Gondolatok egy jubileumi koncerten
Csermák Zoltán
2021.06.19.
LXXVI. évf. 24. szám
Gondolatok egy jubileumi koncerten

Nemrégiben váratlan lehetőséget kaptam, hogy a Magyar Rádió Énekkarának hetvenéves jubileumi koncertjén vehessek részt. Ez arany betűs ünnep volt számomra is, mivel a pandémia miatt nyolc hónapja nem hallottam élőben rangosabb hangversenyt.

Az est műsorán — az I. Ferenc József királlyá koronázására írt — Liszt Koronázási miséje szerepelt. Méltó választásnak tartom, hiszen az énekkar az elmúlt hét évtizedben fejedelmi magasságokat ért el, s a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb együtteseként tartják számon.

Liszt életében fontos szerepet töltött be a mű, mire elnyerte a megbízatást, intrikák sorával találta szemközt magát. 1857-ben a nagy, magyar szerző Rómában tartózkodott, amikor levélben megkapta a felkérést. Válasza így hangzott: „Paratum cor meum et psalmum dicam” („A szívem kész dicséneket zengeni”).

„A koronázási magyar mise az egyházi zeneirodalom egyik legértékesebb terméke” — írja a műről az erdélyi származású zenei szakíró, Papp Viktor. „Vallásos érzéseinek mélysége Bach h-moll miséje, Beethoven Missa solemnise, Cherubini nagy miséje és a Schubert-misék mellé emelik.”

Lisztet az udvaroncok a magyar motívumok miatt is bírálták, a Rákóczi-nóta elemei is felbukkannak a remek hangszerelésben. A szerzőt egyébként meg sem hívták a koronázásra, végül a karzaton kapott helyet, de nem várta meg a szertartás végét. Ezt a pillanatot dolgozta fel Keleti Márton a Szerelmi álmok című filmjében: a magányosan távozó mestert (Sinkovits Imre alakításában) a bámészkodó tömeg hosszasan éljenzi.

A Hungarotonnál a mű két felvétele is folyamatosan kapható volt, az elsőt, az 1960. évit Ferencsik János vezényelte. A jubileummal kapcsolatban számunkra értékesebb lehet az 1980. évi kiadvány, hiszen a mű e korongon is az MRT Kórus előadásában hangzik el, így a mostani produkciónak is fontos előzménye.

A főpróbán egyedül vettem részt nézőként, a Pesti Vigadó egyik oldalpáholyában élvezhettem az előadást. Valóban élveztem, a csillogó Glória tételt, a Credo visszafogottságát, az Offertórium gyönyörű hegedűszólóját, mely ugyan egy műdalt idéz, de Liszt a dallamot himnuszi magasságokba emeli. A szerző egykor a híres magyar hegedűsnek, Reményi Edének szánta e darabot.

A rádiózenekar és a kórus is kitett magáért e jeles ünnepen. Elismerésem az énekkar tagjainak, akik maszkban álltak pódiumra. A szólókat Szemere Zita, Bakos Kornélia, Szerekován János és Hámori Szabolcs énekelték, a pulpituson Pad Zoltán Liszt-díjas karnagy állt, aki 2014-től vezeti a Magyar Rádió Énekkarát. Az előadás visszafogottsága s emelkedettsége méltó volt a jeles naphoz.

Este még egyszer meghallgattam a művet a Bartók rádióban, a két koncert nekem is ünneppé tette a vasárnapomat.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Zene füleimnek rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..