Az előző alkalommal a dohány és az alkohol káros hatásait ismertettem, most viszont egy igazán jó módszert hoztam mindkét káros szenvedély elfeledtetése érdekében. Valójában egy ősrégi tevékenységről van szó, arról, amelyik megnehezítette a kardfogú tigrisek számára, hogy mi, emberek legyünk a vacsoravendégeik, akarom mondani, a főétel… Van némi különbség, meg kell hagyni. Egy szó, mint száz, a mai témánk a futás lesz, mely, akár hiszik, akár nem, a Forrest Gump film óta meglehetősen nagy népszerűségnek örvend — habár ez nem bizonyított tény.

„Fuss, Forrest, fuss!”

Néhány évvel ezelőtt kezdtem érezni magamon, hogy egy kicsit nehezebben mozgok, és sokkal jobban esik, amikor belehuppanok a fotelba. Nem is kellett sokat tanakodnom, hogy vajon mi lehet itt a gond, hiszen a mérleg pontos számbeli adatot nyújtott a csúf igazságról: elértem a vágósúlyomat. A metabolizmus lecsökkenése után a fogyasztásom maradt, a mozgás hiányában azonban immár nem felfelé, hanem széltében nőttem. Amikor végignéztem a férfi kortársaimon, észrevettem egy trendet, mely szerint a dimenziók nem csak nálam változtak ilyen formában, vagy inkább ilyen formájúvá. Ezen bizony változtatni kell — mondottam, amikor megpillantottam a régen látott pajtimat egy sörözgetéskor. A csávó, az átlaggal ellentétben, sportos volt, így hát rákérdeztem a titkára. És most kérem az olvasók előfizetéseit, mielőtt ezt elmondanám… Nyugi, nem annyira nagy a titok, hiszen már vagy fél tucatszor említettem a futást mint témakört. Így történt, hogy a barátommal elkezdtünk kocogni. Természetesen hosszú időn keresztül én voltam az, aki visszatartotta őt a hosszabb távok lerohanásában, de megértő volt velem, amit innen is köszönök neki. Ami viszont a lényeg, hogy a kilók egy része lement, éppen annyi, hogy jobban éreztem magam, amikor a tükörbe néztem.

De miért éppen ez?

A Runner’s World portál beszámolt arról, hogy pontosan miben segít a futás azoknak, akik hetente akár többször is szabadidős tevékenységként ezt a sportot választják.

Először is megerősödik általa a szívünk, a lábunk és az ízületeink. A gyakori futás miatt javulhatnak a légzésfunkcióink, és a koleszterinszintünk mellett lecsökkenhet a cukorbetegség kialakulásának kockázata is. Futás közben a ketyegőnket jobban igénybe vesszük, hiszen a testmozgás közben több vért kell pumpálnia azért, hogy megfelelő mennyiségű oxigénnel láthassa el az izmainkat és egyéb szerveinket. Tehát minél többet mozgunk — ez esetben futunk —, annál erősebb lesz — szinonimák híján — az erőművünk, ergo kevesebb dobbanással lesz képes nagyobb oxigénmennyiség szolgáltatására.

Ami a lábat illeti, nos, a futás maga leginkább az alsó végtagokat mozgósítja, így többféle módon alkalmazza a láb négy fő izomcsoportját. A mozgásgyakorlás közben folyamatosan nő az izmaink erőssége, nem utolsósorban javul a gyorsaságunk, az egyensúlyunk, valamint csökken a balesetek lehetősége. Az ízületeink a kocogás miatt, a hiedelmekkel ellentétben, egészségesebbek maradnak.

Ami a hosszabb életet illeti, az International Journal of Environmental Research and Public Healthben (na ezt mondják ki egymás után gyorsan ötször) közzétett egyik tanulmányból kiderült, hogy heti 75 percnyi futással akár 12 évvel is tovább élhetünk. A kutatáshoz 4400 alanyt vizsgáltak meg, akiknél összevetették, hogy milyen fiziológiai hatásai lehetnek a hetente legalább 10 percnyi és a hetente legalább 75 percnyi futással eltöltött időnek az emberi szervezetre, illetve hogy mekkora különbség állhat fel közöttük. Egy másik felmérésből pedig, mely 55 000 embert vizsgált, nyilvánossá vált, hogy heti három, legalább 17 perces futás 55 százalékkal csökkentheti a halálos kimenetelű szívroham vagy agyvérzés kockázatát.

Az előző „előadásunkon” hallhattak már arról, hogy bizony a káros szenvedélyek hozzájárulhatnak a rákos megbetegedések kialakulásához. Bár a futás nem képes a rák gyógyítására, viszont számos kutatás szerint hozzájárulhat a megelőzéséhez. Akik gyakran mozognak, azoknál 70%-kal alacsonyabb a végbélrák kialakulásának kockázata, a hölgyek esetében 30—40%-kal kevesebb személynél alakulhat ki a mellrák, az uraknál pedig a prosztatarák 5—65%-kal kevesebb személynél fordulhat elő. Itt a kulcs tehát a megelőzés, mert „Bolje sprečiti, nego lečiti” (ezt a topolyai egészségházban olvastam annak idején a fogorvosi rendelőben a soromra várva).

Ami még fontos, hogy a kocogás segíthet a korral járó szellemi hanyatlás kialakulásának lassításában. A Journal of Alzheimer’s Disease szerint heti 24 km futás 40%-kal csökkentheti az Alzheimerből fakadó leépülés kockázatát.

És a stresszről nem is beszéltünk még. A rendszeres testedzés hozzásegíthet a szorongás és a stressz leküzdéséhez, ami valljuk be, a mai világban igencsak fontos lehet.

A legfontosabb viszont, hogy pénztárcabarát tevékenységről van szó, hiszen nem kerül túl sokba, hogy felvegyünk egy jobb futócipőt és lekörözzünk egy medvét (bear ezt a tevékenységet nem ajánlom). E kapcsán azért elmondható, hogy akik komolyan veszik ezt a mozgásformát, azok idővel maguk is megtapasztalják, hogy egy jobb minőségű tornacsuka óriási segítséget nyújthat egy 10-es vagy egy ennél is hosszabb táv lefutásához, hiszen a futó számára a futócipő az egyetlen biztonsági eszköz a nem kívánt sérülések ellen (Feet First Clinic).

A futás egy adaptív és rugalmas tevékenység, mely teljes mértékben személyre szabható, azaz megragadhatjuk a kontroll érzését. Az én esetemben ha egy számomra hosszabb távot trappolok le, akkor persze elsődlegesen a hátralévő távra gondolok, viszont ezt lehet szórakoztatóan is végezni, példaként felvehetjük másik futókkal a tempót, esetleg rövid távon a kerékpárokkal. Mondjuk, néha a kutyák is megzavarnak, az pedig keményen beleszólhat az energiaspórolásba és a helyes légzéstechnikába.

End or Fin?

Így a végén pedig még elmondható erről a szabadidős — vagy némely esetben életmentő — tevékenységről, hogy boldogabbá tehet bennünket. A Glasgow Caledonian University kutatása ugyanis 8000 futó felmérésével kimutatta, hogy az alanyok 89%-a volt örömtelibb, mint az átlag, nem kocogó populáció.

Igen, manapság már a boldogságért is futnunk kell. De higgyék el, megéri!