— Az említett beruházásnak több oka is van. A legfontosabb, hogy Mišo fiunknak — akinek egyébként a vegyszermentes növénytermesztés a szakterülete — kenyeret adjunk a kezébe — mondta a nyugdíjas háziasszony, és hozzátette: — Tekintettel arra, hogy a családunknak nincs sem földje, sem pedig olyan gazdasága, amelyen növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel tudna foglalkozni, valamilyen megoldást kellett találnunk. A lehetőségeket kutatva arra a megállapításra jutottunk, hogy az Európai Unió iskoláskor előtti intézményeiben, sőt az általános iskolákban is a zsíros és egészségtelen nassolnivaló helyett egyre gyakrabban adnak vitaminokban gazdag szárított gyümölcsöt a gyermekeknek. Ezzel idejében „rászoktatják” őket az egészséges táplálkozásra. A másik fontos szempont, amiért a Szabadkán gyártott Arthur Solar ASS—1 miniszárítója mellett döntöttünk, hogy viszonylag kis helyet foglal el, továbbá az, hogy környezetbarát, a szomszédokra is oda kellett ugyanis figyelnünk. A szárító-aszaló napi kapacitása 150 kg friss gyümölcs. Természetesen miután megtaláltuk a helyünket a piacon, ezt a mennyiséget növelni szeretnénk — mondja bizakodóan Nagy Olajos Simka. Tudomása szerint szűkebb környezetünkben jelenleg senki sem foglalkozik ezzel a tevékenységgel, így a piacokon található szárított gyümölcsöt vagy a belgrádi nagypiacról hozzák Szabadkára, vagy pedig Magyarországról, Ukrajnából, Törökországból importálják. Ha a beszállítóknak ez kifizetődik, akkor valószínűleg a szabadkai határban termett gyümölcsök aszalásával is megéri foglalkozni.

— Az a célunk, hogy az aszalt termékek bekerüljenek az óvodákba és az iskolákba. Jelenleg nálunk sajnos csak karácsonykor kerülnek ilyen gyümölcsök az asztalra, más országokban azonban ez mindennapos jelenség. Munkánkkal azt szeretnénk elérni, hogy ez az állapot megváltozzon, és az aszalt termékek fogyasztása életformává váljon — nyilatkozta Nagy Olajos Simka.

A vásárlók a piacon az aszalt gyümölcsök közül a szilvával és a barackkal találkozhatnak leggyakrabban. A zöldségfélék szárításának azonban nincs hagyománya. Ezt támasztja alá az is, hogy Szerbiában mindössze egy termelő foglalkozik a paradicsom aszalásával. Pedig mint megtudtuk, volna rá igény, annál is inkább, mivel a szállodákban és az éttermekben akkor is szükség van erre a zöldségfélére, amikor frissen nem kapható. Vidékünkön nemcsak a zöldségfélék szárításának nincs hagyománya, hanem azok fogyasztásának sem.

— Tekintettel arra, hogy Szabadka gyümölcstermő vidék, szerintünk nem fog gondot okozni az aszalónkba való nyersanyag beszerzése — véli a nyugdíjas háziasszony. A vállalkozáshoz fűződő tervekkel kapcsolatban megtudtam, hogy az aszalásra szánt gyümölcsöt kezdetben vásárolnák, majd később, amikor ezt az anyagi lehetőségeik is megengedik, telket vagy gyümölcsöst szeretnének venni. Véleményük szerint ezzel nemcsak gazdaságosabbá válna a termelés, hanem annak végeredménye is mindenki számára hozzáférhetőbb lenne.

— Amikor az aszalót megvettük, azt hittük, hogy egyszerű és könnyen elsajátítható folyamatról van szó, de mint később kiderült, ez egyáltalán nem így van. Hiszen nemcsak a gyümölcsök tisztítására, mosására kell odafigyelni, hanem azok nagyság szerinti szétválogatására is. Az aszalás után a csonthéjasokból el kell távolítani a magot, és csak ezután kerülhetnek ömlesztett áruként a piacra. Ha viszont már csomagolva szeretnénk eljuttatni a vevőkhöz, akkor az egy újabb beruházást igényel. Az egészségügyi előírások ugyanolyan szigorúak, mint az élelmiszer-termelés bármely területén. Külön helyiséget kell kialakítanunk, ahol majd az aszalt termékek kezelése folyik, így arra a megállapításra jutottunk, hogy a 3500 euró értékű, napenergiával működő aszaló a legkisebb tétel ebben a beruházásban. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ennek a vállalkozásnak van jövője Szabadkán és környékén — jelentette ki Nagy Olajos Simka kelebiai nyugdíjas.