Sima (natúr), fokhagymás, csípős, bazsalikomos. Vagy akár oregánós, kapros, csak a fantázia szabhat határt. Finomabbnál finomabb házi készítésű sajtok kerülnek ki Sziráki Éva konyhájából. Meg hagyományos és csikorgós túró, ezek is mennyeiek. Nem csoda, hiszen házi tejből, örömmel készülnek.
A szemet gyönyörködtető házi tejtermékek felkeltették a kíváncsiságomat. Miután rábukkantam a képekre a közösségi oldalon, néhány nap múlva már magam is megkóstolhattam az ízlésesen, a tányérra a téli ünnepekre való tekintettel fenyőfa alakban felsorakoztatott, kis háromszögfalatkákat. Mint kiderült, Éva alig néhány hete próbálgatja, mennyire népszerű a túrója, sajtja, melyet korábban „csak” otthoni fogyasztásra készített. Őt magát is meglepte, mennyi megrendelése lett néhány nap leforgása alatt.
Csepegtetés
— Egyre kevesebb tej jut a csarnokba átadásra — mondja. — Kisgyermek koromban anyukám készítette a túrót, hiszen állatokat tartottunk, nem volt tehát kérdéses, hogy saját készítésű kerül az asztalra. Amikor én csináltam sajtot a családomnak, mindenki el volt ragadtatva, hogy hú, ez milyen finom! Amit készítettem, pillanatok alatt eltűnt, mint egy varázslat, ott van, és már nincs is. A férjem meg a gyerekek is noszogattak, miért nem csinálok másoknak is, viszont elvetettük az ötletet, mert az további pluszidőt igényel. Az egyik kedves barátnőmmel megkóstoltattam, neki is nagyon ízlett, próbáljuk ki ezt az ízt, azt az ízt, ez is jó, az oltott túró is nagyon ízlik! Azóta ő folyamatosan rendel, és dicsérgeti mindenkinek. Jött egyik is, másik is, hogy csinálnál-e nekem túrót. Jó, lehet! Aztán a többi már ment magától. A gyerekek most már kérdezik is, hogy ez a miénk vagy másé. És nagyon örülnek, ha azt mondom, a miénk. Szeretik, és az nagyon jó, hogy ha csinálunk egy szendvicset, azon saját készítésű összetevők vannak.
Csipős sajt kerül a formába
Éva naponta három-négy órát tölt a konyhában, túró, sajt a reggeli és az esti fejés után is készül a friss tejből. A túrónak több idő kell, három-négy nap, mire elkészül. Természetesen savanyodik, aggasztalódik (összeáll), a sajt pedig gyorsabb módszerrel, forralás után egy savanyítóoldat segítségével természetes elválasztással készül, kettéválik a savó és marad a sajt. Éva robotgéppel habosítja, állagosítja, aztán következik a formába öntés, ízesítés. Ez utóbbi kizárólag termelőtől vásárolt, ízletes nyersanyaggal (paprika, fokhagyma) lehetséges. A bazsalikom saját kertben termett.
— Mi kis családi gazdaság vagyunk, kevés tejről van szó, napi maximum 25–30 literről, melyet fel lehet dolgozni, hiszen a tejcsarnokba is adunk át, emellett vannak kisborjak is, melyek megisszák. Viszont jó lenne ebből a kicsiből többet kihozni, és akkor miért ne úgy, hogy abban a kedvét is lelje az ember? Van, aki szívesen süt süteményt, dekupázsol, vagy szappant önt, nekem a sajtban jut kifejezésre a kreativitásom. Ilyenkor elvonulok a kiskonyhámba, és szeretek egyedül lenni. Napi 3–4 kiló sajtnál több nem tud elkészülni. Ez mennyiségre kevés, ám ennél sokkal többet nem tudnék egymagam gyártani naponta, legfeljebb a dupláját. Látnék benne fantáziát, hogy többen összefogjunk, csináljuk, illetve bejegyeztessük. Át kell gondolnunk nekünk is, szem előtt tartva, hogy egyre jobban hangoztatják azt, hogy a kistermelőktől nem veszik majd át a tejet. Mi lesz, ha ez valóban bekövetkezik?
Éva robotgéppel állagosítja a sajtot
— Amikor Évát feleségül vettem, még tizenhat-tizenheten adtuk át a tejet a faluból az egyik helyen, a másikon meg huszon-egynéhányan — veszi át a szót a férje, Sziráki Norbert. — Most meg tizenkét-tizenhárman vagyunk, körülbelül harmad annyian maradtunk. Jóval kevesebb a tej, mint akkor, és ha ritkítják a beszállítókat, valószínűleg az első helyen leszünk, akiket kihúznak a listáról. Így is kétnaponta viszik el a tejet. Én a magam részéről nagyon büszke vagyok rá, hogy a feleségem ezt bevállalta.
— Különben is 25,92 dinár a tej felvásárlási ára a csarnokban — mondja Éva. — Pedig mennyi munka van vele! A tehénnek takarmány kell a jászolba, a herét le kell vágni, préselni, behordani, és a mostani emberhiánnyal is számolni kell, meg a napszámmal.
A család tagjai állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoznak, ez tölti ki az életüket. Fejőstehenet, borjat, sertést, malacot tartanak, mindenből egy keveset. Egy évvel ezelőtt vásárolták a Prosperitati Alapítvány segítségével a juhokat, azok most kezdenek elleni, jelenleg ez foglalkoztatja a legjobban a család minden tagját, a tizenöt és a tízéves nagylányokat is beleértve, hogy amikor kimennek, van-e már kisbárány.
Ízletes házi sajt a tányéron
Norbert azt is hangsúlyozza, hogy az állatokat szeretetből tartják, nem kizárólagosan haszonszerzés céljából. Mindegyiknek van neve, a legkisebbtől a legnagyobb jószágig, a teheneknek, bariknak is, ami lehet, hogy nem a legszerencsésebb dolog. Én ebbe úgy belenőttem — fogalmaz, és hozzáteszi, nem szívesen válnának meg tőlük, még akkor sem, ha az üzletpolitika mostohán bánik a termelőkkel.
— Ha tudnánk tejhasznot előállítani — valamikor faluhelyen így mondták a sajtra, túróra —, akkor lehet, hogy meg tudnánk maradni az arany középúton. Emellett a szívemnek egy nagyon kedves dolog az, hogy a feleségem ebben örömét leli, abban, hogy alkot valamit, ami másoknak is örömet szerez.
— Van egy nő, aki már nemegyszer rendelt, a múltkor vittem neki a sajtot meg a túrót, és nagy örömmel mondta, de jó, megyünk a gyerekekhez, viszem nekik. Jó érzés volt, hogy az én sajtomat osztja meg a szeretteivel — fogalmaz Éva.
Egyelőre főleg a helybeliek, vagyis a tóthfalusiak rendelnek házi tejtermékeket, viszont már a közeli Magyarkanizsára, Zentára is vittek belőlük. Éva abban bízik, hogy az érdeklődés kitart, és sokáig készítheti örömmel a termékeit. Arról is boldogan számolt be, hogy sajtjaira, túróira a helyi árucikkeket népszerűsítő vajdasági szervezetek egyike is felfigyelt. Ki tudja, talán a közeljövőben védjegy is kerülhet majd termékeire.
