem szereti különösebben a lovakat. Egyik ismerősömmel lovagolni jártunk, majd először ő, később pedig én vásároltam egy lovat. Az elsőt a második, a másodikat a harmadik követte, és volt, amikor három lovat is tartottam. Igényes állatokról beszélünk, melyeket etetni, itatni, tisztítani, jártatni kell, nyáron pedig ajánlatos fürdetni őket. Csantavéren egyre több az új lovas. Sok olyan fiatalt ismerek, aki még sosem tartott lovat, de a közelmúltban vásárolt egyet. A kezdőknek azt tanácsolnám, hogy tapasztalt, nyugodt lovat vásároljanak, mely nem ijed meg semmitől, és hallgat a gazdájára — mondta Árpád.
A lovas szépségverseny résztvevői
A tavaly szeptemberben megalakult Ló- és Fiákerkedvelők Tornyosi Egyesületének elnöke, Homolya Ivett minden szálat a kezében tartott. Szervezett és lebonyolított, az ügyességi versenyeken a hibapontokat számolta, ő adta át a serlegeket a legjobbaknak, és még az újságíróra is ügyelt, nehogy kiszáradjon a nyári kánikulában.
— Egyesületünk létszáma még nem nagy, a tornyosi lovasok mellett egy-egy oromhegyesi és csantavéri tagunk is van. Összetartunk, és kiváló az összhang közöttünk. Már kis koromban arról álmodoztam, hogy egyszer majd lovastalálkozót szervezhetek, és ez most valóra vált. Megtisztelő számomra, hogy legfiatalabb lovasként én lehetek az egyesület elnöke. Eleinte egy kissé tartózkodtam a találkozó megszervezésétől, fiatalnak tartottam magam ehhez, viszont a tornyosi és a zentai klub tagjai is támogatásukról biztosítottak, így úgy gondoltam, vágjunk bele. A találkozóból hagyományt szeretnék teremteni, hogy nyolcvan-kilencven éves nagymamaként az unokáim büszkén mondják, ezt a nagymamám csinálta. Bízom benne, hogy családom is továbbviszi ezt a rendezvényt, mert én is apukám tudását és álmait viszem tovább, de az én álmaim is ugyanezek lettek. Apukám már pici koromban belém nevelte a lovak szeretetét. Nagyon boldoggá tesz, hogy szemében büszkeséget és boldogságot látok, mert továbbviszem azt a tudást és lóimádatot, amelyet ő képvisel. Istállónkban több lovat tartunk: három ügetőt, két pár lipicai lovat, melyekkel fogathajtó versenyeken veszünk részt, három sportpóni keveréket és két shetlandi pónit. Ha úgy hozza a sors, akkor szeretnék majd még több lovat, hiszen továbbvinném az álmom — mondta Ivett, aki három alkalommal ügető lovakkal vett részt a Vajdasági Vágtán, legközelebb azonban a Szabadkai Vágtán (ehhez be kell szereznie a megfelelő lovat, ügetőkkel abban a futamban nem indulhat) vagy a Parasztvágtán rajtolna, melyre a lipicai kancát készítené fel.
A zentai Fodor Attila Báróval, a négyéves csődörrel és Liszkával, a kilencéves kancával több díjat is kiérdemelt. Bárót a legszebb csődörnek választotta a bírálóbizottság, Liszka a kancák között ezüstérmet nyert, a fogatok között pedig Báró és Liszka a legszebb párnak bizonyult.
— Ebbe születtem bele, hiszen öregapám is lovakkal foglalkozott, édesapám is, így szinte természetes, hogy rám ragadt a lovak iránti szeretet. A lovak számomra a mindennapi élet részei, egy életforma. Nagyon kell szeretni őket, mert ez egy elég drága hobbi. Az itt látható két lovon kívül otthon még van tíz, tehát összesen tizenkét lovam van, plusz még három shetlandi póni. Ha tehetem, naponta járatom őket a határban egy-másfél órát. Zentán és környékén egyre több fiatal kap kedvet a lótenyésztéshez, a lovak száma már meghaladja a százhúszat is — mondta Attila.
A három serleget begyűjtő Fodor Attila Báróval együtt veszi át a díjat Homolya Ivett-től, a lovastalálkozó fő szervezőjétől
A versenyek után sem maradtak el az izgalmak, hiszen a szervezők gazdag tomboláról gondoskodtak, melynek fődíja egy kis csacsi volt. A tombola után a lovasok a sátor alatt hűs ital és finom étel mellett beszélgethettek, és tapasztalatot cserélhettek, a jó hangulatról pedig a Vajdasági Szegénylegények együttes gondoskodott. Az I. Tornyosi Lovastalálkozót Zenta Önkormányzata és több magánvállalat, illetve magánszemély támogatta, a műsorvezető szerepét pedig a csantavéri Burány Ferenc töltötte be.
