Benedek Miklós (a szerző felvétele)

* Mikor és milyen okból kezdtél el rendszeresen futni?

— Sosem gondoltam volna, hogy valaha is rendszeres sportolásra adom a fejem. Aztán a barátnőm unszolására tavaly télen, egy hideg napon közösen kimentünk a szabadkai Sétaerdőben levő futópályára. Első alkalommal alig 2 kilométert tettünk meg, de úgy érzem, ez mindkettőnk számára fontos lépés volt, olyannyira, hogy ennek az első futásnak a hatására a mai napig rendszeres látogatója vagyok az említett helyszínnek.

* Heti hány alkalommal mész ki a Sétaerdőbe, és mekkora távot futsz egy-egy alkalommal?

— Kezdetben heti kétszer jártam ki futni, amikor azonban elhatároztam, hogy hivatalos sportrendezvényeken is részt veszek, akkor megnöveltem a számot, és ezzel együtt az egy-egy alkalommal lefutott távot is sikerült meghosszabbítani. Jelenleg heti öt-hat alkalommal futok, a munkámtól és az elfoglaltságaimtól függően reggel, délben vagy este, és 7—12 kilométert teszek meg. Persze a táv hossza sok mindentől függ, például az időjárástól, az egészségi állapotomtól és a hangulatomtól is. Emellett időnként azt is szem előtt tartom, hogy a televízióban van-e olyan sportközvetítés, amelyet megnéznék az elejétől a végéig.

* Sem a hideg, sem a meleg nem riaszt el a mozgástól. Milyen időjárási feltételek közepette és melyik napszakban szeretsz a leginkább futni?

— Mint már utaltam is rá, mindegyik napszakban szoktam futni, de leginkább kora reggel és az esti órákban végzem ezt a tevékenységet. Az ember ekkor tud a legjobban elmerülni a gondolataiban, és mintha a levegő összetétele is más lenne ezekben az órákban. Ami az időjárási feltételeket illeti, nincs kedvencem, hiszen kemény fagyban, kánikulában és esőben is kimerészkedem a természetbe, viszont az erős szél zavaró tud lenni, és olyankor nincs is nagy kedvem elindulni.

* Van-e olyan sportember, aki jó hatással van rád, akitől tanultál?

— A legtöbb sportolótól tanulhatunk, mivel szerintem egy-egy verseny, futam, meccs közben mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából. Hogy ez mire elegendő, az persze nagymértékben függ az egyén képességeitől, viszont megsüvegelendő az az igyekezet, hogy valaki el akar jutni és el is jut valahova. A futás területén két személyt tudnék kiemelni, ők elsősorban nem a fizikai, hanem a mentális felkészülésben segítettek. Nem személyes ismerősökről van szó, és nem is olyan emberekről, akiknek a tevékenységét hosszabb ideje követem, hanem két olyan amerikai futóról, aki a könyveivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy kitartóan eddzek, és hogy újabbnál újabb célokat tűzzek ki magam elé. Az egyik Cristopher McDougall Futni születtünk című műve, melynek középpontjában a Mexikóban élő tarahumara indiánok állnak, akiket a világ legjobb futói között tartanak számon. A másik Scott Jurek többszörös ultrafutóbajnok önéletrajzi könyve, a Futni, enni, élni.

* A táplálkozásodon változtattál-e valamit, amióta rendszeresen szeled a kilométereket?

— A hétköznapokban most is ugyanúgy táplálkozom, mint korábban, talán egy kicsit tudatosabban, viszont a versenyek előtt odafigyelek arra, hogy minél több olyan szénhidrátot fogyasszak, amely kellő energiát ad a mozgáshoz.

* Mit élvezel ezeken a sportrendezvényeken, és mi a cél?

— Leginkább azért fontosak számomra, mert lehetőséget teremtenek arra, hogy kihozzam magamból a legtöbbet. Általában minden futam előtt megfogalmazom magamban, hogy a távot mennyi idő alatt szeretném teljesíteni, és akkor vagyok elégedett, ha ez sikerül. Emellett a többi futót is figyelemmel kísérem, és időnként eldöntöm, hogy a szakaszon melyik versenyzőt fogom követni.

* A futásnak mely pozitív hatásait figyelted meg magadon? Miért ajánlanád másoknak is ezt a sportágat?

— Számomra nem volt szempont, de magamon is megtapasztaltam, hogy ez kiváló sport a fogyni vágyók számára. Nagyon jó hatása van a kondícióra, az ember egészségi állapotára és a szellemére is, mivel futás közben lehetőség nyílik a dolgok átgondolására, átértékelésére, főleg, ha madárcsicsergés veszi körül az embert.