A sportágak közül elsőként labdarúgással, később asztalitenisszel próbálkozott, végül a kerékpározás lett a befutó. Karrierjét 1983-ban a Spartacus Kerékpárklubban kezdte, Hegedűs Istvántól és Dér Ferenctől sajátította el a sportág alapjait. Az első versenye 1983 áprilisában volt, amikor a katonaijárőr-bajnokságon szállt nyeregbe, és katonaruhában nemcsak kerékpározni, hanem légpuskával célba is kellett lőni. Négy éven át, 1987-ig versenyzett, bejárta a Nagy-Jugoszlávia jelentősebb sporteseményeit, a klubban összesen huszonhat évet töltött. Kedvenc ága a kritériumverseny (háztömb körüli verseny), mely négy-öt utcán zajlik, a kerékpározáson belül az egyik leggyorsabb kategóriának számít. Évente 10-15 000 km-t tekert le edzéseken és megmérettetéseken, amiről a jegyzetfüzetében pontos statisztikát vezetett. Pályafutása végeztével edzőként és mechanikusként tevékenykedett a Spartacusban, de egy ideig a női válogatott edzőjének segédjeként is dolgozott.

— Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy délelőtt az egyetemen részt vettem az előadáson, délután edzettem a gyerekeket, este pedig a klubban javítottam a kerékpárokat. Tíz évet voltam edző az egyesületben, tanítványaim közül ki kell emelnem Perčić Dejant, aki jelenleg is edző a klubban, és ő volt az egyetlen, aki 1992-ben kijutott az athéni világbajnokságra. Akkoriban az országot sújtó szankciók miatt a sportolók sem mehettek külföldre. A kerékpározók voltak az elsők, akik megtörték a jeget, elsőként utazhattak ki egy vb-re. Fehér mezben kellett szerepelniük, semmilyen jelzés nem állhatott a szerelésen — mondta.

A versenybírói vizsgát a leszerelése után, 1988-ban tette le. Versenybíró bárkiből lehet, aki megtanulja a kerékpársport szabályait tartalmazó anyagot, és sikeresen leteszi előbb az elméleti, majd egy versenyen a gyakorlati vizsgát. Szerbiában a bírói rang mellett a nemzeti bírói rang szerezhető meg, az elit nemzeti bírói és a nemzetközi bírói rangfokozathoz külföldön kell megvalósítani mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsgát. Attila a gyakorlati vizsgát Nagykikindán, egy tartományi bajnokság keretében teljesítette. A közelmúltban a Szerbiai Kerékpáros-szövetség bírói szövetségének alelnökévé választották.

— Az alelnöki tisztre való kinevezéssel sokéves tevékenységemet ismerték el. Mindig azt mondom, hogy a munkám miatt hívjanak vagy küldjenek bíráskodni, ne pedig azért, mert arra számítanak, hogy valakinek az oldalára állok, mert ilyet sosem csináltam. Harminchárom év versenybírói múlt áll mögöttem, úgy hiszem, ennyi idő alatt bebizonyítottam, hogy erre a feladatra is alkalmas vagyok. A közelmúltban én voltam a főbíró a Belgrád és Banja Luka közötti négynapos versenyen, melyen százhatvan kerékpáros szállt nyeregbe. A bírói testület munkájának koordinálása volt a fő feladatom. Egy ilyen jelentős megmérettetésen többféle bíró szerepel. Jelen van egy nemzetközi szakember, aki a verseny lefolyását felügyeli. Én mint főbíró a sportolók előtt haladtam, a hármas számú bíró a főbíró után megy néhány autóval, a négyes számú bíró az autósorban halad valahol, az ő feladata a leszakadt versenyzők ellenőrzése. Egy bíró a karaván után halad, ő a seprű, mögötte már nincs kerékpározó, és van két-három motoros bíró, aki könnyebben mozog a futam alatt. Szükség van erre a sok bíróra, mert a verseny folyamán minden pillanatban tudnunk kell, melyik sportoló éppen hol halad — mesélte Attila.

A fiatalok érdeklődnek a bírói hivatás iránt, Szabadkán három korábbi válogatott kerékpáros (Dario Nimčevič, Milan Dragojević, Dimitrije Đolai Žarković) tette le a bírói vizsgát, Attila őket tanítja, nekik próbálja átadni a tudását. Következő megbízatása a júniusban Šid városában esedékes szerbiai kupaverseny lesz.

Fotók forrása: VM4K