A fényképezés története a 19. század elejére nyúlik vissza. Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre 1839-ben jelentették be találmányukat a Francia Akadémián. Miután a francia állam e találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét, tekinthetjük a fényképészet születésnapjának.
1840-ben William Fox Talbot kifejlesztette a pozitív-negatív eljárást, melyet fotogenetikus rajzoknak, később kalotípiának nevezett el. Az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben.
A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) 2003-ban tett kezdeményezésére augusztus 29-én ünnepeljük a magyar fotográfia napját. A választás azért esett augusztus 29-ére, mert 1840-ben Vállas Antal matematikus, fizikus és földrajztudós ezen a napon mutatta be a Magyar Tudós Társaság ülésén a fényképezés, a dagerrotípia készítésének mibenlétét. Ez volt a magyarországi fotóoktatás kezdete, s ebben az évben volt az első fotókiállítás is.
Fotózzunk? - kérdeztük a héten.
KOVÁCS Attila fényképész, a szabadkai Photo Focus tulajdonosa:
- Természetesen arra biztatok mindenkit, hogy fotózzon minél többet, igyekezzen megörökíteni az adott pillanatokat. De ne csak digitális adathordozón tárolja őket, mert a fényképek néhány év múlva elvesznek. Ha tartós emléket szeretnénk, akkor hagyományos, papírfényképet készíttessünk. Ma már egyre nagyobb teret hódít a digitalizáció, százával készülnek fényképek egy-egy nyaralásról, ballagásról vagy bármilyen egyéb ünnepségről. Ez nagyon szép, de sajnos nem biztosít maradandó emléket. Ezzel a legtöbben nincsenek tisztában és azt hiszik, hogy a digitális adathordozón tárolt fotók örökösek. Pedig nem így van. Nagyon sok emlék veszik el éppen azért, mert nem hívták elő a fényképet, nem készültek hagyományos fotók. A fényképezés ma már szinte mindenki számára elérhető, és szerencsére sokan élnek is vele. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, milyen volt valamikor, amikor még egy zágrábi lapnak dolgoztam fotóriporterként: az adott esemény után azonnal elő kellett hívnom a képeket, papírra rögzíteni, majd a késő esti vonattal küldeni Zágrábba, a szerkesztőségbe, hogy a fotó a lap másnapi számában megjelenhessen. Ma már kimondottan kényelmes és gyors a fényképezés, a fotók adathordozóra való átmásolása, az interneten való megjelentetése... Ezért érzem hát azt, hogy a hagyományos értelemben vett fényképezés szinte kiment a divatból. Ugyanakkor a fotóművészet iránti érdeklődés nem csappant meg, sőt egyre nagyobb mértékben mutatkozik meg a különféle pályázatokon, tárlatokon. Azt is be kell vallani, hogy - talán éppen ennek a digitális fotózásnak az eredményeképpen - egyre több fiatal tehetség tud bemutatkozni a nagyközönség előtt.
ÓTOS András, a Magyar Szó fotoriportere, Újvidék:
- Fotózzunk minél többet, hiszen a gyönyörű látványokat másokkal is meg kell osztanunk! Az újságokban, sőt most már az internetes oldalakon is egyaránt meg tudjuk mutatni őket. Egy kis odafigyeléssel nagyon jó képek sikerülhetnek. A mai világban már interneten ,,cserélődnek” a képek, igazi versengés folyik a fotók készítői között. A Facebook rá a példa, hogy az emberek milyen kreatívak, néhány kattintással felteszik a fotókat a világhálóra, és máris láthatja őket szinte az egész világ.
VICAI Olivér, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke, a szabadkai Vicai Optika tulajdonosa:
- Fotózzunk minél többet, de ne essünk a modern világ kelepcéjébe, mert az a fényképezés leminősítéséhez vezet. Sajnos egyre inkább elkommercializálódik ez az ágazat. Ez alatt elsősorban a hihetetlen gyorsasággal teret hódító digitális fotózást, illetve a különböző internetes oldalakról való fotóletöltéseket értem. Művészi szempontból degradálódott a fotózás, hiszen ma már mindenki fényképez mindent, ami az útjába kerül, és azt a legtöbben a világháló segítségével meg is mutatják másoknak. Ezzel semmi baj nem lenne, ha mindemellett hagyományos papírfotók is készülnének. Számomra a fotó papíron van, esetleg plexin, vásznon, habműanyagon vagy lyukacsos műanyagon. A digitális adathordozókon, a számítógépen vagy éppen CD-lemezen őrzött fényképeknek nincs művészi értékük mér csak azért sem, mert előbb-utóbb elvesznek, megsemmisülnek. A magyar fotográfia napjáról mi is minden évben megemlékezünk Szabadkán. Az idén szeptember 7-én nyílik meg a tárlatunk a Városi Könyvtárban Víz és portré témában. Az ott bemutatott fényképek mindegyike művészfotó, ezért azokat várjuk elsősorban, akik kedvelik és értékelik a fotóművészetet, az ún. ,,mesélő fényképeket'.
CSABAI Erika nagykikindai egyetemista:
- Imádok fényképezni, és arra buzdítok mindenkit, hogy fotózzon sokat! Nincs szebb annál, mint évek múltán elmerengeni egy-egy fényképen, amelyhez kedves emlékek fűznek... Persze otthon a szüleimnél nagyon sok hagyományos fénykép van, azokat is nagyon szívesen nézegetem. De ma már sokkal egyszerűbb és gyorsabb digitális fényképezőgéppel fotózni, mert azokat még csak elő sem kell hívatni, elég rámásolni egy CD-re.