A hiedelmet annyira komolyan vették, hogy amikor példányszámuk tíz alá csökkent a II. világháború alatt, Winston Churchill miniszterelnök biztos, ami biztos alapon hozatott néhány nőstényt Marokkóból és Algériából. A majmok gondozása 1992-ig a félszigeten szolgáló brit haditengerészet hatáskörébe tartozott, a brit haderő hivatalos védelme alatt álltak. Élelmezésüket és gyógyításuk költségét a hadsereg fedezte, katonák vigyáztak rájuk és gondozták őket. Ha valamelyikük megbetegedett, a Királyi Haditengerészeti Kórházban kezelték, mint bármelyik brit katonát a félszigeten. Volt egy kapitális hím az ’50-es években, mely egyik napról a másikra eltűnt. Egy évvel később, az emberekhez hasonlóan, halottá nyilvánították. Évtizedeken át adtak nekik nevet, de facto emberszámba vették őket.

Gibraltár főutcája

A félszigeten napjainkban 250-300 berber makákó él, de számuk évről évre erősen változik. Kontinensünkön ez az egyetlen vadon élő majompopuláció. Senki sem tudja, hogyan kerültek Gibraltárra. Egyesek úgy vélik, hogy Spanyolország mór megszállása idején jutottak Európába mint az arabok házi kedvencei, melyek aztán elszöktek és elszaporodtak. Mások szerint a britek hozták őket 250 évvel ezelőtt, hogy lövészetet gyakoroljanak rajtuk. Merészebb teóriák szerint a Gibraltári-szoros alatt van egy tizen-egynéhány kilométer hosszú, víz alatti alagút, melyen keresztül átszöktek Európába.

A 6 négyzetkilométeren minden elfér

A stratégiai fontosságú helyen fekvő 6 km²-es félsziget sokáig angol katonai támaszpontként üzemelt, civilek csak ritkán és korlátozott számban juthattak be. A békésebb idők beköszöntével Andalúzia nagyobb városaiból egynapos kirándulások alkalmával bárki meglátogathatja a szemtelen kis jószágokat. A félsziget mint brit, tengerentúli terület a schengeni övezet része volt a Brexitig. Státusza ezután megváltozott, hivatalos útlevél-ellenőrzés van a spanyolországi La Línea de la Concepción határátkelőn is, és a gibraltári–brit oldalon is (EU-s útlevéllel nincs szükség vízumra). Turisták csak gyalogosan, motoron vagy autóval mehetnek be a brit területre. Rögtön egy kuriózum fogadja a látogatókat: a repülőtér. Katonai és magángépek gyakran érkeznek a félszigetre. Ekkor a határ és a város felől egy-egy sorompóval néhány katona lezárja az utat, mely keresztezi a kifutópályát. Mindenki nyugodtan megvárja, hogy elhaladjon a repülőgép, és folytatja útját. Nem sok kifutópálya van a világon, melyen emberek és kerékpárosok közlekednek. Ezek után már senkinek sem tűnik fel, hogy brit területről lévén szó mégis jobb oldali közlekedés van érvényben.

Itt felejtették az angolok

A több évtizedes katonai elszigeteltségének köszönhetően a város (azt is Gibraltárnak hívják) megőrizte jellegzetes brit–spanyol vonásait. A Szikla, ahogy a legtöbb helyi nevezi a várost, két teljesen különböző mentalitású és temperamentumú népből állt össze. Egyrészt a hórihorgas, kimért, hidegvérű angolokból, másrészt a nyápic spanyolokból, akiknek soha be nem áll a szájuk. A britek mindig rá voltak utalva a közeli, spanyol falvak lakosaira. Rengeteg hispán dolgozott a hadseregnek, mivel olcsóbban végeztek el bizonyos feladatokat, mint a haditengerészet. Cserébe Gibraltár vám- és áfamentes övezetként csábítja az Ibériai-félsziget vásárlóit. Azzal csalogatják őket, hogy kedvezőbb áron kínálják a dohányárut, a szeszes italt, a parfümöket és az ékszereket. De az angol áru alig olcsóbb, csak a minősége jobb.

Gibraltár brit, tengerentúli terület

A makákók Gibraltár legnagyobb turisztikai látványosságai. Az Upper Rock Természetvédelmi Területen élnek, mely a félsziget csaknem felét foglalja magában. A sziklacsúcsra felvonó visz fel az óvárosból. A menetidő 5-6 perc, de gyalogosan is érdemes felsétálni, mivel útközben sok érdekességet láthat az ember. A hatalmas parkban számos ösvény, panorámakilátó, botanikus és sziklakertek vannak, de történelmi emlékekben, szobrokban is bővelkedik. A park legnagyobb attrakciója a majmok mellett a Szent Mihály-barlang. A 300 méteres magasságban lévő cseppkőbarlang-komplexum több üreg egybenyílásával jött létre. A Katedrális-barlang akusztikája páratlan, gyakran rendeznek benne koncerteket és fényjátékokat. Van egy 600 főt befogadni képes terme is, ahol színházi előadásokat tartanak – megint csak páratlan körülmények között. A park újabb kori attrakciója a semmi felett 340 méterrel kialakított Skywalk üvegpadlós terasz és a Windsor függőhíd. A 70 méter hosszú híd egy 50 méter mély szurdok felett ível át. Már gyenge szellő hatására is imbolyog. Tiszta időben látni lehet róla a spanyol és a marokkói partokat, az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert. A félsziget legmagasabb pontja az O’Hara’s Battery. Az egykori katonai állás egy sok száz éves őrtorony helyén áll. Ma kilátóként funkcionál. Az innen nyíló kilátásra nem érdemes szavakat fecsérelni… Az Upper Rock Természetvédelmi Terület látványosságai egy 40 eurós belépőjeggyel felkereshetők, de a makákókig gyalogosan is fel lehet menni, vagy néhány gibraltári fontért a felvonóval.

Hamar összebarátkoztunk

Az óváros egy más világot képvisel, teljesen más arcát mutatja ennek az érdekes területnek. Amíg a szikla tetején csak természeti képződmények és kilátópontok vannak, addig az alsóváros a helyiekről és a turistákról szól. Szűkös terület lévén a központ is csak egy utcára és egy térre korlátozódik. Gibraltár sétálóutcája a Main Street. Az alig 1 kilométer hosszú korzón üzletek és éttermek váltják egymást. Jellegzetes brit ételekben nincs hiány, a spanyolok és a többi nemzet konyháját keresni kell. A legtöbb gyorsétterem sült burgonyát kínál különféle öntetekkel. A gibraltári konyhára jellemzőek még a neves fish & chips falatok és a calentita, egy csicseriborsólisztből készült sós lepény. A főutca ma is meglévő nyomvonala 600 évvel ezelőtt alakult ki. Az épületek magukon viselik az angol, a spanyol és az arab építészek kézjegyét. Jellemzően három-négy emelet magasak, az alagsorban kereskedés van, a felsőbb szinteken laknak. Gibraltár katedrálisa a Koronás Szent Mária-székesegyház. A múlt század elejéig minden gibraltárinak joga volt a templom kriptájában nyugodni, ma már külön temetője van a területnek. A belváros legelitebb részén áll a The Convent. A valamikori ferences kolostor három évszázada Gibraltár kormányzójának hivatalos rezidenciája. A kolostor étkezőjében van a brit Nemzetközösség legnagyobb címergyűjteménye. A sétálóutca északi végén terül el Gibraltár legnagyobb tere, a Kazamaták tere. A ma már békés helyen számos bár, pub, kocsma és étterem működik, de régen ez a hely volt a kivégzések és katonai parádék helyszíne. Az utolsó akasztást 1864-ben hajtották itt végre. Az óvárosból egyórás sétával el lehet jutni Gibraltár utolsó attrakciójához, az Európa-fokhoz. Ez a félsziget legdélebbi pontja, a határvonal az Atlanti-óceánban található Gibraltári-szoros és a Földközi-tenger között. Az Európa-fokot egy 38 tonnás ágyú védi. Ilyen helyen természetesen nélkülözhetetlen a világítótorony is. Fényjelei tiszta időben 25 kilométerről láthatók. A területet arabok és keresztények lakják, számukra áll itt az Ibrahim-al-Ibrahim-mecset és az Európa Nagyasszonya-szentély.