Az egyik, talán legismertebb arkangyal a Bibliában és a Koránban is szerepel, nevének jelentése: Isten ereje, Isten embere, Isten erősnek bizonyult. Ő vitte meg a hírt Szűz Máriának a szeplőtelen fogantatásról.
Az arkangyal szó vallási vonatkozásban főangyalt jelent. A keresztény vallás hét arkangyalt ismer (Énok könyve szerint: Mihály, Rafael, Gábriel, Uriel, Ráguel, Szariel, Haniel), és mindegyiknek saját feladatköre van.
Gábriel arkangyalt a magyar katolikus írásokban gyakran Gábor főangyalként is emlegetik. Neve az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt szerepel. Az Ószövetségben Dániel könyvében találkozhatunk vele (Dán 8,16—26 és 9,21—27). Az Újszövetségben, Lukács evangéliumában Gábriel Isten hírvivője, aki elsőként Zakariás pappal közli Keresztelő János születését (Lk 1,5—20), majd Názáretben Szűz Máriánál is megjelenik, hírül adva az angyali üdvözletet, vagyis a Szentlélek révén Jézus születését és a jövendőbeli messiási hivatását (Lk 1,26—38).
Gábriel arkangyalnak a művészetben is jelentős szerepe van: Nyugaton többnyire liliomszállal a kezében vagy liliomos pálcával fél térdre ereszkedve ábrázolják, amint Máriát köszönti, de van, amikor szalagos pálcát tart a kezében, az Ave Maria kezdősoraival. Az ábrázolásokon a liliom nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi életfára utal, melyből a megváltás sarjadzik. Az alkotások többségén a Szentlélek jelenlétét kifejező galamb is szerepel, de van, ahol égből áradó fénysugár borul Máriára.
Ünnepe 1921-ben került be a hivatalos kalendáriumba. A keresztény hagyomány azonban Mihályon és Rafaelen kívül Gábrielt is az arkangyalok közé sorolja, ezért katolikus ünnepe később, 1969-ben Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-ére került.
Isten Fiának a Mária szűzi méhében történt fogantatását gyümölcsoltó Boldogasszony napján, azaz március 25-én ünnepeljük. Ez a kilenc hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábriel arkangyal megvitte Máriának Názáretbe a megtestesülés örömhírét. I. Szergiusz pápa honosította meg ezt az ünnepet, latin neve Annuntiatio Domini. Magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását ezekben a napokban szokták végezni a gazdák. A néphagyomány szerint az az asszony, aki ezen a napon érintkezik a férjével, biztosan áldott állapotba kerül.
(Forrás: Katolikus.hu, Magyar Kurír, Az egyház szentjei)
