Az év hetedik hónapja. Innentől kezdve — ha lehet — még gyorsabban múlik majd az idő. Mert sokaknál most következik a pihenés, a nyaralás ideje, aztán az őszre iskolakezdés, majd lassan a karácsonyra készülődünk, és véget ér az év. Megint. Ami ebben a nagy rohanásban igazán zavar, az a felszínesség, mely egyre inkább jellemző rám is. Belefásulok a mindennapokba, és már nemcsak azokat a pillanatokat hagyom ki, amelyek valamiért kellemetlenek számomra, hanem azokat is, amelyek örömet szerez(hetné)nek. Szeretek strandolni, de nem tudom magam elengedni a napsütésben, mert a holnapi teendőimen kezdek el gondolkodni. A nyári szabadságnak örülök ugyan, de már előre félek attól a munkamennyiségtől, amely majd a felszabadult, vidám pillanatok után zúdul a nyakamba.

Ki a hibás ezért? Én magam. De vajon egyedül vagyok-e ezzel a gonddal? Szerintem nem. Sok ismerős panaszkodik a rohanó időről, arról, hogy a nyaralás, kikapcsolódás után a feltöltődésre szánt hetek csak álomnak tűnnek... Hogy mit lehet tenni, nem tudom. Az idő múlását nem tudjuk lassítani, de talán megtanulhatnánk megélni a pillanatot. Amikor a gyerekek, unokák látogatóba érkeznek. Amikor egy-egy utazás során szép tájon fut át a kocsink. Amikor belekortyolunk egy pohár üdítő limonádéba. Apróságok, melyek csodálatossá, varázslatossá teszik az életünket, és melyeket észre sem veszünk.

Legyen ez másként az idén! Lassuljunk le, élvezzük egy kicsit a pillanatot, éljük át teljesen, és felfrissülve, újult erővel találkozzunk ismét az ősszel! Addig is, kellemes nyarat kívánok mindenkinek — természetesen a Hét Nap mellett!