A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat, nem is olyan alap, amelyre a művész festői mondanivalóit fogja felépíteni, hanem befejezett egész, amelyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet... -- fejtette ki véleményét évtizedekkel ezelőtt Rosner Károly. Nos, valószínűleg valami hasonlót érezhettek azok, akik az elmúlt időszakban az adai Szarvas Gábor Könyvtár kiállítótermében megtekintették a fiatal képzőművész, Mészáros Zoltán munkáit, amelyekből április 9-én nyílt meg A szénkor és a számítógépes grafika című kiállítás.
A mottónak is beillő cím természetesen nem véletlen. Aki emlékszik Zoltán másfél évvel ezelőtti kiállítására, az talán már tudja, vagy legalábbis sejti a választ arra a kérdésre, hogy honnan származik ez a kiállításcím. A fiatal alkotó ugyanis néhány évvel ezelőtt portrérajzolással kezdett foglalkozni, autodidakta módon fejlesztve tovább a képességeit. Akkor még főként szénnel és grafitceruzával próbált meg realisztikus rajzokat készíteni. Már ekkor is többen felfigyeltek tehetségére. Az igazi változás azonban körülbelül másfél évvel ezelőtt történt az életében, amikor az adai Jusoft informatikai kft. felfigyelt a munkáira, majd grafikusként, illetve formatervezőként alkalmazta őt, így fokozatosan tért át a számítógépes grafika művelésére. Ma már ez tölti ki a mindennapjait, így azon szerencsések közé tartozik, akiknek a munkája és a szórakozása egy és ugyanaz. A kiállítás címe tehát - bár sokak számára talán furcsának tűnhet -- az elmúlt néhány év során az életében végbement változásokat foglalja össze, amelyeknek lecsapódása természetesen a munkáin is látható.
Arra a kérdésre, hogy portrérajzolói múlt mennyire határozza meg mostani képeinek a témáját, azaz mennyire kap rajtuk fontos szerepet az emberi arc, illetve maga az ember, Zoltán azt válaszolja, jelentős mértékben, hiszen mivel ez a műfaj volt az, amivel elsőként alaposabban kezdett foglalkozni, így nagyon sokat tanult belőle. ,,Az emberi arcok rajzolása véleményem szerint remekül kifejlesztette az árnyalatérzékelésemet, de a türelmem és a megfontoltságom is elmélyült általa. Ezek a tapasztalatok a fotózás terén is számos helyzetben hasznosnak bizonyulnak. Ma is az embereket szeretem leginkább fotózni, ahogy nemrég még őket szerettem rajzolni. Egy tekintet, egy arc vagy egy-egy mozdulat megörökítése hihetetlenül sok érzelmet, gondolatot hordoz magában, amelyeket mindenki másként fogad be, másként érez át. Fontosnak tartom, hogy inkább az embereket szeressük, mintsem a tárgyakat. Talán vannak olyan fotóim, amelyek valaki számára egy-egy rendkívül értékes pillanatot örökítettek meg, márpedig ha ez így van, akkor már megérte'' - magyarázza.
Aki ellátogatott a kiállításra, egyaránt láthatott tájképet, életképet, színházi előadásokon létrehozott munkákat, különféle összejövetelek készült bulizós fotókat, valamint trükkös megoldásokkal megspékelt stúdiós képeket is. Zoltán azt mondja, egyrészt megdöbbenteni szeretné közönségét, főként azokkal a képekkel, amelyeket modellek segítségével készített, másrészt fel szeretné hívni a figyelmet a fotózás és a számítógépes grafika összefonódására. Mivel manapság minden nyomdai anyagot számítógéppel terveznek, így véleménye szerint a művészetnek ez az ága is figyelmet érdemel.
Valószínűleg ennek a törekvésnek a tükre volt az adai A szénkor és a számítógépes grafika című kiállítás is, amit Barna Kolozsi Valéria, a Szarvas Gábor Könyvtár igazgatónője nyitott meg, majd az ünnepi programot követőn Zoltán viccesen bevallotta az egybegyűlteknek, hogy a kiállított képeket nem is ő készítette, hanem valójában a fényképezőgép, így inkább a technikáé az érdem. Az oldott hangulatú megnyitón egyébként az érdeklődők kérdezősködhettek is, a fiatal képzőművész pedig örömmel beszélt egy-egy kép létrejöttének történetéről. ,,Nagyon jó volt a fogadtatás, negatív visszhangról, visszajelzésről egyáltalán nincs is tudomásom, még akkor sem, ha a destruktív kritikát is idevesszük. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik befáradtak a kiállító terembe, és megtiszteltek jelenlétükkel, külön kiemelve Mikus Csabát, az Újvidéki Színház fotósát, aki rengeteg jó tanáccsal látott el - mondja, hozzáfűzve, hogy már a megnyitó előtt is rendkívül jó fogadtatásban részesültek a munkái, így valójában ez volt az, ami a kiállítás megrendezésére ösztökélte. ,,Amikor az első barkácsolt stúdiós képeket publikáltam az interneten, a legnagyobb meglepetésemre a hobbi- és a profi fotósok is elismerték a kockákat, persze, megkritizálva őket, de díjazták a talpraesettségemet. Ez nagyon kellemes meglepetés volt számomra, azóta egyre több fotós ismerősöm van, akik örömmel osztják meg velem tapasztalataikat, sőt, tanácsokat is adnak, amiket természetesen örömmel fogadok, és komolyan fontolóra is veszek'' - mondja, hozzátéve: bízik abban, hogy a közeljövőben lehetősége nyílik majd máshol is bemutatni a munkáit. A tervei között szerepel egy-egy kiállítás megrendezése Zentán, Magyarkanizsán, Szabadkán és Újvidéken is. Az alkotásai azonban addig is megtekinthetők az interneten, hiszen már évek óta publikálja őket a blogján, ami a www.center.rs címen érhető el - itt a látogatóknak lehetőségük van a képek kommentálására is. Összesen ezernél is több kép várja az érdeklődőket, amelyek segítségével jól nyomon követhetők a fiatal képzőművész különféle próbálkozásai, alkotásai, sőt munkásságának fejlődési szakaszai is.