home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Gyökér is, meg lomb is
Perisity Irma
2022.07.01.
LXXVII. évf. 25. szám
Gyökér is, meg lomb is

Számtalanszor meghatódva hallgatom az olyan beszélgetőtársat, aki egyedül, minden anyagi és egyéb segítség nélkül neveli vagy nevelte fel gyermekeit. Sajnos szép számban vannak, és az élettörténetük nem hasonlít egymásra. Minden ilyen szülő sorsa rengeteg külső tényezőtől függ, és gyakran a legegyszerűbb, banális dolgoktól a gyógyíthatatlan betegségig minden gonddal egyedül vívják meg a harcot. Szerintem ők a mindennapok névtelen hősei.

— Ezzel a beszélgetéssel pecsételem meg önmagam előtt is a tényt, hogy az évek folyamán csak az egyik felem maradt férfi, a másik nővé változott, mert másként nem történhetett — mondja kesernyés gúnnyal a nyugdíjról szóló hivatalos végzést váró férfi. — Úgy érzem, az út nehezét megtettem, pontosabban megtettük a lányommal. Sok minden alakulhatott volna másként az életünkben, ha annak idején én energikusabb lettem volna. Tudja, évek kínkeserves küzdelme kellett ahhoz, hogy megértsem: a nők a nehéz helyzetekben sokkal gyorsabban, okosabban találják fel magukat. Mi, férfiak viszont úgy gondoljuk, hogy nekünk mindent egy kicsit jobban szabad, mint a nőnek. De még ennek az íratlan szabálynak is képesek vagyunk kihasználni minden oldalát, tekintet nélkül a következményekre. Én egy iparoscsalád négy gyereke közül az egyetlen férfi vagyok, és a szokványos „férfielőnynek” minden oldalát bőségesen élveztem gyermek-, de idősebb koromban is.

Az apám és a három nővérem mindent megengedtek, az anyám volt az, aki „embert akart faragni belőlem”, mindannak ellenére, hogy állva pisiltem, ahogy ő mondta. Sok intelmét elengedtem a fülem mellett, de azt, hogy csak becsületes ember nézhet tükörbe, egy életre az eszembe véstem. Ő sem vonta kétségbe, hogy a férfiak szabadabban viselkedhetnek, mint a nők, de ügyesen belém nevelte a nők tiszteletét. Sosem hazudtam egynek sem. Nem voltam nőcsábász, de szerettem szórakozni, és erre volt is lehetőségem, mert szakiskolát fejeztem be, és korán elkezdtem dolgozni, így zsebpénzem is volt bőven. Így történt, hogy egy buli alkalmával megismerkedtem egy nővel, aki az első pillanatban bevallotta, hogy férjnél van, a párja egy vad természetű, iszákos férfi, akihez az apja adta feleségül. Már néhány hónapja egy olyan helyen élt, amelyről azt hitte, hogy a férje nem találja meg. Egy kicsit megesett rajta a szívem, és néhány találkozás után összemelegedtünk.

Rendes, tiszta, okos, dolgozó nő volt, aki szerelmes lett belém anélkül, hogy erre felfigyeltem volna. Csaknem két évig tartott a kapcsolatunk, közben néhányszor megmentettem a férjétől, aki mindenáron vissza akarta kapni. Egyszer találkoztam egy lánnyal, a gyomromban repkedni kezdtek a lepkék, de semmi sem lett belőlünk, mert a partnerem bejelentette, hogy terhes, és én úgy éreztem, becsületbeli dolog, hogy ne hagyjam cserben.

Nem vettem feleségül, mert nem tudott elválni a férjétől, de összeköltöztünk. Megszületett a lányom, és kétéves volt, amikor az anyja kibékült a férjével, majd külföldre mentek. Néhány hónappal a kitelepedésük után kaptuk a hírt, hogy közúti balesetben elhunyt. Elkezdődött a lányommal való közös életünk. Rengeteget dolgoztam, közben megtanultam főzni, nem esti iskolában, hanem könyvekből, sokat olvastam a gyereknevelésről is, a kislányok serdülésének folyamatáról, mert olyan dolgokban is helyt kellett állnom, amelyeket nem szokás férfimunkának tartani. A nővéreim sokszor akartak segíteni, de én éreztem, hogy nem kedvelik igazán, szívből a lányomat. Furcsa módon nem is kívántam, hogy új asszony kerüljön a közelünkbe. Ahogy a lányom nőtt, egyre szorosabb, őszintébb lett köztünk a kapcsolat, ő is érezte, hogy olyan jól funkcionálunk, hogy nincs szükség idegen segítségre. Ma már mosolyogva emlékezek olyan dolgokra, amelyeket félszegen, de tudtam kezelni. Például ilyen volt az első menzesz; hogyan maradnak a lányok terhesek; hogy kell felismerni az embereknél az őszinteséget; mi valójában a becsület; stb.

Teljesen természetes volt számomra, hogy este vasaltam, a lányom meg tanult. Építőmérnök, a szakmájában dolgozik, udvarol neki egy nagyon rendes kollégája, aki engem — tiszteletből — anyapának hív. Ha minden jól alakul, augusztusban megüljük a lakodalmat. És ezzel, azt hiszem, az én szerepem véget ér. Valamelyik este a lányom mesélte a cégben történteket, és megmosolyogtuk egy fiatal kolléganője gondját, aki azt mondta az apjáról, hogy fogalma sincs, mi is valójában egy nő. Hát a lányom rólam mint rendkívüli nőszakiról egy olyan definíciót adott, amely kártérítés volt számomra minden átélt problémáért, átszenvedett, magányos éjszakáért. Úgy fogalmazott a kolléganőjének, hogy ő nem tudja, milyen lehet egy apa, de azt tudja, hogy az övé nemcsak az életének a gyökere volt, amely mindig stabilitást nyújtott neki, de lomb is volt, mely egész életében védte mindentől, árnyékot, biztonságot, hűvöst nyújtva neki. Meg mézédes gyümölcsöt éjszakába nyúló, meleg beszélgetések formájában.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..