A tartalmilag rendkívül sokrétű kiadvány tizenhét tanulmányt tartalmaz, melyek a társaság egy korábbi, 2014-ben megtartott konferenciáján hangzottak el. A könyv a tervezett Kulturális értékeink a Kárpát-medencében című sorozat első része.

Az emberek identitását számos elem határozza meg, így a már említett tanácskozáson beszámoló hangzott el például az építészeti és a lakberendezési hagyományról, a viseletkultúráról — a többi közt a bajuszról is —, az ünnepekhez köthető gasztronómiai szokásokról, a betlehemes játékokról, a vallási népénekekről, az úgynevezett amerikázásról… A leírtakhoz a Kárpát-medence mint közös haza adta a keretet, a kutatók a régióban élő magyarság múltját és jelenét meghatározó témákkal foglalkoztak.

— Sokan azt hiszik, az identitás azt jelenti, ha mellet döngetve, esetleg zászlót lengetve kijelentjük, magyarok vagyunk. Ez azonban külsőség, mert nekünk úgy kell élnünk, olyan kultúrát kell elsajátítanunk és kivetítenünk mások irányába, hogy abból tudják meg, kik vagyunk. Fontos, hogy akármihez nyúlunk, hagyjunk jelet magunk után — hangsúlyozta dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke.

A bemutatón a kötet néhány szerzője számolt be röviden az általa vizsgált jelenségről. Csorba Béla a „Mikor kezdtem a nagy vízen utazni…” című írásában a vajdasági magyarok kivándorlásával foglalkozott, pontosabban azzal a folyamattal, amikor a trianoni döntést követő években tömegek indultak el Észak- és Dél-Amerikába. Silling Léda a kupuszinai festett bútorról, annak változásáról, a barna, a sötétkék és a világoskék korszakról beszélt. Klamár Zoltán a határövezethez közeli szerbiai (Horgos, Törökkanizsa) és romániai (Temesnagyfalu) településeken térképezte fel az identitáskonstrukciókat, Fehér Viktor
egyetemi hallgató pedig szülőfalujában, Egyházaskéren gyűjtötte össze a szólásokat, közmondásokat. Kónya Sándor azt bizonyította szóban és dalban, hogyan alakulhat ki egy templomi szertartásból, a kereszt leleplezéséből egy templomon kívüli népi ájtatosság, melyet a hívők keresztútjáráskor végeznek papi jelenlét nélkül.

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság a szellemi értékeinket igyekszik feltárni, becsülni, megőrizni, és ezt az idei évre tervezett programjaival is bizonyítja. Májusban Palicson és Szabadkán emlékeznek Penavin Olga nyelvészre, néprajzkutatóra, aki az idén lenne százéves, majd augusztus elején Újvidéken, Temerinben és Karlócán háromnapos konferencián foglalkoznak a háromszáz esztendős tekijai búcsúval. Ismét megtartják Magyarkanizsán a dr. Papp György nevét viselő szociográfiai tanácskozást, Zentán pedig Bodor Anikó, dr. Burány Béla és Tripolszky Géza munkásságát idézik fel.

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia