Nagypál Gábor színművész 1975-ben született Zentán. Adán nőtt fel, ott járt általános és középiskolába is, majd az újvidéki Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Később Magyarországra sodorta az élet, s azóta már számos helyen láthattuk őt, mind színpadon, mind filmvásznon. Legfrissebb jelentős szerepe a Hunyadi sorozathoz köthető, melyben Vlad Dracul havasalföldi fejedelmet személyesítette meg.

A Dömölky Dániel PRINT felvételei

* Milyen út vezetett Adáról a legnagyobb léptékű produkciók jelentős szerepeihez?

— Az első találkozásom a színpaddal és a színházzal Zentán történt a ’90-es évek elején. Adai középiskolásként a Zentán tanuló barátaim ajánlották figyelmembe a zentai színtársulatot, melyhez hamarosan csatlakoztam is. Az érettségiig tartó néhány rövid, de intenzív év alatt megérett bennem a döntés, hogy az újvidéki Művészeti Akadémián akarom folytatni a tanulmányaimat. Felvettek, és az a négy év nagyon komoly, tartalmas munkával telt. Az Újvidéki Színház társulatának a tagja voltam, majd a Művészeti Akadémián tanársegédi állást kaptam. Később érkezett egy ajánlat az akkor még létező budapesti Bárka Színháztól. A motiváció mindig nagyon hasonló volt: még egy előadás, még egy szerep, még egy új helyzet, melyet meg kell élni és meg kell oldani. Önmagát gerjesztő folyamat volt, minden előnyével és hátrányával együtt…

* Ez a karrier járt-e lemondásokkal?

— Igen, és ezek személyes természetűek voltak. A családi és baráti kapcsolatok folytonos háttérbe szorítása, a 24/7-es, soha meg nem kérdőjelezett szakmai rendelkezésre állás. Próbálom ezt újra egyensúlyba hozni, de nehéz a tanult példát felülírni. Ezenkívül ott van az állandó és folyamatos megfelelési és visszajelzési kényszer. A színészet önmagaddal mint eszközzel, egyszerre alannyal és tárggyal való munka, melynek eredménye azonnali és nyilvános ítélet tárgya.

* A színészi pályafutásának melyek voltak eddig a legemlékezetesebb, legjelentősebb alakításai?

— Nos, ez „kegyetlen” kérdés. Minden élet- vagy pályaszakasznak vannak fontos előadásai. Ha feltétlenül válaszolnom kell, akkor a Pisti a vérzivatarban, a Pác és a Szelídítések szerepei élnek még bennem erősen Újvidékről. A későbbiekből a Rettentő görög vitéz, a Caligula helytartója, a Rosencrantz és Guildenstern halott, a Babaház, a Macbeth, a Peer Gynt vagy a Prudencia Hart különös kivetkezése, melyeket most is fontosnak érzek.

* Milyen szerepben érzi magát igazán otthon, illetve milyen az ideális alakítás?

— Ez mindig a próbafolyamat alatt/után derül ki. Nincs vágyott karaktertípusom vagy szerepem. Ez nagymértékben függ az alkotói folyamat minőségétől, a rendezőtől, a kollégáktól. Annyi biztos, nagyon fontos, hogy társalkotónak érezhessem magam a darabban, és ne csak végrehajtó vagy úgynevezett alkalmazott színész legyek a munkában.

* Milyen út vezetett a Hunyadiba, hogyan válogatták be?

— A casting teljesen szokványos volt. A casting director megkeresett, kaptam néhány jelenetet, azokból próbafelvételek készültek, majd a producerek és a rendezők kiválasztottak. Egy színész legtöbbször ennyit tapasztal a kiválasztás során — és ez talán jobb is így. Annyi volt a különbség, hogy a produkció volumene miatt hosszadalmasabb lett a folyamat. A kiválasztás és az első forgatási nap között nagyjából másfél év telt el.

* A Hunyadi egy igazán monumentális történetfolyam. Rég nem (vagy talán sosem) láthattunk még ilyen nagy volumenű, magyar produkciót. Milyen háttérmunka előzte meg a forgatásokat, milyen volt a felkészülés?

— Számos olvasópróbánk volt, több forgatókönyv-verzióval találkoztunk, és természetesen volt intenzív lovas edzéses szakasz, illetve a kaszkadőrökkel való munka is nagyon fontos volt, már a forgatás megkezdése előtt hónapokkal, de a forgatás alatt is.

* Mi volt a legnagyobb nehézség Vlad Dracul karakterének megformálása során?

— A sorozat szerkezete, dramaturgiája, illetve időkezelése miatt a szokásosnál nehezebb volt fejben és frissen tartani a karakter folytonosságát vagy ívét. Értelemszerűen nem kronológiában forgattunk, és néha akár tizenöt-húsz évet is ugrottunk egy-egy forgatási napon, két jelenet között. Színészként több energiát és odafigyelést igényel egy ennyire egyértelműen negatív karakter saját „igazságát” megkeresni, felfejteni és igazzá tenni. De éppen ez volt az, amit igazán élveztem ebben a munkában.

* Nem ez az első jelentős film, melyben szerepel. Egyebek között láthattuk az Infernóban és az Aranyélet sorozatban is. A Hunyadi miben volt más, miben különbözött leginkább az eddigi szerepeitől?

— A forgatás körülményeit tekintve a Hunyadi állt legközelebb azokhoz a külföldi blockbusterekhez, amelyekben közreműködtem, mint az Inferno vagy a Halo sorozat. Magyar produkcióban nem tapasztalt mennyiségű idő és szakember állt rendelkezésre. Ez nyilvánvalóan a rendkívül magas költségvetésnek volt köszönhető. Ha valahol, akkor a filmiparban nagyon igaz a mondás, mely szerint az idő pénz.

* Milyen hasznos tapasztalatokat szerzett a Hunyadiban való közreműködés során?

— Talán a nagy tömeg- vagy csatajelenetek forgatása volt olyasmi, amivel még ekkora léptékben nem találkoztam. Ez igazán megemeli az adrenalinszintet. Ebből túl sok sajnos nem jutott nekem, de így is nagy élmény volt, és a rendszeres lovaglást is meg tudnám szokni…

Slezák Zsuzsi felvétele 

* Hogyan viszonyul a rajongókhoz? Felismerik az utcán?

— Nem számítok celebnek vagy mindenhol felbukkanó színésznek, így ezek a rajongói felismerések vagy megkeresések az elfogadható, kezelhető kereteken belül vannak. Egy-egy közös fotó, néhány kedves mondat, és mindenki megy a dolgára.

* Vajdasági származása járt-e előnyökkel vagy netán hátrányokkal a karrierje során?

— Nem érzékeltem semmi hátrányát. Igaz, szinte a nulláról kellett újrakezdenem a pályát, amikor Budapestre szerződtem, de ez bárkivel így lett volna, bárhonnan is jön. Ez a művészközeg, melybe érkeztem, eleve nagyon színes és vegyes, mindenki „valahonnan érkezik”, és velem nagyon befogadóak voltak.

Kép forrása: gordoneszter

* Mikor, hol láthatjuk önt legközelebb a színpadon vagy a képernyőn?

— A jövő évadtól leszerződtem a Budaörsi Latinovits Színház társulatához, így az ősztől a Stúdió K Színházon kívül ott is rendszeresen játszom majd. Ami a filmes munkákat illeti, ott nagyon másképp működnek a dolgok. Amiről beszélhetek, az elérhető a tv-ben, a moziban vagy streamingfelületeken. Ami folyamatban van, arról nem beszélhetek — ami pedig tervben van: talán éppen arról fogunk beszélgetni néhány év múlva!