home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Ha az élet napja lehanyatlik az emlékezés csillagai világítanak
LOSONCZ Rezső
2014.06.25.
LXIX. évf. 26. szám
Ha az élet napja lehanyatlik az emlékezés csillagai világítanak

Nemrégiben hatvanöt éves osztálytalálkozóra gyűlt össze az egykori kanizsai vegyes algimnázium 1948/49-es tanévben kis érettségit tett 3. a és 3. b osztályának tizenöt véndiákja. A hatvanéves találkozón elfogadott döntés értelmében ismét találkoztak, hogy elbeszélgessenek a régmúlt diákévekről, a közös emlékekről és a jelenlegi életükről.

A hajdani nyolcvankét tanulóból sajnos sokan örökre eltávoztak tanáraikkal és osztályfőnökükkel, Bata Klárával, valamint Vajda Józseffel együtt, akikről tisztelettel megemlékeztek. Néhány diáktársuk pedig objektív okokból nem jöhetett el. A szervezést ezúttal is Bán Ilona és Losoncz Rezső nyugalmazott tanár vállalta, aki többek között elmondta: emlékei szerint a háború utáni tanító- és tanárhiány miatt többször cserélődtek a pedagógusok — főleg az alsósoknál —, az új diáktársak pedig jellemzően a felsőbb osztályokba kerültek. A generáció nem volt homogén, mert a tanyavilágból és a településekről érkeztek azok a kisdiákok, akik ott végezték el az alsó osztályt, és tanulmányaikat csak Kanizsán folytathatták. Így történhetett meg, hogy olykor akár háromévnyi korkülönbség is volt a tanulók között. Ennek ellenére mégis összekovácsolódtak, összetartottak — hangsúlyozták a szervezők.

Az immár nagyszülőknek — visszaemlékezve a felejthetetlen diákévekre — hihetetlennek tűnik, hogy 40-es létszámú osztályközösségben tanultak és nevelkedtek — szemben napjaink 18-20-as, legfeljebb 25-ös létszámával, mégis eredményesen, jó magaviselettel fejezték be az iskolát. A magyar és a szerb nyelven kívül az oroszt is elsajátították — a háború után ez kötelező volt. A kellemes beszélgetés folyamán szóba került a továbbtanulás is, és kiderült: a hajdani osztálytársak közül kevesen folytatták tanulmányaikat, ami érthető, hiszen a háború után nehéz gazdasági helyzet volt az országban és a családokban egyaránt. Néhányan külföldre mentek dolgozni, vagy később a gyerekeik után. Meg kell említenünk — a teljesség igénye nélkül — azoknak a nevét is, akiknek a nehézségek ellenére sikerült tovább tanulniuk, főiskolát, egyetemet fejeztek be, és tanítók, tanárok, mérnökök stb. lettek. Ők: Harmat Borbála, Engi Júlia, Bosznai János, Nyilas Antal, Újhelyi Ferenc, Vörös Imre, Losoncz Rezső, Bozsó Emma, Rekecki Rózsa.

A baráti és vidám hangulatban elfogyasztott ebéd után felidézték az utóbbi öt év családi eseményeit, illetve a nyugdíjas évek szépségét, nehézségeit is.

Végül megegyeztek abban, hogy — még ha csak rövid időre is, ám — a jövőben évente találkoznak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..